Nemcsik Zsolt: Volt tartása a csapatnak

– Címet védeni mindig nehéz, másodjára talán még inkább.
– Ez igaz – válaszolta Nemcsik Zsolt, a férfi kardcsapat vezetőedzője. – De nem foglalkoztunk azzal, vajon megvédjük-e a címünket, vagy sem. Csak azzal, ki lesz a következő ellenfelünk. Az éppen aktuális ellenfélre figyeltünk. Itt. Mert ezt az Európa-bajnokságot persze egy hosszabb felkészülés előzte meg, azt hiszem, hogy az újabb Eb-arany után már kimondhatjuk, az jól sikerült. Sokkal jobban, mint a franciáknak, akikkel egyébként edzőtáboroztunk is együtt – ők ezúttal is mögöttünk végeztek.

– Ez meglepte?
– Magunkra figyeltünk. Amit Antonyban elértünk, nagy fegyvertény: már egy Európa-bajnokságot megnyerni is, hármat egymás után pedig szinte példátlan. Büszke vagyok erre a csapatra, büszke vagyok arra, hogy esélyesként megint nyerni tudtak. 

– Vajon miért? Mi volt a kulcsa a napnak?
– Nagyon egységesen és jól is vívtak a srácok. Nem tökéletesen, nem extrán jól, ez egy igazi küzdelem volt – kiemelkedő pillanatokkal és találatokkal. Nem akarok senkit sem kiemelni, mert mindenkinek voltak remek, és akadtak valamivel gyengébb asszói, ám végig stabilan tartottuk magunkat. 

– Ez utóbbi megjegyzése a románok elleni döntőre különösen találó. 
– Pontosan. Ott nemigen vezettünk, legalábbis sokáig hátrányban voltunk. Mindig utolértük őket, de aztán ők rendre elmentek. Hullámzott az egész mérkőzés, a románok nagyon erősek. De az utolsó három asszóra úgy álltak oda a fiúk, olyan mentalitással, hogy képesek voltak mindhárman megnyerni az asszóikat. Szokták mondani, hogy a csirkéket a nap végén számolják – és valóban. Az imént azt kérdezte, mi volt a kulcsa a napnak. Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom, azt mondanám, a tartás.