Evezőseink nem alanyi jogon, hanem az úgynevezett „host country”, azaz a házigazdának fenntartott kvóták újraosztásának köszönhetően jutottak indulási lehetőséghez az olimpián. A kérdés az volt: Gadányi Zoltána vagy Pétervári-Molnár Bendegúz versenyezhet Párizsban?
Eredetileg arról volt szó, hogy a mieinkhez hasonló cipőben járó szlovénok választhatnak, hogy a férfi vagy a női egypárevezősben indítják-e el hajójukat, s a másik lesz majd a miénk, ám a Nemzetközi Evezősszövetség hétfőn azt a tájékoztatást adta, hogy a magyar szövetség dönthet a két versenyszám között. Kedd esti rendkívüli ülésén az elnökség egyhangú szavazással úgy döntött, hogy a szövetségi kapitány szakmai indoklással alátámasztott javaslata alapján Pétervári-Molnár Bendegúz utazhat a párizsi olimpiára.
„Nagy gondban voltunk, hiszen mindkét versenyző megérdemelte az olimpiai indulást, de sajnos csak egyikőjük mehet, úgyhogy el kellett döntenünk, melyik ujjunkba harapjunk – mondta a döntés szakmai hátteréről lapunknak Lőrincz Attila szövetségi kapitány. – Igyekeztünk objektív döntést hozni és igazából majdnem minden érv Pétervári-Molnár Bendegúz mellett szólt. Ő ért el jobb helyezést a pótkvalifikációs versenyen, de ha az időeredményeiket összehasonlítottuk a világcsúccsal, illetve az adott verseny győztesének idejével, akkor is nagyjából két százalékkal volt közelebb hozzá. Az összes futamot elemezve is ugyanerre az eredményre jutottunk. Sőt, az is mellette szólt, hogy idehaza már négy éve veretlen, míg a tokiói olimpián tizedik lett.”
A kapitány javaslatát az edzőbizottság is ellenszavazat nélkül támogatta, az elnökség pedig egyhangúlag fogadta el. A döntést követően Lőrincz Attila felvette a kapcsolatot a versenyző edzőjével, aki egyben az édesapja is. Ő elmondta, azt követően, hogy kiderült, Pétervári-Molnár Bendegúz indulhat a párizsi olimpián, azonnal átalakították az edzésprogramjukat és pótalapozással megkezdték a közvetlen felkészülést a párizsi játékokra. Az egypárevezősök versenye július 27-én, szombaton kezdődik az olimpián, az addig hátralévő szűk nyolc hét során már csak az országos bajnokságon indul a harmadik ötkarikás megméretésére készülő versenyző.
| A magyar evezősök először 1908-ban indultak olimpián, s ennek mindjárt egy harmadik hely lett a jutalma Levitzky Károly révén, éppen egypárevezősben. Azóta még két érmet szereztek versenyzőink: 1948-ban a kormányos kettes bronz-, húsz évvel később pedig kormányos nélküli négyesünk ezüstérmes lett. A legnagyobb szívfájdalom, hogy amikor a csúcson volt a magyar evezőssport (akkoriban minden évben Európa-bajnoki címekkel tértek haza versenyzőink), 1932-ben éppen Los Angelesben rendezték az olimpiát, s a gazdasági világválság közepette, a magas utazási költségek miatt végül nem indulhattak a magyar versenyzők. Azóta egyetlen egyszer az 1964-es tokiói olimpiáról hiányoztak még a magyar színek képviselői, döntősünk azonban legutóbb húsz esztendeje, 2004-ben volt – Hirling Zsolt és Varga Tamás lett ötödik könnyűsúlyú kétpárevezősben –, s ahogyan legutóbb, úgy Franciaországban is mindössze egy versenyzőnk lehet ott. |
