Koch Máté: Miért én féljek? Féljenek az ellenfelek!

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2024.07.25. 08:20
Koch Máté (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
A fegyvernem egyéni világbajnokaként és a világranglista második helyezettjeként léphet pástra vasárnap Koch Máté a párizsi olimpián a férfi párbajtőrözők egyéni viadalán – abban bízik, hogy a milánóihoz hasonló napot fog ki.

– Ha tavaly ilyenkor beszélgettünk volna és akkor álltunk volna egy olimpia előtt, más lett volna ez az interjú – nagyot fordult a világ önnel az elmúlt egy évben.
– Ez valóban így van – erősítette meg Koch Máté, aki egy évvel ezelőtt egyéni világbajnoki címet szerzett Milánóban. – Ez a változás a vívásomon is meglátszik, és változott némiképp a személyiségem is, ez utóbbi persze összefügg azzal, hogy egyéni vébéaranyat szereztem, a csapattal pedig Európa-bajnokok lettünk. Érzékelem, hogy jobban odafigyelnek rám, a szerepem is más lett a csapatban, sokkal többet kell kockáztatnom egy-egy versenyen.

KOCH MÁTÉ TAMÁS – NÉVJEGY
Született: 1999. július 18., Budapest
Sportága: (párbajtőr) vívás
Klubja: Vasas SC
Edzői: Halla Péter, Boczkó Gábor
Legjobb eredményei: világbajnok (egyéni, 2023), Európa-bajnok (csapat, 2023), Eb-3. (csapat, 2019)

– Kell azt erősítenie magában, hogy immár világbajnok, vagy épp ellenkezőleg, el kell engednie a milánói eredményt: motiválja, vagy az olimpiai felkészülésben éppen hogy hátráltatja a vébécím?
– A napokban jöttem rá, hogy természetesen nagyon foglalkoztat az olimpia, de nem izgulok, inkább csak izgatottság van bennem, éspedig amiatt, vajon milyen lesz. Világbajnokságról és Európa-bajnokságról van már képem, de az olimpiát nem tudom hová helyezni, nem tudok mihez viszonyítani. Egyszerűen nem tudom mihez hasonlítani, úgyhogy ezzel azért meg kell birkóznom. Ugyanakkor világbajnok vagyok, a világranglista elején állok, miért én féljek? Miért én tartsak az ellenfelektől? Papíron az egyik legnagyobb esélyesnek számítok, nekem nem szabad attól félnem, hogy az ellenfelek legyőzhetnek – féljenek ők! Nem én megyek oda a pásthoz Párizsban, hanem az ellenfél jön oda hozzám, ő akar engem megverni. Nekem ezt így kell felfognom, és ha sikerül, szerintem jelentős eredményeket érhetek el.

Koch Máté és Boczkó Gábor (Fotó: Földi Imre)

– Kitől gyűjtögeti az információkat az olimpiáról? Ki segít abban, hogy mégiscsak legyen valamiféle elképzelése arról, mi vár önre?
– Szilágyi Áron az eskütétel során elmondta a beszédében, hogy Londonban egy órán keresztül ült az olasz ellenfelével szemben, mert csúszott a program, Siklósi Gergő is szokott beszélni az olimpiáról, de edzőm, Boczkó Gábor is beavatott már abba, ő hogyan élte meg az ötkarikás versenyeket. Persze nagyon jó, hogy ezt elmondják nekem, de megküzdeni mindazzal, ami rám vár, nekem kell. Nem lehet elszaladni, elmenekülni, ebbe bele kell állni, ezt az akadályt át kell ugrani. Nem mondom, hogy könnyű lesz, ugyanakkor nagyon szerencsés vagyok, hogy egyáltalán átélhetem ezt sportolóként – csak a párbajtőrvívásban tudnék olyan klasszisokat sorolni, akik ki sem jutottak az olimpiára. Én viszont ott leszek, ott lehetek Párizsban, szerintem kulcsfontosságú lesz, hogyan tudok reagálni az olimpiai körítésre.

