Viccnek is rossz – Szöllősi György publicisztikája

Talán nem is kellene vele foglalkozni, vagy elintézhetnénk annyival a Tisza Párt szombaton közzétett „programját”, hogy annak a sportra vonatkozó részét sem kell komolyan venni, hiszen éppen úgy a valódi – korábban már kiszivárgott, megszorításokra épülő – tervek álcázására készült ez az alig három oldal is, mint a 240 oldalas teljes anyag. A megdöbbentő viszont éppen az, hogy amikor az ellenzéki párt az erősen kozmetikázott, megszépítő filterek mögé rejtett, nem is igen létező legszebbik arcát szeretné megmutatni, akkor is mindössze ennyi és ilyen színvonalú mondanivalója van a sportról. Ez egyenesen dermesztő. Az után az intenzív és nagyarányú sportfejlesztés után, ami az elmúlt 16 évben Magyarországon történt, előjönni azzal a már az 1970-es években is elcsépelt és minden valódi tartalmat nélkülöző klisével, hogy „a tömegsportot támogatjuk az élsporttal szemben”, egyrészt egy kerületi tanács vagy egy szocialista brigád sportfelelősének áporodott levegőjű mondatait idézi (a szakemberek régóta szabadidő- vagy közösségi sportról és versenysportról beszélnek), másrészt átlátszó előzetes önfelmentés a 2010-ben nemzetstratégiai ágazattá minősített és azóta akként is kezelt magyar sport központi támogatásainak elvonására. Vagyis a mellbevágó éppen az, hogy a Tisza még csak nem is különösebben tagadja, amit mindenki sejt: hatalomra kerülése esetén a magyar sportnak befellegzett. 

Nyakatekert megfogalmazásban, de bevallják azt is, ha nyernek a választásokon, vége a magyar utánpótlás- és amatőr sportot a közelmúltban új dimenzióba emelő, teljes infrastrukturális megújulást és megduplázott sportolói létszámot (300 ezerről 600 ezerre) eredményező taoprogramnak: „A jelenleg társasági adón (tao) keresztül érkező finanszírozási összegeket nem csökkentjük, azokat teljes egészében a sportra fordítjuk, de költségvetési tényezővé tesszük, és biztosítjuk a hatékony felhasználást.” Vagyis centralizálnák a jelenleg a magáncégek és a helyi sportegyesületek, illetve szakmai jóváhagyóként a sportági szakszövetségek civil háromszögében zajló folyamatot, adóként vonnák el (figyelem, ez egy bevallott több tízmilliárdos adóemelés!) a vállalatoktól azt a pénzt, amelynek visszakerülése a sport rendszerébe innentől nagyon erősen megkérdőjelezhető a teljesen inkonkrét ígéret ellenére is. Az történne, amit eddig is mindenki sejtett: a gyerekek, a fiatalok sportja kerülne sokkal több pénzbe a szülőknek, miközben az elmúlt években épült nagyszerű sportlétesítmények százainak fenntartása kerülne veszélybe. Tudni kell, hogy ez az adókedvezmény tette lehetővé az elmúlt bő évtizedben az amatőr és utánpótlássport működtetését, a létesítményfejlesztést, a létesítmények fenntartását, sportfelszerelések vásárlását, versenyek, tornák rendezését, a gyerekek odautaztatását, összesen több száz milliárd forint értékben. A rendszer megszüntetése beláthatatlan következményekkel járhat sok százezer gyermek – köztük akár a Tisza-vezér, Magyar Péter köztudottan futballozó, az új sportlétesítményeket szintén rendszeresen használó fiai – sportolását tekintve.

A Tisza Párt szombaton közzétett, 240 oldalas „programjának” tehát alig több mint 1 százaléka szól a sportról, de ennek a három oldalnak a fele is szinte szó szerinti ismétlés. Az úgynevezett „Hajós Alfréd Program” zavarba ejtően alacsony színvonalú és semmitmondó lett, sőt, mintha maga az ellenzéki párt sietne bizonyítani az ellene gyakorta felhozott vádakat. A hosszas előkészítés és médiafelvezetés után hét szakértő mutatta be és részletezte a „választási programot” a pártelnök szerint „a teljesség igénye nélkül”, de üzenetértéke volt, hogy a megszólalók között nem volt ott a Tisza sportszakértője, a 2022-ben bizalmatlansági szavazással elmozdított korábbi MOB-elnök, Kulcsár Krisztián, és nem is esett szó a sportról a szombati előadások során.

