Dancsházy-Nagy Tamás: Álmodjunk nagyot!

– Lekerült a teher a válláról?
– Így is fogalmazhatunk – válaszolta Dancsházy-Nagy Tamás, a férfi párbajtőr-válogatott vezetőedzője. – Az első nagy feladatunk az volt, hogy eredményesen zárjuk a kvalifikációs időszakot, jó érzés, hogy már egy versennyel a vége előtt megszereztük a kvótát. Én átéltem a Rio előtti időszakot, szerettem volna elkerülni, hogy az utolsó viadal utolsó asszója döntsön.

– Ha jól tudom, egy trófeával tért haza Heidenheimből.
– A fiúk megkapták az aranyérmeiket, valamint egy trófeát – megleptek, hogy úgy döntöttek, nekem adják. Elérzékenyültem, nem tagadom. Fantasztikus érzés, hogy akikkel évek óta dolgozom a jó eredményekért, úgy látják, van szerepem a sikerben.

– Kívülről is egyértelmű, milyen összetartó ez a csapat. Mit tesznek a mindennapokban az egységért?
– Úgy érzem, a mi esetünkben az elmúlt években elmosódtak a klubok közötti határvonalak. Három egyesület ad vívót a csapatba, aminek már nincs jelentősége: a fiúk összekapaszkodnak a közös célok elérése érdekében, a klubérdeket felülírja a válogatott érdeke.

– Túlságosan szerény, hiszen hatalmas szerepe van ebben.
– Igen, azt hiszem, tényleg így van, aminek egyik kifejezése volt, hogy megkaphattam a fiúktól a heidenheimi kupát.

– Többször beszélgettünk a kvalifikációs időszak alatt, minden alkalommal elmondta, feszültséggel teliek ezek a hónapok. Kvótával a zsebben már elárulhatja: mennyire viselte meg idegileg az elmúlt majdnem egy év?
– Most már bevallhatom, nagyon megterhelő volt. Annyira szerettem volna, hogy a srácok elérjék a céljukat, és sikerrel vegyék ezt a gátat a cél felé vezető úton, hogy a vége felé már egyre idegesebb lettem. A decemberi vancouveri világkupaverseny után jelezték is, hogy feszültebb voltam, mint szoktam, úgyhogy sok mindent tisztába kellett tennem magamban. A visszajelzésük után igyekeztem visszafordítani a rossz irányba tartó folyamatot.

– Az imént pontosított egy kijelentést, ami összecseng Koch Máté szombati nyilatkozatával: célba még nem értek, arra majd csak Párizsban lesz alkalmuk.
– Igaza van Máténak. Ez egy út, amelynek vannak állomásai – Heidenheimben odaértünk az egyikhez, remélem, innen ugyanúgy robogunk tovább, ahogy eddig.

– Öntől tanultam, az elért sikereknek nem szabad teherként nehezedniük a versenyzőkre, ehelyett kiváló alapot adhatnak az elrugaszkodáshoz. Most lehet nagyot ugrani, de nem gondolja, hogy kétélű lehet, ha máris párizsi dobogóról beszélünk?
– Reálisan gondolkodva kell kitalálni a céljainkat, ugyanakkor merni kell nagyot álmodni. Egyértelmű, hogy hatalmas munka áll előttünk, hiszen szeretnénk bizonyítani, hogy a heidenheimi siker és kvótaszerzés nem kifutott eredmény.

– A kvalifikációs időszak alatt a nyolcas táblák mellett egy vk-bronzot szereztek, a júniusi Eb-arany óta viszont nem nyertek versenyt. Nem zavarta önöket a győzelmek elmaradása?
– Nem. Ismerni kell a férfi párbajtőrmezőnyt, s látni kell, hogy például Heidenheimben az olaszok nem jutottak be a nyolc közé, előtte ugyanez a franciáknak nem sikerült, míg egy versennyel korábban a japánok maradtak a nyolcon kívül. Ez azt jelenti, sokat érhet, ha stabil vagy, ha megbízhatóan hozod a jó eredményeket. Nálunk nemigen lehet megmondani előre, ki nyer, de még azt sem, mely csapatok érnek oda a mezőny elejére. Itt minden apró pontért le kell hajolni, minden kis tusért meg kell küzdeni, Heidenheimben pedig ismét igazolódott, hogy bizony az aranyat nem adják ingyen.

– Mitől ennyire jó a csapat?
– Nagyon jó érdekközösséget alkotnak, a szeretet nyelvén beszélnek egymással a fiúk, tisztelik és szeretik egymást. Emellett fiatal koruk ellenére is éretten gondolkodnak, és éretten állnak a munkához is.

– Az is hatalmas előny, hogy négy kiváló vívó alkotja a csapatot. Nem lyukas a gárda, az ellenfelek csak kapkodják a fejüket, éppen hogyan forgatja a négyest. Mikor tudatosult úgy igazán önben, hogy négy ennyire stabil és remek vívója van?
– Hármat közülük készen kaptam. Andrásfi Tibor, Koch Máté és Nagy Dávid együtt jött a junioroktól, a feladatom az volt, hogy Siklósi Gergőt beépítsem. Ez határozta meg az elmúlt éveket, miközben kialakult egy jó taktikai repertoár, a kétségkívül változatos rotációs lehetőségeket pedig három tényező határozza meg: az ellenfél taktikai felállása, hogy kinek ki fekszik, s ki nem, továbbá a napi forma, illetve hogy éppen milyen az erő-állóképessége egy-egy vívómnak.

– Van egyáltalán sebezhető pontja ennek a négyesnek?
– Van, de nem árulom el. Mint minden csapatnak, nekünk is vannak hibáink, dolgozunk rajta, hogy kiküszöböljük őket, vagy legalábbis minél inkább elfedjük. A célunk nyilvánvalóan az, hogy az ellenfelek minél kevesebb fogást találjanak rajtunk.

– Azt is tudja, hogyan kell kezelniük a Párizsig vezető utat mentálisan? Sokan már az olimpiai dobogóról beszélnek férfi párbajtőrcsapatunk kapcsán…
– Fontos, hogy jókedvűen és sokat beszéljünk a versenyről – Tibó, Máté és Dávid még nem jártak olimpián, úgy vélem, Gergő és én ennek kezelésében sokat segíthetünk nekik. No meg persze rendkívül tapasztalt a kapitány, Boczkó Gábor is.