Guzi Blanka: Itt volt az idő felébredni a téli álomból!

– Két hete a lengyelországi Drzonkówban állt rajthoz a világkupaidény kezdete előtt, meg is nyerte a versenyt. Ez volt az eredeti elképzelése, hogy bárhol is tartson a felkészülésben a különböző számokat illetően – különös tekintettel az akadálypályára –, ki szeretné próbálni magát versenyhelyzetben az első, kairói világkupa-viadal előtt?

– A helyén kezelem ezt a győzelmet, hiszen igen kis versenyről volt szó – válaszolta a Nemzeti Sportnak Guzi Blanka. – Egyetlen napból állt, nem volt selejtező, elődöntő, döntő, valamint ugyan megvolt a minimum hossza az akadálypályának, ami hatvan méter, de az ifjúsági megméretéseken alkalmazott magasságra voltak beállítva az elemek, illetve gerendát is beépítettek, ami a felnőtteknek idén nem lesz. Mindezzel együtt nemcsak lélektanilag tett jót, hogy kipróbáltam az OCR-t versenykörülmények között, hanem azt is tesztelhettem, milyen az állóképességem, amikor nem külön gyakorlom az elemeket, hanem egyben teljesítem őket. Nyolc van belőlük, az ötödik-hatodiknál kezdtem érezni, hogy fogy az erőm. A felkészítőimmel egyetértésben álltam rajthoz, elsősorban azért, hogy ne a kairói világkupán találkozzak először az akadálypályával. Eredetileg úgy terveztük, hogy később kezdek el versenyezni idén, viszont amikor kiderültek a válogatási elvek, valamint, hogy Törökország visszalépett, és idén nem ad otthont világkupa-állomásnak, a kieső fordulót pedig nem is rendezik meg máshol (így az elmúlt évekkel ellentétben négy helyett három versenyből áll a 2025-ös vk-idény, közte az április 22–26. közötti budapesti viadallal – a szerk.), az átalakította az előzetes elképzeléseket. Lényegtelen volt, hogy nem vagyok még csúcsformában.

– Klubjának, a DVTK-nak adott interjújában kiemelte, itthon egyelőre külön-külön tud gyakorolni az egyes elemeken, és a drzonkówi versenyen teljesített először egészben egy pályát. Önmagában ez mekkora kihívást jelentett? Indulás előtt felvetődött önben, hogy „úristen, hol van a vége?”

– Igen, amikor szembeálltam a pályával, elkezdtem izgulni, hiszen nemcsak először mentem végig ilyenen, hanem időre is mérték. Rég volt bennem ilyen izgatottság, és lesz még jó néhány verseny, amikor ez ugyanúgy előjön, de csakúgy, mint a lovaglást, a rutinnal együtt előbb-utóbb ezt is megszokom.

– Hogyan kell azt elképzelni pontosan, hogy még csak külön tudnak gyakorolni az elemeken a sportolók?

– A Magyar Öttusaszövetségnek tudtommal egy pályája van jelenleg a KSI-ben, ahol viszont nincs akkora fedett csarnok, amelyben a versenyeknek megfelelő hosszúságban lehetne felállítani az elemeket. Többek között Budapesten és Székesfehérváron is vannak edzőketrecek, Miskolcon is van egy a szövetségnek köszönhetően, ennek hatvankilenc méter a hossza – jól lehet rajtuk gyakorolni, de néhány elemnek más az anyaga, és nem teljesen ugyanakkorák a távolságok köztük, mint a versenyen.

– Akkor mondhatni, kicsit még gyerekcipőben jár az OCR az öttusában, és feltételezem, nemcsak nálunk, hanem más országokban is.

Nagyon kíváncsi leszek erre Kairóban. Kerestem videókat az interneten, hol mire lehet számítani, és szerintem Egyiptom egy picit előrébb tart, de a világkupán meglátjuk, valóban így van-e. Általánosságban talán el lehet mondani, hogy igen, még gyerekcipőben jár az új szám.

– Milyennek érezte a teljesítményét a többi számban Lengyelországban?

– Nagyon jó, hogy kijöttek a hibák, amelyeken tudom, hogyan kell javítanom a következő időszakban. Csak a futásommal voltam elégedett, abban valamelyest előrébb tartok, mint előzetesen gondoltam, az úszással voltam a legkevésbé kibékülve, és a lövészetemet is nagyon gyengének tartottam, de utóbbit inkább mentálisan kell összerakni. A vívóteljesítménnyel is elégedetlen voltam, bár utólag nem értem, miért, mert visszatekintve nem ment olyan rosszul – csak annyira szeretném, hogy pontosan úgy menjenek az asszók, mint az edzéseken, és ezt sokszor nem könnyű elérni.

– Összességében mennyire hozott formába ez a viadal Kairó előtt?

– Nem mondanám formába hozónak, elfáradtam a versenyen – kicsit tovább is maradtunk kint, hogy minél többször gyakorolhassam az OCR-t. Azonban arra mindenképp jó volt, hogy mentálisan visszarázódjak. Tavaly nagyszerű évet zártam, ám eljött az ideje felébredni a téli álomból – szeptember óta készülök, de már meg kellett érezzem a saját bőrömön, hogy „hahó, itt az idő visszarázódni a versenyzésbe!”

– Korábban már említette, hogy a jövőben hangsúlyosabban beépítené Miskolcot a menetrendjébe, mert fontosnak tartja, hogy többet készülhessen otthon. Megszokta már az ingázást Budapest és Miskolc között?

– Még nem szoktam meg teljesen, de megszökni sem fogok! Igyekeztem felállítani a menetrendet, hogy mikor hol kell lennem, de mindig közbejönnek olyan teendők – például a Sportszázaddal kapcsolatos kötelezettségeim –, amelyek ezt felboríthatják. Sűrű a program, ha valami közbejön, az módosíthatja az egész hetemet is akár. Összességében azért kezdem megszokni, bár olykor nagyon fárasztó az ingázás, de mindkét város nagyon fontos nekem, és szükségem is van rájuk. Ha szigorúan betartom a pihenőidőmet, úgy érzem, tartható ez a tempó.