Az ezt követően közzétett 240 oldalas összefoglaló legfőbb üzenete, hogy hatalomra kerülve a baloldal ismét magára hagyná, marginális területként tekintene a sportra. A szép szólamokon túl az anyag semmilyen konkrétumot nem tartalmaz a taorendszer megszüntetésének belengetésén (azaz sok tízmilliárdnyi extra társasági adó beszedésén) túl. A leírtak ellentmondásban vannak a Kulcsár Krisztián által korábban a taofelhasználás jelenlegi módjának megmaradásáról tett nyilvános – és íme: álságos – ígéretével, de a Tisza egyik gazdasági szakértője, Kármán András szűk körben elejtett kijelentésével is, amely minden bizonnyal a Tisza valódi hangja: „Túl sok jut a sportra.”.
A rövidke hivatalos programszövegben nemcsak hogy nem szerepel a budapesti olimpia ügye (ez talán gesztus a párt részéről a választástól a Tisza javára visszalépő, a korábban a 2024-es olimpiarendezési álmainkat meggyilkoló momentumosoknak és szimpatizánsaiknak), de maga az olimpia szó vagy az olimpiai mozgalom kifejezés sem, sőt, sem a látványcsapatsportágakat gyűjtőnéven, sem egyik vagy másik sportágat külön nem említi a háromoldalas összefoglaló (ideértve a legnépszerűbbet, a százezrek sportolását és szórakozását szolgáló futballt), vagyis mindezekről az ellenzéki erőnek láthatóan semmiféle mondanivalója sincs. A „stadionépítést” persze gyalázza a kormánypárti politikusok szerint a kiszivárgott valódi helyett összedobott és általuk csak „kamuprogramnak” nevezett anyag, miközben pár hónapja még a Tisza Párt elnöke is posztolt népszerűséghajhász szelfit a korábban a teljes baloldal által ellenzett, új építésű Puskás Arénából, mi több, az Európa-bajnokságra is elutazott szurkolni a magyar válogatottnak, amely 44 év (!) távollét után éppen az Orbán-kormányok sportfejlesztéseinek következtében juthatott ki a 2016-ban, 2021-ben és 2024-ben rendezett három kontinenstornára. 

A megfoghatatlan politikai lózungok mellett találtunk ugyanakkor egy ilyen mondatot is a manifesztum sportra vonatkozó bekezdései között: „Az iskolai sport újra a nevelés és a megelőzés része lesz, a települések pedig önállóan fejleszthetik helyi sportéletüket.”. Ezt a megfogalmazást (azon túl, hogy nem említi, a mindennapos testnevelést a ma regnáló polgári erők tették kötelezővé az iskolákban 2010 után, építve és felújítva számos iskolai tornatermet és sportlétesítményt is) nehéz nem úgy érteni, hogy a Tisza-kormány lepasszolná a sport finanszírozásának közfeladatát a helyi önkormányzatoknak.

A „program” sportra vonatkozó passzusának terjedelméből, hangsúlyaiból, felületesnek is csak jóindulattal nevezhető semmitmondásából és konkrét tartalmából is az a következtetés vonható le: a Tisza-párt szószólóit valójában egyáltalán nem érdekli a sport, a magyarok, a gyerekek sportolása, az ország eddig arra szánt forrásait fölösleges erőfeszítésnek tekintik, azok elvonását éppen hogy csak nem mondják ki kerek perec egy olyan anyagban, amely pedig általános vélekedés szerint köszönőviszonyban sincs a párt valódi, de eltitkolt terveivel. Amelyekben a magyarok pénze sokkal inkább Ukrajna, a multinacionális nagyvállalatok és az Európai Unió háborús lázálmainak támogatására kell. Vagyis, bár a „Hajós Alfréd Programot” valószínűleg azok sem veszik komolyan, akik megalkották, az még viccnek, kamuprogramnak is rossz. Én csak a sportra vonatkozó három oldalt olvastam el, de letaglózó az abból áradó cinizmus, a nívótlanság, a sportszerető választók ilyen mértékű semmibevétele, hülyének nézése. Illetve, némileg talán az a megnyugtató ebben, hogy süt az anyagról: a készítői maguk sem hitték el egy pillanatra sem, hogy valaha is valódi kormányzati felelősségük lesz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!