Koch Máté (jobbra) a tavalyi világbajnoki döntőben legyőzte az olasz Davide Di Verolit, aki Párizsban is nagy riválisa lesz (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

– Meg ne haragudjon a kérdésért, de mikor nőtt fel ennyire? Korábban saját maga is elismerte, hogy van önben még a gyerekkori énjéből, hogy kicsit másként látja a világot – most meg itt áll előttem egy érett sportoló, aki magabiztos, aki rendkívül jó gondolatokat oszt meg a külvilággal.
– Az elmúlt egy év megtanított arra is, hogy a sikert tudni kell kezelni. A világbajnoki arany után ugyan voltak dobogós eredményeim a világkupa-viadalokon és a Grand Prix-versenyeken, ám az arany nem jött össze, csak csapatban, és ott is csak egyszer. Persze, a vébé után is azt mondtam, hogy innentől azért nem az lesz, hogy majd én nyerek meg minden versenyt, ám ha ugyanazzal az alázattal dolgozom tovább, kijöhet egy újabb jó eredmény, bár a vívásban nincs garancia semmire, itt nagyon sok jó vívó vetekszik az első helyért, nehéz nyerni. Azt hiszem, szerénynek mondhatom magam, de a vébéarany után kulcsfontosságú is volt, hogy ne vigyen el a világbajnoki mámor. Nem vitt el, jól tudom kezelni a sikert, és ezt az is mutatja, hogy továbbra is a világranglista élmezőnyében vagyok – igaz, az első helyemet egy rendkívül jó hajrának köszönhetően három ponttal „elvette” Siklósi Gergely. De mivel az olimpián sorsolás van, addig csak úgynevezett párok vannak, még az is lehet, hogy én leszek a verseny első kiemeltje.

– Nem szeretnek különbséget tenni az egyéni és a csapatverseny között, ön is úgy áll hozzá, hogy Párizsban két esélye lesz?
– Igen, így. Tavaly Milánóban július 26-án nyertem, Párizsban július 28-án lesz az egyéni verseny: remélem, ezúttal is olyan napom lesz, mint egy évvel ezelőtt volt, akkor tényleg azt éreztem, senki sem tud legyőzni. A világkupa-sorozatban az egyénit követő napon rendezik a csapatversenyt, itt viszont öt nap telik el a két pástra lépésünk között, úgyhogy bármi is történik az egyéni viadalon, lesz ideje leülepednie. A csapatverseny új viadal lesz, új hullámra ülünk – tehát az előbbi nem lesz befolyással az utóbbira.

– Az utóbbiban, vagyis a csapatversenyben sokan szép eredményt várnak önöktől: árulja el, mitől, miért ilyen jó ez a válogatott?
– Azért például, mert bár kaptunk pofonokat az elmúlt években, mindig képesek voltunk felállni. Az olyan sikerre éhes társaság esetében, mint amilyenek mi is vagyunk, nagy érvágás, amikor nem érünk oda a dobogóra, ám amikor kikaptunk a négy közé jutásért, a helyosztókon szinte mindig hoztuk az ötödik helyet. Nem zuhanunk össze sosem, küzdünk a végsőkig. Erős csapat a miénk, és jó barátok is vagyunk: gyerekkorunk óta vívunk együtt, nem a szél hordott össze minket – az idők során pedig összekovácsolódtunk. Meghalunk, sőt, inkább megdöglünk egymásért a páston: nincsen elveszített asszó, mindent megteszünk, ha kell, a falon is átmegyünk a sikerért. Tényleg egymásért küzdünk – nem nehéz olyanokért küzdeni, akiket szeret az ember.

Tokióban történt
Fotó: Nemzeti Sport

Siklósi Gergely némi teherrel a vállán lépett pástra a tokiói olimpián, hiszen ő volt a világbajnoki címvédő, mellette pedig vezette a világranglistát – olyan fegyvernemben, párbajtőrben, amelyre a kiszámíthatatlanság nagyon is jellemző. Ráadásul egyedüli párbajtőröző volt a magyar csapatban az akkor 23 esztendős Siklósi, így aztán amellett, hogy az edzője, Dancsházy-Nagy Tamás iskolázott vele Japánban, a ma már szövetségi kapitányként dolgozó olimpiai ezüstérmes Boczkó Gáborral asszózott a felkészülés hajrájában. És szerzett ő is ezüstérmet élete első olimpiáján, a másodiknak meg szintén a ranglista éléről vághat neki – a rangsor második pozíciójában Koch Máté áll, így aztán a két magyar egyetlen alkalommal találkozhat Párizsban. A döntőben…

