„Köszönöm, Magyarország!” – az izraeli tornászszakember hálával emlékezik Keleti Ágnesre

– Ez nagyon szomorú nap. Százhárom esztendős volt, és mindenkinek azt kívánom, hogy élje meg ezt a szép kort. Az egész családom jól ismerte Ágnest, mert amikor Izraelbe jött, az első munkát az apámtól kapta, aki akkoriban az Izraeli Tornaszövetség elnöke volt, és rögtön kijelölte őt a női szakág vezetőedzőjének. Én akkoriban válogatott tornász voltam, hosszú napokat és éveket töltöttünk közösen, én, mint tornász, ő pedig mint a női szakág vezetője. Több utazáson, versenyen vettünk részt. Az apám is közel állt hozzá, mert nemcsak edzői munkát intézett neki, hanem abban is segített, hogy főiskolai tanár lehessen. Ágnes pedig nagyban segített az elit tornászakadémia fejlesztésében – mondta a Nemzeti Sportnak Jacob Wischnia.

– Hogy emlékszik vissza rá, mitől volt különleges hozzáállása a tornához? Miben rejlett az ő átlagon felüli tudása ebben a sportágban?
– Már olimpiai bajnokként érkezett hozzánk, tiszteljük az elért eredményeit. Nálunk edzőként kezdett dolgozni, és elsőre elérte, hogy a női válogatottunk olimpián vehessen részt 1960-ban Rómában, és egyébként ez volt az egyetlen szereplése a csapatunknak. 1966-ban pedig a női szakág először vett részt a világbajnokságon is. Remek munkát végzett nálunk, már a kezdetektől hatással volt az izraeli torna teljes generációjára. Hatalmas tudást adott át, az anyja lett az izraeli női tornasportnak.

– Hogy tudná jellemezni azt hagyatékot, amit az életével teremtett meg?
– Meg kell csak nézzük a közösségi médiát, hatalmas a halálát övező figyelem, vagy, ha akár erre a beszélgetésünkre is gondolunk! Nekünk is van olyan csoportunk, amelyben több korábbi tornász van, és rengetegen írtak ma az ő fantasztikus tevékenységéről, és mindenki elismeri azt a munkát, amit ő elért Izraelben a tornasporttal. Szóval mindenki szomorú, újságok, közösségimédia-felületek, tehát mindenki megemlékezett róla. Az emberek világszerte beszélnek az ő örökségéről, a zsidó közösség is külön megemlékezik róla, és büszkeséggel tölt el minket, hogy ő is ehhez a közösséghez tartozott. Eljött Izraelbe, és rengeteget tett a fejlődésünkért, és a teljes tornászvilág tiszteletben tartja őt.

– Köszönjük szépen! Mi is büszkeséggel tekintünk rá, és köszönjük, hogy mesélt róla.
– Köszönöm, köszönöm, Magyarország, és köszönet a Magyar Tornaszövetségnek, a tornasportnak is.