Egységes vezetői, edzői látásmód a balatonboglári konferencián

Több százan regisztráltak és jelentek meg hétfőn Balatonbogláron – tegyük gyorsan hozzá, szerencsére, mert olyan sportvezetők, szövetségi kapitányok és edzők elmélkedtek a csapatsportok helyzetéről, jövőjéről, fejlődési lehetőségeiről, akik saját területükön a legfontosabb munkát végzik és a legnagyobb felelősséggel bírnak. A látványsportok képviselői sok témát felvetettek, legyen szó utánpótlás-nevelésről, elitképzésről, felnőtt sportról, vagy sporttudományos lehetőségekről, örvendetes volt hallani, hogy a látásmódok szinte mindvégig megegyeztek, és talán el lehet indulni afelé, hogy ne csak szavak szintjén legyen együttműködés a sikeresebb magyar sport érdekében.

Mocsai Tamás a NEKA ügyvezetője köszöntötte a megjelenteket, majd édesapja, Mocsai Lajos mesteredző rögtön sokkolta a közönséget néhány adattal, hogy mennyire nincs jelen a fizikai aktivitás a magyar emberek többségének az életében. Heti háromszori sportolással, mozgással ötször kisebb az esély a betegségek kialakulásának. Mocsai Lajos szerint a sikeres magyar sport előfeltétele az emberek fizikai aktivitása, legyen szó gyerekekről, felnőtt, dolgozó emberekről, vagy idősekről is, ezen a téren Európa legnagyobb részétől le vagyunk maradva és ezen a tendencián vátloztatni kell.

Az első kerekasztal-beszélgetésen, amelyen sportági szövetségi elnökök vettek részt – Kolbenheyer Zsuzsanna (jégkorong), Vatai Gabriella (röplabda), Báder Márton (kosárlabda), Ilyés Ferenc (kézilabda), Madaras Norbert (vízilabda) –, nagyon hasonló problémákat vetettek fel a meghívottak. Az elnökök egyet értettek abban, hogy már kicsi korban harcolnak a gyerekekért, a mai fiatalok máshogy állnak az élethez, a sporthoz, mint amikor ők voltak gyermekek, máshogy is kell megszólítani őket. Egységesen károsnak tartották, hogy a gyerekek egészen kicsiként elköteleződnek egy sportág mellett, nem ismerkednek meg mással, és lehet, hogy egy idő után megunják, de már nem tudnak átnyergelni másik sportágra. Egységes mozgásfejlesztésre lenne szükség, amely egyrészt fejlesztené a gyerekeket, másrészt lenne idő megtalálni, kiválasztani a gyerekek számára ideális, testhez álló sportágat.

Ugyancsak kardinális kérdés, hogy a magyar fiatalokat miként lehet beépíteni a felnőtt csapatokba, illetve hogy lehetne azt elérni, hogy az idegenlégiósok ne vegyék el a helyeket a saját nevelések elöl. Báder Márton azt állította, hogy ő valószínűleg nem kapott volna szerepet tizenéves kosárlabdázóként, ha akkoriban két légiósnál többet alkalmazhat egy magyar csapat, így fontos lenne minél lejjebb redukálni a külföldiek számát, mert a szintén más országból érkező vezetőedzőt az eredmény érdekli elsősorban, nem a magyar fiatal fejlődése, sorsa.

Az első diskurzust követően felettébb érdekes volt hallgatni a kézilabda akadémiák szakmai vezetőinek beszélgetését, akik hasonló problémákat vetettek fel – kevés a gyerek, még nehezebb minőségi utánpótlást csinálni –, de különböző programok mentén ezek az intézmények szeretnék a lehető legtöbb fiatalt sportolásra bírni, majd kis hányadát ahhoz segíteni, hogy a felnőtt élsportban is megállják a helyüket.

Jelenlegi és volt szövetségi kapitányokkal – Golovin Vlagyimir (női kézilabda), Chema Rodríguez (férfi kézilabda), Varga Zsolt (férfi vízilabda), Majoross Gergely (férfi jégkorong), Nagy Péter (férfi röplabda), Székely Norbert (női kosárlabda) –  folytatódott a sor, és örömteli módon a pódiumon helyet foglaló szakemberek reálisan, helyenként önkritikusan látták saját csapatuk, sportáguk elitjének a helyzetét. A verseny minden szakágban óriási és egyre nagyobb lesz, ezért minden sporttudományos eszköz segítségére szükség van, hogy tartani lehessen a lépést. A világ élvonalához képest a kevés minőségi játékosra is többen panaszkodtak, fizikai és mentális tényezőkben is akad elmaradás, ezeken pedig a jövőben rengeteget kell dolgozni. A kapitányok a korábbi előadásokban elhangzottakhoz hasonlóan kifejtették, nagyon figyelni kell a gyerekekre, a lelkivilágukra, érdeklődésükre és fontos a megfelelő kiválasztás, de a gyerekek választása is, mit szeretnének sportolni és milyen segítségük van, hogy megtalálják a számukra ideális mozgásformát.

A nap végén pedig olyan aktív és legendás sportolók beszéltek saját tapasztalataikról, megéléseikről a fenti témákban, mint a jégkorongozó Erdély Csanád, a vízilabdázó Manhercz Krisztián, a kézilabdázó Lékai Máté, a korábbi klasszis röplabdázó Bardi Gyönyi, illetve NBA-ben egyedüli magyarként szerepet kapó kosárlabdázónk, Dávid Kornél.

Az asztal mellett rengeteg jó gondolatot fogalmaztak meg szakembereink, vezetőink hétfőn, Balatonbogláron, remélhetőleg a problémákkal teli gyakorlati megvalósítás is hatékony lesz.