Rabb Krisztián: Néha még fogom a fejem

– A siker utáni pillanatokban azt mondta, egyelőre fel sem fogja, hogy a férfi kardcsapat megvédte Európa-bajnoki címét Genovában, mostanra azért már megemésztette?
– Már másnap kezdtem felfogni, elkönyvelni, hogy igen, sikerült a címvédés, de azóta is bennem van a jó érzés – válaszolta Rabb Krisztián, az immár (csapatban) kétszeres Európa-bajnok kardvívó. 

–  Beszélgettünk már arról korábban, hogy az előző szezon lelkileg igencsak megterhelő volt az ön számára, tulajdonképpen végig úgy készült, hogy nem mutatkozott esély a csapatba kerülésére. A mostani felkészülés e tekintetben könnyebb volt?
– Azt mondanám, másabb volt. Mivel tavaly olimpia előtt voltunk, sokkal emocionálisabb volt a felkészülési időszak – még nekem is, és még akkor is, amikor nem dőlt el, hogy utazhatok az olimpiára. Az Európa-bajnokságon Bázelben ott lehettem, aztán bekerültem az olimpiai csapatba is, ezek voltak az első világversenyeim a felnőttek között. Ezúttal viszont már sokkal tudatosabb készültem, például az hangosan is kimondott célom volt, hogy megvédjük az Európa-bajnoki címünket. 

– A tekintetben is változott azért a világ, hogy immár ön a csapat befejező embere.
– Óriási megtiszteltetés ez a szerepkör, egyben hatalmas felelősség is. Mindezek miatt, vagy talán éppen ezek ellenére, úgy készültem mentálisan – mondhatom, hogy hónapokon keresztül –, hogy mindig csak az adott pillanatra figyeljek, hogy csak a következő tusra koncentráljak. 

– Pedig van olyan, amikor nem megy: ön e tekintetben milyen típus? Hogyan éli meg ezeket a szituációkat? 
– Volt ilyen helyzet, mégpedig rögtön az elején, a grúzok elleni negyeddöntőben, ennek kapcsán éppen arról beszéltünk Szilágyi Áronnal, hogy kívülről talán nem is látszik, milyen feszült egy ilyen szituáció, és az sem, valójában milyen nehéz ekkora hátrányból fordítani. Ott az volt a jó, hogy hamar észleltük, itt bizony jelentős erőfeszítésre lesz szükségünk – az igazság az, hogy az elején kicsit belealudtunk az asszóba. Ilyenkor fontos, hogy az ember ne rohanjon az eredmény után, mert akkor nem tud a vívásra koncentrálni, csak az ilyen hozzáállással lehet szépen lassan ledolgozni a hátrányt. 

– Engem azért érdekelne, hogy, mondjuk, a grúzok elleni asszóban, vagy annak tudatában, hogy ön a csapat befejező embere, vagy nézve az elmúlt évet, látva, hová jutott, már elmúlt-e az a késztetése, hogy megcsípje magát, mondván, Úristen, hol vagyok…
– A kézremegés már a múlté, de olyan még mindig van, hogy rettenetesen izgulok, például így történt május végén a madridi világkupa-viadalon. Az egyébként jó, ha van egy megfelelő izgalmi állapot, mert én ettől érzem, hogy mindez fontos nekem, ugyanakkor muszáj higgadtnak és nyugodtnak is maradni, mert ez meg ahhoz kell, hogy jól is vívjak. 

– Távol álljon tőlem, hogy bántsam, de azért mégse menjünk el szó nélkül az Európa-bajnokság egyéni versenye mellett, ott sajnos hamar búcsúzott, már a második körben, a harminckettő között, igaz, egyetlen tussal kapott ki a francia Jean-Philippe Patrice-tól. 
– Jó mélyre is zuhantam az egyéni után, nehéz volt összeszednem és felszívni magam a csapatversenyre. Nagyon rosszulesett, hogy nem sikerült az egyéni, nem így terveztem… Talán ott rontottam el, hogy már hetek óta csak a világbajnokság járt a fejemben, nemigen tudtam az Eb egyéni versenyére koncentrálni. Mert ahogy mondtam már, a csapatarany hatalmas célom volt, ott már mentálisan is rendben voltam, az egyéni versenyen viszont sok hibám volt, és mivel az Eb előtt „becsúszott” egy kisebb betegség, nem is voltam kirobbanó formában fizikailag: tompa és nyomott voltam, szédültem egész nap – mindez azonban jó tapasztalat lesz nekem a jövőben, ezekből tanulok, és ezekre építkezni is tudok. És persze újra bebizonyosodott, hogy sajnos nem lehet mindig nyerni. Bár jó lenne… 

– Zárjuk azzal, amivel kezdtük: Rabb Krisztián kétszeres Európa-bajnok vívó. Ön jön!
– Bár azt mondtam, hogy kezdem feldolgozni, még előfordul, hogy fogom a fejem: tényleg sikerült? Azt viszont elárulom, hogy már a siker másnapján újra a világbajnokságon kezdtem el gondolkozni, mert Tbilisziben is szeretnék jól vívni – a vébén kétszeres Európa-bajnokként indulhatok. Azért az nagyszerű érzés, hogy egy év leforgása alatt két Eb-aranyat is szereztünk a csapattal.

Változások lehetnek a csapatban az Eb után 

A vívóválogatott tagjai jelenleg a pihenőjüket töltik, Rabb Krisztián például a Balaton partján töltődik fel, aztán hétfőtől megkezdődik a háromhetes világbajnoki felkészülés: a női és férfi tőrözők a budapesti Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban, a női és férfi kardozók, valamint a női és férfi párbajtőrözők a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémián edzőtáboroznak – a tbiliszi világbajnokságra jó eséllyel hasonló magyar csapat utazik, mint amelyik Genovában is tiszteletét tette, bár ezt csak később jelenthetjük ki biztosan. 

A Magyar Vívószövetség csütörtökön késő délután elnökségi ülést tart, amelyen a tervek szerint döntenek a vb-csapat összetételéről. Az már korábban eldőlt, hogy a férfi kardozóknál Gémesi Csanád és Szatmári András „cserél”, vagyis míg az Eb-n az előbbi indult egyéniben, az utóbbi csapatban, ez Tbilisziben éppen fordítva lesz, s úgy tudjuk, a férfi párbajtőrözőknél is hasonló lesz a forgatókönyv Keszthelyi Zsombor és Nagy Dávid esetében. A női tőrözőknél Lupkovics Dóra Grúziában csak a csapat tagjaként bizonyíthat, egyéniben Nekifor Erika indulhat (ő Genovában csapatban versenyzett), míg Wolf Eszter ezúttal mindkét versenyen bizalmat kaphat. A női párbajtőrözőknél az élet, pontosabban egy sérülés nyúlhat bele a csapatba: Gnám Tamara már az Eb-n is könyökfájdalmakkal küzdött, ha a következő hetekben nem javul az állapota, Muhari Eszter, Dékány Kinga és Nagy Blanka Virág „új társat” kap Tbilisziben.