Asztalitenisz: A százszázalékos Majoros hiányzott a csapatból – Lindner Ádám

– A világbajnokság előtt a legjobb tizenhat közé jutást jelölte meg célként, amitől hajszállal ugyan, de elmaradt a csapat. Ennek ellenére elégedett, vagy maradt önben némi hiányérzet?
– Összességében elégedettek lehetünk, mert bár nem jutottunk el a nyolcaddöntőig, a csoportkörből továbbléptünk, s az sem volt egyszerű, nagyon éles ki-ki meccset játszottunk a belgákkal, amit 3:2-re sikerült megnyerünk – mondta férfiválogatottunk szövetségi kapitánya, Lindner Ádám. – Az egyenes kieséses táblán mindig meghatározó, milyen ellenfelet kapunk. Nem állítom, hogy sok olyan csapat volt, amely kedvezőbb lett volna számunkra a dánoknál, de azért akadt néhány, amellyel szemben jobb esélyekkel indulunk. A két top harmincas asztaliteniszezővel felálló dán válogatott összességében jobb nálunk, a játékosaim ennek ellenére kitettek magukért, büszke vagyok rájuk.

– Mit gondol, ha ezt a világbajnokságot egy hónappal később rendezik meg, amikor a gerincsérvből visszatérő Majoros Bence vélhetően már sokkal jobb állapotban lesz, más lett volna a végeredmény?
– Igen. A százszázalékos Majoros Bence hiányzott a csapatból, de most még sajnos távol volt a legjobbjától. Vele egészen biztosan még erősebb magyar válogatott játszhatott volna a világbajnokságon, de a sportban nincs értelme a feltételes módnak, ehhez a helyzethez kellett alkalmazkodnunk. A fiatal András Csaba kiválóan helytállt, de természetesen még sok tapasztalatot kell gyűjtenie ahhoz, hogy ilyen világversenyeken a kulcsmérkőzéseken is hozza azokat a győzelmeket, amiket majd elvárunk tőle. Ami pedig a rutinosabb játékosainkat illeti, Lakatos Tamás ahogyan a szeptemberi Európa-bajnokságon, most is fantasztikusan játszott, kiemelkedő teljesítményt nyújtott, s Szudi Ádámmal is elégedett vagyok, Lakatoshoz hasonlóan ő is jó formában érkezett a világbajnokságra, fontos győzelmeket tett hozzá a csapat eredményéhez.

– Milyen tapasztalatot visz haza szövetségi kapitányként megélt első világbajnokságáról?
– Mivel csak október óta irányítom a csapatot, keveset ültem a válogatott játékosok mögött a kispadon. Most láttam az erősségeiket és persze a hiányosságokat. Annak ellenére, hogy tapasztalt asztaliteniszezőkről van szó, fejlődni mindig lehet, ilyen kiegyensúlyozott mezőnyben egy-egy poén is sokat számíthat.

– Férficsapatunkat sajnos nem érinti az olimpiai részvétel, egyesben viszont még nyitva a kapu. Milyen esélyekkel várhatjuk a kvalifikációs időszak hátralévő részét?
– Egyesben két út vezet Párizsba, vagy a világranglistáról lehet kijutni, vagy a kvalifikációs tornáról. Ami az elsőt illeti, Majoros a sérülése előtt még jó pozícióban volt, ám a kihagyása miatt hátrább csúszott a világranglistán, vagyis onnan már csak nagy bravúrral van esélye a kvótaszerzésre. Leginkább a márciusi szingapúri Grand Smash-en lesz lehetősége arra, hogy visszaverekedje magát a kvótát érő pozícióba, de ez már nagyon nehéz. A májusi olimpiai selejtezőn két játékost indíthatunk. Ez a verseny mindig különleges, a papíron kijutásra esélyesek közül itt sokaknak megremeg a keze, ezért bízom benne, hogy képesek leszünk a bravúrra. Érzésem szerint van esély rá, hogy egyesben kvótát szerezzünk.