Talpba a fenyőt – Deák Zsigmond jegyzete

Az immár két évtizede Leányfalun szolgáló plébános, Zoltán atya mindig fején találja a szöget hagyományos karácsonyi üzeneteiben, bármivel is köti össze jó szorosan a földit és az égit, papi hivatásához méltóan. Most éppen a fenyőfatalppal. Ez az „ünnepi tárgy” a készülődés közepette sokunknak csalt már mély ráncokat a homlokára. Néha lötyög benne a törzs, általában viszont túl vastag hozzá, ilyenkor, ha elfeledtük belefaragtatni a vásárláskor, jöhet a fejsze, a fűrész, a kosz és az izzadság. Én is autókáztam már a közel lakó rokonokhoz megfelelő célszerszámért szenteste előtt, majd vissza haza, korántsem emelkedett, sokkal inkább borús, sőt, bűnösen vad gondolatok közepette.

A jó Zoltán atya nem erről a lelkiállapotról beszélt, a fenyőfatalpat szimbólumként használta. „A talp mi magunk vagyunk: a tehetségünk, a lehetőségeink, az adottságaink. A talp foglalatának mérete adott. Ha erőltetjük, ha feszegetjük, akkor megreped vagy eltörik. A fenyőfa a lehetőség. Többféle van belőle, rajtunk múlik, melyiket választjuk. Ha kishitűek vagyunk, és vékonyabb törzsűt választunk, akkor a fennmaradt réseket ki kell egészíteni. (...) Ha viszont nagyravágyók vagyunk, és vastagabb törzsűt választunk, akkor a felesleget le kell faragnunk, s a végén be kell látnunk, hogy mekkora az adottságunk, a lehetőségünk.”

Ez az okfejtés az élet minden területén, így a sportban is megállja a helyét. 2023-ban a magyar sport talpa széles átmérőjű volt, vastag fenyő fért bele, talán vastagabb is annál, mint amekkorát a 2022 végi „szemmértékkel” láttunk. Kiválóan megrendeztük minden idők legnagyobb hazai sporteseményét, az atlétikai világbajnokságot. Kilenc olimpiai számban szereztünk vb-címet, ez kilenc „párizsi arany­érem” 2024-es ígérete, vágya. Labdarúgó-válogatottunk veretlenül végzett Európa-bajnoki selejtezőcsoportja élén, s készülhet a jövő évi németországi kontinensviadalra. A Ferencváros 2024-re vonatkozóan is kivívta a tavaszi folytatást, szintén veretlenül, ezúttal az Európa-liga helyett az Európa-konferencialigában.

Karácsonyi, vagy inkább amolyan hétköznapi csodaként foghatjuk fel, hogy idén leszámolhattunk a magyar sportban oly sokszor emlegetett „balsors, akit régen tép”, avagy az utolsó pillanatos kudarcok mítoszával. Sőt, eljött helyette az utolsó pillanatos sikerek ideje. A bolgárok elleni öngólos egyenlítés, s ezzel az Eb-szereplés kivívása, a fradista Pesics találata a Csukaricskinek, a férfi kézilabdázók Izland- és a nők horvátverése a hajrában az Európa- és a világbajnokságon, vagy éppen a birkózó Muszukajev Iszmail akciója a címvédő iránin a vb-elődöntő hajrájában – mind-mind olyan esetek, amikor elkapták a mieink a veszett fejsze nyelét. S nemcsak elkapták, hanem bele is faragták vele a maguk fenyőfáját a talpba.

A legnagyobb 2023-as sportcsoda számomra a szintén birkózó Losonczi Dávid vb-aranyérme volt, amelyet két hónappal a finálé után ítélt oda neki (saját szabályait áthágva) a nemzetközi szövetség. Itt a versenyző már nem tehetett semmit azon kívül, hogy két vállra fektette riválisát, ám ott, Belgrádban mégsem ütötték le a tust. A magyar sportdiplomácia viszont fogta a „mamutfenyőt”, s addig farigcsálta a törzsét, amíg belefért az átlagos talpazatba, amit nevezzünk egyszerűen igazságnak. Kellett hozzá Losonczi is persze, aki fair play díjas módon állt hozzá „vereségéhez”: „A Jóisten ezt valamiért nem akarta, de a bajnoknak nem csak akkor kell bajnokként viselkednie, amikor nyer” – mondta, s meg is lett a gyümölcse, amit szintén emelt fővel viselt. A győzelmet sem könnyű, de ha hiszünk a Fennvalóban... Nem csak Losonczi tesz így, karácsonyi számunk kuriózuma a Nemzeti Sport legendás főszerkesztője, Vadas Gyula unokájának írt intelmei: „Sem a vagyon, sem a szépség, földi öröm nem boldogít. Egyedül az Istenben van a boldogság! Ezt nem prédikáció­képpen mondom, hanem mint a 68 évem legértékesebb tapasztalatát.” Ha már prédikáció, Zoltán atya Leányfaluról így fejezte be üzenetét: „Hit kell ahhoz és nagy-nagy öröm, hogy elfogadjuk a nekünk kínált fenyőfát.”

Jövőre is bizonyíthatjuk, a magyar sport fenyőtalpába vastag fa illik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!