Mészáros Krisztofer: Már Los Angelesre figyelek

– Némi meglepetésként hatott, amikor a szombathelyi Challenge világkupa-viadal nevezési listáján ott szerepelt a neve – nem akart hosszabban pihenni az olimpia után?
– Indulni szerettem volna Szombathelyen. Az volt a fejemben, biztosan sokan kíváncsiak lesznek ránk, és rám is, én pedig nem szeretnék csalódást okozni senkinek sem – jelentette ki Mészáros Krisztofer, a párizsi egyéni összetett verseny kilencedik helyezettje. – Úgy voltam vele, három hét elegendő lesz az olimpiát követően, ám a vége felé azt éreztem, lehet, hogy jó lenne még további pihenő. De akkora már döntöttem, így visszatértem a terembe: Szombathelyen Párizshoz képest alacsonyabb kiinduló pontszámú gyakorlatokkal indulok, éspedig három szeren, talajon, korláton és nyújtón.

– Legalább azt a három hetet végig pihenéssel töltötte?
– Az első két hétben igyekeztem nem gondolni a tornára, a harmadikon viszont ez már nem ment, hiszen tudtam, nemsokára ismét ott leszek a teremben, így aztán össze is írtam magamnak, milyen elemeket szeretnék megtanulni a következő hónapokban, hogy a jövőben még jobb legyek a versenyeken.

– Kissé hihetetlen, amit mond, bár tudjuk, maximalista: ezek milyen elemek?
– Úgynevezett nagy elemek, amelyek jóval több pontot eredményezhetnek. Eddig az idő miatt nem fért bele, hogy megtanuljam őket, meg aztán az olimpiára azért biztos gyakorlatokkal kellett mennem, nem lehetett kockáztatni. Viszont minél előbb meg kell ezeket tanulom, hogy 2028-ra igazán jó gyakorlataim legyenek.

– Már Los Angelesre figyel?
– Egyértelműen: a világ- és Európa-bajnokságok nem a legfontosabb versenyeim lesznek a következő olimpiai ciklusban, csak felkészülési állomások Los Angelesre.

– Négy év hosszú idő.
– Ez igaz, és nem is azt mondom, hogy nem fogok nagyon készülni ezekre a versenyekre, mert ezeken kell érmeket szereznem és figyelmet, még nagyobb ismertséget, hogy az olimpián még magasabb pontszámokat kaphassak a bíróktól. Úgy látom, erre van szükség.

– Kamatozhat Los Angelesben, hogy már tudja, milyen egy olimpia?
– Mindenképpen, hiszen az olimpiát tényleg nem lehet összehasonlítani semmilyen más versennyel. Ráadásul azt tapasztaltam, hogy egy vébén sokkal nagyobb a feszültség, nagyobb az elvárás a sportolókkal szemben, míg az olimpián – ha lehet ilyet mondani – barátságosabb a légkör, a másik tornászra senki sem ellenfélként tekint, holott az olimpia a versenyek versenye.

– A nagyszerű eredményére, a összetett kilencedik helyére tud már úgy tekinteni, hogy az egy szép siker?
– Igen, én is szép eredményként könyveltem el ezt a kilencedik helyet, úgy még inkább, hogy majdnem mindent jól megcsináltam az egyéni összetett döntőben, egyedül a talajgyakorlatom harmadik sorába csúszott némi hiba, hiszen ott a két és fél csavar helyett másfelet ugrottam. Ezt egy kívülálló észre sem vette, ugyanakkor az induló pontszámom négy tizeddel kevesebb lett emiatt.

– A kívülállóknak azért elárulja, hogy az ilyen változás hogyan jön, hol hibázik a tornász, hogy a két és félből másfél lesz?
– Ezt a két és fél csavart egy kézen át előre elem előzi meg, ott pedig berogytak a térdeim, és úgy éreztem, letenném a kezem, ha két és felet csavarnék, ezért másfélnél megállítottam a mozdulatot – muszáj közben gondolkozni, még ha a pillanatok törtrésze alatt is kell dönteni.

– Nem bosszantotta, hogy éppen talajon hibázott, amelyen előzetesen még a szerenkénti döntőt sem tartotta, tartottuk elképzelhetetlennek?
– Nem, mert tudtam, hogy nem vagyok teljesen rendben: a bokám nem jött helyre az olimpiáig, mi pedig nem akartunk kockáztatni, így tulajdonképpen feláldoztuk a lehetséges szerenkénti finálét azért, hogy az egyéni összetett döntőben mindenképpen ott legyek – ezt már a rajt előtt eldöntöttük, csak nem mondtuk, mert nem akartuk, hogy a sérülésemről beszéljen mindenki. De mert vallom, hogy mindennek oka van, ennek is volt. Nem bánkódom.

– Teljes erőbedobással, szívvel és kedvvel tornázik már most, ősszel is?
– Sokszor nincs kedvem lemenni a terembe, de nincs mese, menni kell. A türelem ezekben a hetekben fontos lesz, az pedig nagyon jó, hogy az edzőm, Szűcs Róbert is így gondolkozik, vagyis egyelőre nem veszi teljesen komolyan a felkészülést – a szombathelyi vk-viadalt követő hétvégén Győrben lesz a mesterfokú bajnokság, azon is elindulok, ám utána az elemtanulás következik, azt pedig nagyon várom, mert szeretem az ilyen tanulós időszakokat.

Öt férfi és három női tornász képviseli a magyar színeket Szombathelyen, a péntektől vasárnapig tartó Challenge világkupa-viadalon, amelyen 31 ország tornászai indulnak. Mészáros Krisztofer három (talaj, korlát, nyújtó), Závory Szilárd szintén három (ugrás, korlát, nyújtó) szeren indul, a többieket kettőt vállalnak: Tomcsányi Benedeket és Kiss Balázst lólengésben és gyűrűn, Molnár Botondot talajon és ugrásban láthatja az Arena Savaria közönsége. Versenyen kívül további két magyar, Nagy Márk (lólengés, ugrás) és Mentovai István (talaj, korlát) lép pódiumra. A nőknél Mayer Gréta (ugrás, fele­más korlát, talaj), Kutasi Hanna (gerenda, talaj) és Makai Lilla (felemás korlát) alkotja a magyar különítményt. Pénteken a selejtezőkre, szombaton és vasárnap a szerenkénti döntőkre kerül sor.