„Mindegyik szerepemben ugyanolyan jól éreztem magamat – mondta Kovács István. – A pályafutásom nagyobbik részében én válaszoltam a kérdésekre, talán a népszerűségemhez az is hozzájárult, hogy mindig próbáltam összetett mondatokkal válaszolni, kielégíteni az emberek kíváncsiságát.”
Kokó visszatekintett az olimpiai aranyához vezető útra. „Barcelonában szerepeltem először olimpián 1992-ben, harmincegy nemzetközi győztes meccs után az aranyért mentem Barcelonába, és a bronzérmet huszonkét évesen óriási kudarcként éltem meg, utána nehezen találtam vissza a helyes útra, de ennek a feldolgozása is kellett ahhoz, hogy aztán 1996-ban aranyat nyerhettem.”
Azt is elmondta: aki olimpiát akar nyerni, annak teljesen mindegy, milyen az az olimpia, hol rendezik, milyenek a körülmények. Csak úgy lehet nyerni, ha az ember teljesen kizárja a külvilágot, és csak a céljára fókuszál.