Előrébb jutott-e a magyar sport? – megtartották a Nyerges Mihály-emlékkonferenciát
Tizenötödik alkalommal tartotta meg a magyar sport előző évének tanulságait, aktuális folyamatait, jelenségeit értékelő, nemzetközi összevetésbe helyező Nyerges Mihály-emlékkonferenciát a Magyar Sporttudományi Társaság (MSTT), annak Sportmenedzsment Szakbizottsága, valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem. Az egyetem Athén termében rendezett esemény felvezetéseként átadták a TF egykori dékánja, tanszékvezető tanára, Nyerges Mihály (1946–2010) tiszteletére alapított díjat, amelyet az idén Szabó Tünde, korábbi olimpiai ezüstérmes úszó, a sporttudományok doktora, sportpolitikus, a konferencia védnöke vehetett át.
Tóth Miklós, az MSTT elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Géczi Gábor, a szervező szakbizottság társelnökének felvezetője után a másik társelnök, András Krisztina nyitotta meg az előadások sorát „Megnyerni a jövőt – 15 év sportfejlesztéseinek mérlege” című tanulságos értékelésével. Az egyébként a sport gazdasági vetületeinek neves kutatójaként ismert szakfelelős-egyetemi docens nyitásként a sport társadalmi hatásaira hívta fel a figyelmet, a helyes stratégiával kapcsolatban pedig a kanadai jégkorongozó-csillag, Wayne Gretzky bölcsességét idézte iránymutató gondolatként: „Nem oda korcsolyázom, ahol a korong most van, hanem oda, ahova érkezni fog”.
Szó esett a magyar sportközegben jellemző (nyári) olimpiacentrikus gondolkodásról, a mesterséges intelligencia nemzetközi sportfejlesztéseket uraló témájáról és a mindennapos testnevelésről mint az oktatási rendszer erényéről is. Csurilla Gergely, Kendelényi-Gulyás Erika, Koch Ágoson és Sterbenz Tamás közös kutatási eredményei arra mutattak rá, hogy a fizikai aktivitás hatása miként jelentkezik az egészségügyi kiadásokban. Tanulságos példa: a vizsgált adatok szerint a – jellemzően az idősebbeknél kisebb orvosi-kórházi figyelmet igénylő – fiatal felnőttek körében is évente 3593 forint a pénzben kimutatható megtakarítás, ha az illető rendszeresen végez testmozgást. Géczi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár négy kollégájával (Dolnegó Bálint, Széles József, Koch Ágoston, Géczi Gergely) végzett kutatása a nemzetközi eredményesség változását tekintette át a taotámogatásban részesülő sportágaknál 2010-től, és – a pénzügyi segítség mértékét, a sportolók számát és az eredményességet rögzítő grafikonok alapján – többek között arra a megállapításra jutott, hogy a tao-s sportok finanszírozási lehetőségei nem okoztak nagyobb mértékű javulást a nemzetközi sikerességben. A kutatás következtetésként az évi mintegy 125 milliárd forintnyi taotámogatás felülvizsgálatát szorgalmazza, nem feltétlenül mértékének a növelését, inkább hatékonyabb elosztását indítványozva. Az eredményesség javításához a többi folyamatformáló tényezőben is pozitív változást tartana kívánatosnak, ideértve a toborzás, a tehetséggondozás, az edzőképzés és a bajnoki rendszerekben érvényesítendő versenyegyensúly kérdését. Ami a sportolók körét illeti, a vizsgálat arra jutott, hogy a versenyzői létszámadatok egybevágnak a népességváltozás mutatóival.
Tallár Ákos figyelemre méltó, András Krisztinával közösen kidolgozott előadásban értekezett arról, hogy a nemzetközi sportszövetségek budapesti székhelyválasztását milyen jogi és sportstratégiai minták segíthetik elő, mennyiben szükséges vagy lehetséges egyáltalán a hagyományos sportszervezeti fővárosnak tekinthető Lausanne példájából kiindulni. Perényi Szilvia a prevenció szerepéről beszélt a kiskorú sportolók és sportszakemberek védelmében, a téma jelentőségéről pedig mindent elmond, hogy ehhez az előadáshoz kapcsolódott a legtöbb hallgatói kérdés.
A konferencia második felében Móni István hozott elő András Krisztinával közös vizsgálatai nyomán egy rendkívül időszerű kérdést, a (sport)nyilvánosság kezelését, firtatva az úgynevezett Z-generáció kommunikációs gyakorlatát. Érdekes összefüggésekre világított rá a Kézilabda és a városi ökoszisztéma kölcsönhatásai alcímmel meghirdetett, kézilabdafejlesztési kérdéseket feszegető előadás (a kutatói munkát Máté Tünde, Herr Orsolya, Kynsburg Zoltán és András Krisztina jegyezte), zárásként pedig Juhász Gábor tért ki a nemzetközi futballpiac játékosértékelési dilemmáira, megemlítve a terület igen érdekes etikai és morális szempontjait is.
