Siklósi Gergely: Változott a prioritás, mindig az aranyérem a cél

– Ez igazán parádés visszatérés volt az olimpia után, megszúrni sem nagyon tudták a dohai Grand Prix-viadalon!
– A döntőben is ez lett volna a cél – válaszolta Siklósi Gergely, miután az egész napi meggyőző vívás, a magabiztosan megnyert asszók után a GP-verseny fináléjában négy tussal kikapott a belga Neisser Loyolától. – Nem azt mondom, hogy hiányérzetem van, mert a vasárnapban, azt hiszem, ennyi volt, a végére kicsit már remegett a kezem, de azért a második hellyel kapcsolatban nem használnám a parádé szót. Nem is baj, hogy nem azonnal jönnek a sikerek, örülök, hogy látom, van még miben fejlődnöm.

– Ez volt az első nemzetközi versenye az olimpia óta, a válaszát hallva „játsszunk” kicsit: mit mondott volna, ha nyer Dohában?
– Mindig mindennek a pozitív oldalát nézem. Ha nyertem volna Dohában, nem éreztem volna olyan nagy bajnak, hogy gyorsan jött a siker: mosolyogtam is volna, ám biztos, hogy nem éreztem volna óriási örömöt, csak azt, hogy oké, megyek tovább az úton. Elmondtam a párizsi olimpia után, hogy az egyéni és a csapat ugyanúgy számít nekem, és ezen nem változtat az, hogy Dohában milyen színű érmet szereztem.

– Kicsit vidámabb, boldogabb beszélgetésre készültem, de azért nyugtasson meg, ugye semmiképpen sem kudarcként éli meg a dohai ezüstöt?
– Nem, semmiképpen sem. A tokiói egyéni és a párizsi csapatérem után úgy érzem, senkinek sem kell már bizonyítanom.

– Saját magának sem?
– Magamtól csak a visszaigazolásra van szükségem, arra, hogy tudjam, lássam, hogyan tudok egyre jobb és jobb lenni.

– Jól sejtem, hogy már kitalálta azt is, mit kell tennie azért, hogy a jövőben a nap végére ne fáradjon el ennyire a keze?
– A kondiedzéseimet az ősz óta irányító korábbi többpróbázóval, Zsivoczky-Farkas Györgyivel kedden megbeszéljük a Dohában tapasztaltakat. Nagyon jó irányt vett a felkészülésem Párizs után, ám van még bőven dolgunk, e tekintetben is biztosan lesznek jó ötletei Györgyinek, hiszen az atléták jóval nagyobb terhelést kapnak a felkészülés során, mint a vívók.

– A másfajta felkészülést értem, de a mostani Siklósi Gergely másként is vív, mint, mondjuk, egy évvel ezelőtt?
– Tavaly februárban kezdtem el jól vívni egyéniben, nem vívok másként és máshogy, mint akkor, a változás szerintem abban rejlik, hogy a párizsi arany után hatékonyabbá tudtam tenni a felkészülésemet, képes vagyok jól beosztani az energiámat, marad erőm mindenre, és erről folyamatosan visszaigazolást is kapok. Amúgy nem is baj, hogy a belga vívó legyőzött, hogy ilyen különbséggel vert meg, mert motivációt ad, további fejlődési lehetőséget mutat.

– A döntőben volt olyan pillanat, amikor azt érezte, innen már nem nyerhet?
– Négy-kilencnél már nem láttam sok esélyt arra, hogy megfordítom az asszót, de ez nem jelentette azt, hogy feladom, sőt, a végletekig mentem: hét-tizenegyből lett tizenegy-tizennégy, és akkor is azon gondolkoztam, hogyan adhatnám be azt a négy tust.

– Félig tele a pohár, vagy félig üres?
– Nálam mindig félig tele a pohár. Ez azt takarja, hogy az elégedettségi mutató nagyjából nyolcvanöt százalékos – mondanám, hogy ez volt az első versenyem az olimpia óta, így még inkább elégedett lehetek, ám én mindig, minden versenyen nyerni akarok. Ez magam felé elvárás: ha elérsz a csúcsra, ott is akarsz maradni. Régen örültem az éremnek, bármilyen színű is volt, ám mára változott a prioritás, a képességeim és a tudatosságom miatt nem lehet más célom, mindig csak az arany.