Szűcs Luca Budapesten és szerelme városában, Párizsban is edz

 – Az országos bajnokságon egyéniben bronz-, a BVSC csapatával aranyérmet szerzett. A kérdés nyilván az elveszített egyéni elődöntő kapcsán jön elő: elégedett a harmadik hellyel?      
– Nem – vágta rá Szűcs Luca, csapatban kétszeres világbajnok kardvívó. – A nap folyamán úgy éreztem, magabiztosan vívok, aztán az elődöntőben kaptam néhány érdekes találatot és elbizonytalanodtam. Dühös voltam magamra, mert többször kaptam ugyanolyan tust. 

– A magyar bajnokságot ezzel le is zárhatjuk, hiszen bár fontos verseny, itthon mindenképpen, ám az ön életében azért az előző hónapok alapvető változást hoztak. Beszélne erről?      
– Szeptembertől kétlaki életet élek, amikor nem itthon készülök, akkor Párizsban lakom a barátommal, a szintén kardozó Sébastien Patrice-szal. Nagyjából két éve vagyunk együtt, a távkapcsolat pedig szerintem akkor sem kellemes és egyszerű, ha nem vagy sportoló. Ám ha mindketten azok vagytok, az duplán nehezítő körülmény… Ha egy helyszínen rendezik a női és férfi kardversenyt, már annak is örülünk, ha ott találkozunk, de gyakran különböző városokban, országokban versenyzünk ugyanabban az időben, ezért aztán előfordult, hogy akár egy hónapon keresztül sem találkoztunk. A döntésemnek, vagyis annak, hogy Párizsba költöztem, ez volt az alapvető oka. Ha nem francia lenne a barátom, elgondolkoztam volna azon, vajon meglépjem-e ezt, de mivel Franciaország a sportágunk egyik nagyhatalma, kézenfekvőnek tűnt a döntésem. 

Ütős francia alakulat

Szűcs Luca kedvese, Sébastien Patrice jelenleg harmadik a férfi kardvívók világranglistáján (a második a bátyja, Jean-Philippe), 25 évesen olimpiai bronzérmesnek és Európa-bajnoknak mondhatja magát – csapatban. Azért egyéniben is egyre többször odaér, ezt például 2025 márciusában a budapesti BOK-csarnokban is láthattuk, hiszen Sébastien nyerte meg a férfi kard vk-viadalt, de december elején is érmet szerzett, mégpedig egy bronzot az orléans-i Grand Prix-versenyen (csak emlékeztetőül: ott egyébként Rabb Krisztián végzett az első helyen). A francia férficsapat mellett a női is nagyon acélos, mást ne mondjunk, őket verte meg a Szűcs Lucával is felálló magyar négyes előbb a kairói (2022), majd a milánói (2023) világbajnoki döntőben, aztán a franciák a párizsi olimpián ezüst-, a júliusi tbiliszi vb-n pedig aranyérmet szereztek.    „Amikor körbenézek egy válogatott edzésen és azt látom, vannak vagy húszan, és mind nagyon erősek, akkor azért belém hasít, hová kerültem” – árulta el Szűcs Luca.

– Az szóba sem került, hogy a kedvese költözzön Magyarországra?      
– Ezt nem is várnám el tőle… 

– Mióta érlelődik önben, önökben a döntés?      
– Az előző szezon közepétől kezdve: én itthon szerveztem, Sébastien pedig Franciaországban – a legtöbbet persze ő tette, hiszen nekem ugyan itthon mindenkivel meg kellett ezt beszélnem, neki el kellett intéznie, hogy járhassak Párizsban edzésekre, legyen, aki iskolázik velem. 

– Hogyan néznek ki a hétköznapjai Párizsban?      
– Nagyjából úgy, mint itthon, vagyis edzés edzés hátán. A kinti edzőm a barátommal és a testvérével, ­Jean-Philippel is iskolázik: nyitott, nagyon modern felfogású. Van egy kondiedzőm, aki időközben jóba lett az itthoni kondiedzőmmel – utóbbi élt Párizsban egy évet, úgyhogy franciául tudnak kommunikálni. Az edzések két helyen zajlanak: van egy akadémia, ahová járok és vannak a központi edzések, itt a francia válogatott készül. 

– Jól tudom, hogy Párizs gyerekkora óta a kedvenc városa?      
– Már akkor megfogott, amikor még nem jártam ott, nyilván, kislányként azért, mert Párizs a szerelem városa. De mellette lenyűgöz a kultúrája, az építészete – gyönyörű város! Néha el sem hiszem, hogy ott élek: amikor megyek iskolázni és átmegyek azon a hídon, amelyről látom a Notre Dame-ot és az Eiffel-tornyot, mindig elámulok, milyen jó dolgom is van. Az a típusú ember vagyok, akinek néha kell a változás, kellenek az új impulzusok – a monotonitás nem az én világom, úgyhogy ez a változás nagyon-nagyon jól jött! Persze, még csak ezután jön a szezon java, vagyis több utazás vár rám, mint az előző hónapokban, remélhetőleg bírni fogom a tempót. 

– Annyit elárul, hogy így, ebben a felállásban hogyan tud készülni a magyar válogatottal?      
– Amellett, hogy folyamatosan kapcsolatban vagyunk, hiszen például a szövetségnek is személyre szólóan mindenkinek el kell küldenie az edzéstervét, és mindig egyeztetek a vezetőedzővel, Ravasz Etelével is, abban maradtunk, hogy a világkupa-viadalok előtt, amelyeken  csapatversenyt is rendeznek, egy-másfél héttel hamarabb jöjjek haza, készüljek és utazzak a lányokkal – erre szükség is van, hogy a csapategység továbbra is meglegyen.

– Van már jó néhány szép eredmény ön mögött, most lépett egy újat, de a céljai ennek mentén hogyan változtak, változtak-e egyáltalán? 
– Igyekszem nagyon türelmes lenni, ez a legfontosabb célom: a versenyeken minden egyes tusért még inkább meg akarok küzdeni, még akkor is, ha, mondjuk, néhány találattal vezet az ellenfelem. Ilyenkor kell a türelem, hogy ne engedjem el az adott asszót. Az, hogy bármit is feladjak, sosem volt rám jellemző, most azt tanulom, hogy ilyen helyzetekben rátegyek még egy lapáttal. Emellett cél az is, hogy azt, amit Párizsban gyakorlok és azt, amit itthon, össze tudja tenni a páston is – fontos, hogy jól tudjam kombinálni a két helyen tanultakat.

Maradnak kék-sárgában

A három „grácia”, vagyis a BVSC-Zugló három világbajnok kardozója, Szűcs Luca, Márton Anna és Pusztai Liza, valamint az olimpiai bajnok párbajtőröző, Andrásfi Tibor is meghosszabbította szerződését klubjával a Los Angeles-i olimpiáig.  „Mindig is BVSC-s voltam, itt kezdtem, úgyhogy nagy megnyugvás nekem is, hogy sikerült hosszabbítanunk és így a következő olimpiáig biztosan tudjuk folytatni a közös munkát. Nagy erőt ad a BVSC-s mag a válogatottban is és örülök, hogy az országos bajnokságon nyert aranyéremmel is megmutattuk, mit tudunk” – nyilatkozta Szűcs Luca.