Gyuricza József: a pástok Fekete Párduca

Ha magyar sportkedvelő azt hallja, Fekete Párduc, szinte mindenkinek Grosics Gyula, az Aranycsapat futballkapusa neve ugrik be. Azonban a vívás szerelmesei a becenévről a 90 esztendővel ezelőtt, 1934. január 16-án Hódmezővásárhelyen született Gyuricza József tőrvívó egyéni és csapatvilágbajnok, olimpiai bronzérmesre gondolnak.

Szülővárosában ismerkedett meg a vívással, előbb Banga Sámuel, majd miután Belovai Péter vívómester is Hódmezővásárhelyre költözött, az ő keze alatt vívott – Banga egyébként a női tőr csapatban 1964-ben Tokióban olimpiai bajnok Juhász Katalin trénere volt.

Bay Béla úgy lett a mestere, hogy a tatai edzőtáborban megkérdezte a vívót, lenne-e vele kedve iskolázni, s Bay rádöbbent, amit addig is sejtett, hogy Gyuricza eszményi tőrvívó.

A fekete haja, fekete szeme és nem utolsósorban gyorsasága miatt Fekete Párduc első figyelemre méltó eredményét azzal érte el, hogy az 1953-as brüsszeli vb-n csapatversenyében a franciák ellen három nagymenőt is elintézett, válogatottunk Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Palócz Endre, Sákovics József, Tilly Endre, Gyuricza összeállításban bronzérmet szerzett. Gyuriczáról ezt írta az NS: „Otthon is csak tavaly kezdték megtanulni a nevét, most az olasz, francia és belga vívók előtt is komoly tekintélyt szerez.”

Rá egy évre Luxembourgban ugyancsak csapatban ugyancsak bronz jutott, akárcsak egyéniben a cremonai ifi vb-n. Lévén műegyetemista, 1954-ben elindulhatott a budapesti főiskolai vb-n is, csapatban és egyéniben is nyert – más kérdés, hogy idővel abbahagyta mérnöki tanulmányait.

Az 1955-ös budapesti ifi vb-n veretlenül nyert fegyvernemében, az esztendő egyébként forradalmasította a vívást, mivel bevezették a villanytőrt, ami kizárta a zsűri esetleges részrehajlását a tusok megítélésekor. A római világbajnokság öt (!) aranyérmével példátlan magyar sikert hozott, Gyuricza mellett a nőknél Dömölky Lídia győzött tőrvívásban – a női csapattal együtt –, a kardcsapat is a legjobb lett, akárcsak Gerevich Aladár. Sikerét Gyuricza így kommentálta: „Nem hittem volna, hogy enyém lesz az aranyérem. Már az is nagy dolog volt, hogy a döntőbe jutottam. DOriola koronájára senki sem pályázhatott.” Elvben igaza volt, hiszen valóban Christian D«Oriola volt a fegyvernem koronázott királya öt olimpiai és vb-aranyérmével, ám nyugodtan mondhatjuk, a Fekete Párduc a mumusának bizonyult. A francia zseni becsületére legyen mondva, a villanytőrrel is megtanult vívni, negyedik olimpiai győzelmét 1956-ban Melbourne-ben már ilyen módon aratta.

Csupán érdekességként, hogyan vesztette el csörtéjét a csapatban vb-bronzérmes Gyuricza a brit Allan Jay ellen az 1956-os játékokon: ugyan bevitte a győztes találatot ellenfelének, aki ezt mérgesen tudomásul is vette, de a csapatvezetők óvása miatt újra fel kellett állni a pástra, s Gyuricza a már megnyert asszó után képtelen volt koncentrálni, kikapott 5:4-re, s a többi találkozóján is képtelen volt újítani. A korabeli Népsport szerint: „Nem volt a szokott gyors, robbanékony és hegybiztos.”

Eszbe sem jutott, hogy 1956-ban emigráljon, már csak azért sem, mert akkor ismerte meg későbbi feleségét. Az 1957-es párizsi vb-n a csapat Czvikovszky Mihály, Fülöp Mihály, Gyuricza, Kamuti

Jenő, Tilli Endre összeállításban felállhatott a dobogó legmagasabb fokára, ám nagyobb bravúr volt Gyuricza részéről, hogy súlyos betegségét követően 1966-ban a Moszkvában ezüstéremig vezette együttesünket.

S hogyan fedezték fel a betegséget?

A hatvanas évek közepén a korábbi válogatottbeli csapattárs, Sákovics József volt a szövetségi kapitány, aki szigorúan vette a késéseket. Történt, hogy Gyuricza Hódmezővásárhelyről nem érkezett volna meg időben az edzőtáborba, ezért úgy okoskodott, beugrik a Sportkórházba, hogy azt mondhassa, orvosnál járt. Igen ám, de a röntgen daganatot mutatott ki az erős dohányos sportoló tüdejében, meg kellett operálni.

Gyorsasága a felépülése során sem kopott meg: a tatai edzőtáborban a vívóterem falára egy reflexmérő készüléket helyeztek, amelynek bőrpárnájára szúrva lámpasor jelezte, ki mennyire gyorsan reagál. A 10 égőből álló sort úgy állították be, hogy a lámpák tizedmásodpercenként villantak fel. Nos, amíg a többségnek legalább öt-hat villanás kellett, addig a Fekete Párducnál a harmadikra jelzett a gép.

Nemcsak versenyzőként alkotott kiválót, mesterként is a legjobbak közé tartozott: a világbajnok Bóbis Ildikó és a vb-2. Maros Magda mondhatta magát a tanítványának.

Edzőként 1985-ig tevékenykedett, a nyugdíjas éveiben nyaki érgörcs következtében részlegesen lebénult, szellemi fittségét azonban egészen 2020. március 11-én, 86 éves korában egy balesetben bekövetkezett haláláig megőrizte.