 

A legnagyobb ellenfelek
Fotó: AFP

Olaszok, japánok, no meg persze a franciák – egyéniben és csapatban egyaránt odaérhetnek ezen országok képviselői a legjobb közé Párizsban. Mellettük még sorolhatnák jó néhány nevet, merthogy a férfi párbajtőr mezőnye rendkívül széles, sűrű és kiegyenlített. Igaz, a játékokon mindig csak amolyan „mini” versenyt rendeznek, ám ez kizárólag az indulók létszáma miatt igaz megállapítás, mert abban biztosak lehetünk, hogy aki ott lesz Franciaországban, mind a fegyvernem kiváló képviselőjének számít, azt meg már megtanultuk, hogy az olimpiai láz jó értelemben elkaphat bárkit, még a korábban kevesebbszer bizonyító vívót is.

Ha mégis nevesítenünk kellene Koch Máté legnagyobb ellenfeleit, első helyen biztosan Siklósi Gergelyt mondanánk, és nem azért, mert magyar, sokkal inkább a fejlődését látva. Mellette a japán Kano Koki, az olasz Davide Di Veroli (őt a tavalyi vb-döntőben legyőzte Koch), vagy éppen a francia Yannick Borel is célba érhet Párizsban.

A PÁRIZSI PROGRAM
Férfi párbajtőr
Július 28.: egyéni, 10.
Augusztus 2.: csapat, 13.30

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik

Párizs 2024: jobban van az üzbég bokszedző, akinek ünneplés közben állt le a szíve

Olimpiai bajnok tanítványa szerint már jobban van Tulkin Kilicsev, az üzbég ökölvívók szövetségi kapitánya, akinek ünneplés közben állt le a szíve a párizsi ötkarikás játékokon, és újra kellett éleszteni.

 

„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.

Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.

Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.

Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.

 

Köszönjük többhetes figyelmüket!

Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!

A PÁRIZSI OLIMPIA ADATBANKJÁT IDE KATTINTVA NÉZHETI VISSZA!

 

Ezeket a képeket nehéz szavakkal leírni

 

Üdvrivalgás fogadta a hazatérő olimpikonokat

Több mint ezren ünnepelték a Puskás Aréna előtt az Aranygéppel hazatérő olimpikonjainkat, a magyar sportolók hat aranyat, hét ezüstöt és hat bronzot szereztek a párizsi olimpián.

Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.

Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.

Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.

„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.

Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.

 

Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.

Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.

„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”

A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.

A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.

 

Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat.

„Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”

 
Schmidt Ádám: Büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban

 

 

Az olimpia kabalafigurája is búcsúzik

Sportrádió: Öt éve fogadtuk be a Márton ikreket – Márton Zsolt Krisztián

Hétfőn a Sportrádió Hazafutás című műsorának vendége volt Márton Zsolt Krisztián, a tekvandószövetség elnöke. A sportág első embere többek között arról beszélt, a Márton ikrek hogyan kerültek 2019-ben képbe Magyarországon, s nem ment el szó nélkül a sportág többi hazai tehetsége mellett sem.

 

„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.

„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.

A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!

 

Márton Viviana örömét a Moulin Rouge-ra vetítették

Párizsban az olimpiát számtalan egyéb „kísérőprogram”, rendezvény övezte, ezek közül az egyik a Parisienne Projections volt. A Getty Images fotóügynökség projektje, amelynek keretében minden versenynap legnagyobb hőstetteit és drámáit mutatták be képeiken városszerte, s múlt pénteki győzelmével Márton Viviana is bekerült a válogatásba.

 

Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.

Márton Viviana az ikonikus mulató falán (Fotó: Getty Images)

 

 

Igaza van Haliburtonnek?

Aranyérem Párizsban, ünneplés a Sziget Fesztiválon

Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.

 

 

Párizs 2024: visszavonul a britek olimpiai bajnok műugrója

Bejelentette visszavonulását a britek ötszörös ötkarikás érmese, Thomas Daley, aki a párizsi olimpián ezüstérmet nyert szinkrontoronyugrásban.

 

A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.    

„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.

„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.