Boczkó Gábor: Jól jönnek a megszerzett pontok

– Három arany és egy bronz, mellette értékes helyezések: a párbajtőrözők és a kardozók indították a szezont, magyar szempontból igencsak eredményesen. Az első világkupaverseny eredményeit, kiváltképp az olimpiát követő első évben hogyan értékeljük?
– A helyén – válaszolta Boczkó Gábor szövetségi kapitány, aki már csak érintettsége miatt is, vagyis Koch Máté edzőjeként a férfi párbajtőrözők berni vk-viadalán volt jelen. – Férfi párbajtőrben öt-hat hiányzó volt, aki nem indult, azok közül többen jó eséllyel abba is hagyták, bár erről nincs egyértelmű információnk. Nem volt ott Svájcban két magyar, Siklósi Gergely és Nagy Dávid sem, de amúgy tulajdonképpen teljes volt a mezőny, talán csak Imre Géza hiányzott… A viccet félretéve: egy olimpia után mindig átalakul a világ, ez a berni az a mezőny, amelyikre számíthatunk ebben a négyéves ciklusban. Nem éreztem, hogy gyenge lenne, úgyhogy kifejezetten értékesnek tartom Koch Máté győzelmét egyéniben és a csapataranyat is.

– Az is sokat elmond a berni verseny nehézségéről, hogy harmincöt csapat nevezett.
– És mi néha csak pislogtunk, milyen eredmények születtek, olyan csapatok estek ki már a harminckettő között, amelyek korábban jóval messzebbre jutottak. Nálunk volt két fiatal, Kovács Gergely és Keszthelyi Zsombor, jól is vívtak, de azt is látjuk, miben kell még fejlődniük.

– Az, hogy ők ketten voltak a befejező emberek, nem pedig a két olimpiai bajnok, vagyis Koch Máté és Andrásfi Tibor, tudatos vagy netán kényszerű döntés volt?
– A napi forma, az asszók közötti hangulat, érzések döntöttek erről, és természetesen az ellenfél felállása, az, hogy ismertük őket, és persze a mieinket is, vagyis hogy kinek ki ellen megy jobban. Azt pedig már az olimpia után eldöntöttük, hogy nem a megszokott sablonok alapján szeretnénk vívni, készülni és versenyezni.

– Maradjunk a fegyvernemnél, de ugorjunk Fudzsejrába, ahol tizedik lett a női csapat, de egy peches sorsolás után, hiszen a „habkönnyű” törökök helyett a tokiói olimpiai bajnok észteket kapták a lányok, akik később meg is nyerték a versenyt.
– Valóban szerencsétlenül alakult számunkra a sorsolás, ám a női párbajtőr még csak az út elején tart új edzővel, új felfogással. Érződött a bizonytalanság a lányokban, de nem aggódom, a munka meghozza majd az eredményt, én nem is számítottam arra, hogy máris jön a jó szereplés – néhány hónap múlva kikerekedik az egész. Ez egyértelműen tesztidőszak, Muhari Eszter ötödik helye pedig egyéniben jónak számít.

– Hogyan értékeli a női kardozók teljesítményét? Egyéniben Battai Sugár harmadik, Szűcs Luca hatodik lett, míg a csapat, amelybe Pusztai Liza sérülése miatt Spiesz Anna került be és vívott egyébként remekül, aranyérmet szerzett.
– Az oráni mezőnyre talán mondhatjuk, hogy valamivel gyengébb volt a megszokottnál, ám Sugár és Luca eredményéből ez semmit sem von le. De nem szeretnék a távol maradókkal foglalkozni, hiszen csak azt lehet legyőzni, aki elindul egy versenyen, ráadásul a hétvégén megszerzett pontok jól jöhetnek a végső elszámolásnál – addig pedig a kiemeléseknél és a sorsolásoknál. Sajnos Liza lábfeje megsérült, de Spiesz Anna beugrása úgy sikerült, ahogy azt reméltük: ezek azok a lehetőségek, amelyekkel igenis lehet élni, és meg lehet mutatni, hahó, itt vagyok! Anna teljesítménye felveti, hogy noha még juniorkorú, a jövőben is foglalkoztatni kell őt a csapatban.

– A férfi kardcsapat sohasem látott összeállításban lett hatodik.
– Van még meló, ez nem kérdés. Összesen négy férfi kardozónk utazott Oránba, ők alkották a csapatot, ennek tükrében a hatodik helyet azért olyan rossznak nem minősíteném.

– Ahogy világszerte, itthon is akadnak olyan nagy vívók, akik későbbre tervezik a visszatérést a pástra. Az, hogy jövő áprilisról idén decemberre került az országos bajnokság, változtat vajon az elhatározásukon?
– Szerintem Siklósi Gergely is előrébb hozza a visszatérését, és azt vélelmezem, hogy nem lesz ezzel a döntésével egyedül.