A 18 éves magyar lány az éremnek is örülne, de az olimpiai aranyról álmodik

– Hogyan foglalná össze az eddigi olimpiai felkészülését?
– Nagyon jól sikerült minden – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 18 éves tekvandós, Márton Viviana, aki élete első olimpiáján vehet részt idén nyáron; a korábbi junior Európa-bajnok a márciusi, szófiai kvalifikációs tornán első női magyar versenyzőként vívta ki a jogot az ötkarikás játékokon való szereplésre, s a 67 kilogrammosok között indul Párizsban. – Luxemburgban döntőztem egy nyílt nemzetközi versenyen, minden a legnagyobb rendben. Szülővárosomban, Tenerifében is edzettünk tíz napot, aztán Manchesterben tréningeztünk, majd visszautaztunk a Kanári-szigetekre, utána pedig Madridban készültünk.

– Milyen volt a luxemburgi világranglista-viadal?
– Jól versenyeztem, 62 kilogrammban indultam, erősnek és gyorsnak éreztem magam. Bejutottam a fináléba, amelybe testvérem, Luana is bekerült, így odaadtam neki a meccset, mert ugye egymással élesben sosem harcolunk. Fizikailag teljesen rendben vagyok, mentálisan is, az edzőm szerint is, a felkészülés során minden rendben volt, nem sérültem meg, az olimpiára remélhetőleg százszázalékos állapotban leszek.

– Kiket tart a súlycsoportjában aranyesélyeseknek?
– Bárki odaérhet, ez a sportág sajátossága.

– Amikor februárban az Újpesti TE-be igazolt, azt mondta, olimpiai bajnok lesz. Mi kell ahhoz, hogy ön nyerjen?
– El kell végezni a melót, fejben ott kell lennem és lépésről lépésre haladnom. Nem szabad túl sokat gondolkodnom, agyalnom, elsősorban magamra kell figyelnem.

– Mit vár önmagától?
– Ha érmet szereznék, az nagyszerű volna, de a legnagyobb álom az arany. Az csúcs lenne!

– Elképzelte már, milyen élmények várnak önre az olimpián?
– Luanával már milliószor beszélgettünk erről. Hihetetlen lesz annyi sportolóval együtt lenni, főleg mert a zömét mi sohasem láttuk még személyesen, esetleg a televízióban.

– Van olyan sportoló, akivel nagyon szeretne személyesen találkozni?
– A spanyol teniszezőkkel, Carlos Alcarazzal vagy Rafael Nadallal fantasztikus lenne összefutni. A tenisz az egyik kedvenc sportágam, de a kosárlabdázókkal is szuper lenne találkozni, főleg az NBA-sekkel, vagy a sztáratlétákkal.

– Ön szerint hány magyar aranyérem születik az olimpián?
– Jó lenne, ha minél több. Én úgy tíz-tizenöt aranyat saccolnék.

– A májusi Európa-bajnokságon nyújtott teljesítményével mennyire volt elégedett?
– Nem voltam csalódott, a súlycsoport legjobbjától, a francia Magda Wiet-Hénintől kaptam ki a nyolcaddöntőben, szoros meccsen. Egy-két hibát elkövettem, azt feltétlen javítani kell, de megoldjuk.

– Változik a napi rutinja, ahogy közeledünk az olimpiához?
– Nem. Minden marad, ahogy általában, mert ami jól működik, azon nem kell változtatni.

– Hogyan tölti azt a kevés szabadidejét, ami jut?
– A napi foglalatosság főleg edzés és regenerálódás, de közben le is érettségiztem… Egyébként jól sikerült, de ehhez sokat is kellett tanulni, így kevés szabadidőm volt az elmúlt évben. Ha mégis jut, elsősorban a barátokkal lógunk.

MÁRTON VIVIANA
SZÜLETETT: 2006. február 16., Santa Cruz de Tenerife
SPORTÁGA: tekvandó
SÚLYCSOPORTJA: 67 kg
KLUBJAI: Hankook (spanyol, 2019–2024), Újpesti TE (2024–)
EDZŐI: Suvi Mikkonen (finn), Jesús Ramal (spanyol)
LEGJOBB EREDMÉNYEI: junior Európa-bajnok (2021), U21-es Európa-bajnok (2023), felnőtt-vb-5. (2023)

Józsa Levente: Jól vagyok!

A magyar delegáció titkos éremesélyesének tartják a 68 kilogrammban versenyző 21 éves Józsa Leventét, aki a márciusi, szófiai versenyen kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra. (A harmadik magyar olimpiai induló az 58 kilós Salim Omar Gergely.) A Márton Vivianához hasonlóan karrierje első olimpiájára készülő tekvandós csendben, különösebb felhajtás nélkül edz, de nagyon magabiztosnak tűnik, ami jó egy ilyen torna előtt.

„Jól vagyok! Nincs semmiféle sérülésem, ez most a legfontosabb, amit mondhatok. A májusi, belgrádi Európa-bajnokságon szerzett bronzéremnek örültem, de nem erre a versenyre hegyeztük ki magunkat, mondhatom, a csúcsformától messze voltam akkor. Persze örülünk, ha érmet szerzek, de nem akkor kellett megnyomni a gombot, hiszen az olimpia a legfontosabb. Alapvetően nem rossz ez az eredmény, igaz, jobb is lehetett volna, az elődöntőt elrontottam, tudom, miben hibáztam, de a kvalifikációs tornán volt a hangsúly. Májusban volt egy egyhetes pihenőm, ám tizenhetedikétől keményen edzek, végig itthon készülök. Hamarosan minden héten két külföldi edzőpartnerrel gyakorolok, az utazás előtti utolsó két hétben pedig a kazah és az iráni válogatott jön Magyarországra több versenyzővel.”

Ami az esélyeket illeti, Józsa, aki sporttörténelmet írt azzal, hogy tavaly december elején első magyarként megnyerte a tekvandósok Grand Prix-sorozatának manchesteri döntőjét, önmagát is a végső esélyesek közé sorolná.

„Az üzbég Ulugbek Rashitov és a brit Bradly Sinden mellé magamat is a favoritok közé tenném, mert ha őket kérdeznék, engem odasorolnának. A 68 kilogramm igazi meglepetéskategória, nincs nagy tudásbeli különbség a versenyzők között, aki kijutott Párizsba, az tehetséges, jó tekvandós, s csak a napi forma dönt közöttünk.”

A PÁRIZSI PROGRAM
Augusztus 7., férfiak, 58 kg, 9.10: nyolcaddöntő, 21.39: döntő
Augusztus 8., férfiak, 68 kg, 9: nyolcaddöntő, 21.23: döntő
Augusztus 9., nők, 67 kg, 9: nyolcaddöntő, 21.23: döntő