Erdős Rita: Próbálok továbblépni, de még friss, ami történt

– Amikor a beszélgetést egyeztettük, a válaszüzeneteiben egy-egy mosolygós „szmájli” is szerepelt. Ezekből csak feltételezhetem, hogy a keddi nap valamelyest már vidámabban telt. Jól érzem?
– Vegyes érzelmek vannak még bennem, ha beszélek róla, olykor elsírom magam – mondta lapunknak keddi vívóedzését követően Erdős Rita. A Magyar Öttusaszövetség hétfői sajtótájékoztatóján kiderült, a Trion SC világbajnoki bronz­érmes sportolója tartalék lesz a párizsi olimpiai keretben, Gulyás Michelle és Guzi Blanka képviselheti a magyar színeket az ötkarikás játékokon. – Fájó pont, ám próbálok minél hamarabb túllépni rajta, és tovább végezni a feladataimat, a tréningeket. Az edzések jól mennek, nem befolyásolják őket a történtek, de nekem és a környezetemnek még friss, ami történt, nehéz lapozni.

– A hétfői sajtótájékoztatón Balogh Gábor elnök elmondta, személyesen is felkereste. Ez volt a pillanat, amikor kiderült, csak tartalékként számítanak önre? Gondolt erre a kimenetelre?
– Számítottam rá, de bizakodó voltam, hogy a válogatási elvek szerint döntenek. A vegyes érzéseim ehhez is kapcsolódtak: egyik pillanatban nagyon pozitív volt a hozzáállásom, reméltem, hogy a válogatási elveket követik, és ennek így kell lennie, a másik pillanatban meg bennem volt, hogy Michelle mellett döntenek. Balogh Gáborral hétfőn, két órával az elnökségi ülés előtt találkoztam, így ekkor még nem a végleges eredményről beszéltünk, hanem hogy Michelle indulását javasolja majd, és mivel az elnökségi tagok nem feltétlenül az öttusa közeléből érkeztek, valószínűsítettem, hogy kikérik az elnök úr véleményét. Ettől kezdve valamennyire biztos voltam a szavazás kimenetelében. Nyilván még így is élt bennem a remény, hátha másképp alakul… Csalódott voltam, rosszulesett, de ez van.

– Mivel igyekezett az elnök úr biztatni önt a jövőre nézve?
– Elmondta, hogy nagyon ügyesnek tart, és nagyszerűek az eredményeim, kitérve a világbajnoki harmadik helyemre. Azt mondta, enyém a jövő, a következő négy év, és jövőre is támogatná a vébérészvételemet.

– A csengcsoui bronzérmét megszerezve, a befutó után többek között úgy nyilatkozott a nemzetközi szövetségnek: „Köszönöm mindenkinek, aki elkísért az úton, remélem, lesz még folytatása az idén”. Nyilván elsősorban örült az első egyéni felnőttvébéjén nyert érmének, a megszerzett kvótának, de ebben a félmondatban felfedezhető volt egyfajta kétely. Hogyan érzi ezt visszatekintve?
– Igen, egyértelműen volt bennem. Tavaly, amikor megnyertem a junior Európa-bajnokságot, mégsem vittek ki a vébére, akkor éppen fordított volt a helyzet, az objektív válogatási elv ellenem szólt. Ezúttal az objektivitás nekem kedvezett, de tisztában voltam vele, ettől függetlenül dönthet másképp a szövetség. Igen, erre utaltam, amikor úgy fogalmaztam, remélem, ott lehetek majd az olimpián.

– Martinek János szövetségi kapitánnyal beszélt?
– Igen, előzetesen elmondta, hogy a válogatási elvek mellett fog kitartani.

Szerepelt már a mostanit megelőző években is számos felnőttversenyen, ám kijelenthető, először fut teljes idényt ezen a szinten, amit még szokni kell. Az áprilisi ankarai és budapesti világkupaversenyen nem jött ki a lépés önnek, nem jutott döntőbe. Ezután Szófiában már a dobogóért küzdött, majd Csengcsouban fel is állhatott rá. Min sikerült javítani, hogy ekkorát lépett felfelé?
– Az ankarai és a budapesti fordulót egymást követő heteken tartották. Előtte kisebb sérüléssel bajlódtam, leestem a lóról, és beütöttem a bokámat, a sarkamat, illetve még két héttel korábban futás közben megbotlottam és bevertem egy kőbe a térdemet. Ez igen mély sebet hagyott, némileg még a csengcsoui képeken is látszik a nyoma – emiatt másfél hetet ki kellett hagynom az edzésekből. A bokám miatt csak visszább kellett vennem, valamennyire tudtam terhelni, csak fájt, és a versenyen is voltak vele problémáim. Illetve mentálisan is kissé lejjebb kerültem azon a két viadalon, hiszen tudtam, ez már felnőttmezőny, és sérülten nem lehet a topversenyzők közé jutni. Talán ez volt bennem, és gyorsan követték egymást az események, ahogy hazajöttünk Ankarából, máris kezdődött a budapesti verseny – igen, mindez abszolút kijött rajtam. De szerencsére májusra Szófiára kicsit jobban fel tudtam készülni, meg mentálisan is jobban összeszedtem magam, a vébére pedig maximális erőben érkeztem. A május végi ankarai világkupadöntőt az első két verseny eredménye miatt kihagytam, én voltam a negyedik a ranglistán (és csak hárman indulhattak nemenként egy nemzetből – a szerk.), de úgy érzem, jól is jött ki, mert annyival több időm maradt a tiszta felkészülésre a vébé előtt, és mint látszott, ez be is vált.

– Ha már a lovaglásra kitért: amikor a juniorvébé kapcsán tavaly hasonló helyzetbe került, szóba hozta, ez lett volna az utolsó lehetőség, hogy ebben a korosztályban világversenyen elindulhasson. A jelenlegi állás szerint nem lesz ott Párizsban, ahol utoljára rendeznek klasszikus, lovaglásos öttusaversenyt. Van ennek jelentősége?
– Természetesen van, a jövő pedig még erősen kérdőjeles. Habár Los Angelesben még biztosan az olimpiai program része lesz a sportág, nem tudjuk, pontosan milyen formában rendezik meg a versenyt – azt rebesgetik, a víváson is szeretnének változtatni. Nagy öröm lett volna lovaglásos olimpián részt venni.

– Elindul a másfél hét múlva kezdődő, hazai rendezésű Eb-n? Korai még a motivációiról kérdeznem?
– Ha hétfőn kérdezi, azt mondtam volna, nem szeretnék elindulni, ám azóta letisztultak a gondolataim, és mivel ez lesz az utolsó lovaglásos öttusaversenyem, szeretném, ha nagyon jól sikerülne, ahogy az is örömmel tölt el, hogy itthon leszünk, és hazai közönség előtt érhetek célba. Gőzerővel készülök az Eb-re, a motivációm is megvan hozzá, az edzések is rendben lezajlottak, bízom benne, hogy továbbiakban is így marad.