Siklósi Gergely: Célokkal, de csendesebben

– Elég régen nyilvánult meg hosszabban, ráadásul történt is sok minden az elmúlt hónapokban, úgyhogy nyissunk egy egyszerű kérdéssel: hogy van?
– Gondoltam, kicsit „milákozom”, hátha a hallgatásból kisül valami jó is – válaszolta nevetve Siklósi Gergely, a tavalyi Európa-bajnokságon egyéniben bronzérmes párbajtőrvívó. – Viccet félretéve: az olimpia óta nehéz éveim vannak, bár a tavalyi a vívás szempontjából könnyűnek látszódott, viszont más szempontból meg nem volt az. Ez ugyanaz, mint amikor beleteszed a munkát valamibe, s az később megmutatkozik eredményekben: ha a stresszt, a kihívásokat, vagyis a negatív oldalt „teszed bele”, az is kijön valamikor… Ez az az év, amikor ez megtörténik, ennek ellenére az Európa- és a világbajnoksággal kapcsolatban bizakodó vagyok.

– Vívni nyilván nem felejtett el, ráadásul ha valamikor, most legyen ez így, hiszen áprilisban már elkezdődik a kvalifikáció. Hogyan próbálja összerakni magát az esztendő két legfontosabb versenyére?
– Az elmúlt héten sokat aludtam. Hétfőn megsérültem egy kicsit, de szerintem ez is azért történt, hogy ne vívjak a héten – történt már velem ilyen korábban is, előfordult, hogy a testem a pihenést diktálta: volt, hogy egy-egy korosztályos világverseny előtt egy hétig beteg voltam. Mentálisan viszont tényleg össze kellett raknom magam, de ez már az előző hónapokban is így volt, hiszen Dancsházy-Nagy Tamással februárban befejeztük a közös munkát.

– Nem titok: Imre Gézával dolgozik már együtt.
– Így van. Egy ilyen váltás után kell egy kis idő, amíg összeáll a szakmai rész is.

– Még akkor is, ha régről ismerik egymást?
– Igen. Az ismerkedésen túl vagyunk ebben a felállásban is, ám utána amikor elkezd két ember dolgozni, és a munkát, a vívást „szétszeditek” szakmailag, kell még idő ahhoz, hogy mindez utána össze is forrjon.

– Vagyis jelenleg a forrás időszakát élik?
– Az elmúlt három hónapban mindenképpen ezt éltük, azt remélem, hogy a nehézségek ellenére képes leszek úgy összpontosítani az Eb-n és a vébén is, ahogyan azt én szeretném.

– Ez jelent bármiféle elvárást saját magával szemben a kedden kezdődő kontinensviadalon?
– Nem teszek terhet a saját vállamra. Megértem saját magamat, elfogadom, hogy jelenleg az történik velem, ami, s megértettem magammal azt is, hogy nem baj, ha azt érzem, nem biztos, hogy most kellene jönnie bármilyen eredménynek. Egy kosárlabdás hasonlattal élve: elfogadtam, hogy a vívásom olyan jelenleg, hogy míg korábban tízből hétszer bedobtam a hárompontost, de lehet, hogy nyolcszor is, most háromszor, esetleg négyszer. Nem feltétlenül érzem, hogy a lehető legjobb vívásomat tudom bemutatni, de azzal, hogy az utolsó héten nagyon koncentrálok, általában ki szoktam tudni hozni magamból, márpedig ha kihozom magamból a legjobbat, érmekért is vívhatok, még Eb-t is nyerhetek, hiszen a tudás bennem van.

– Azzal, hogy megérti saját magát, elfogadja a helyzetet, talán mentálisan is felszabadítja önmagát, nem?
– Igen, de azért emellett vannak egészségügyi problémáim is. Az elmúlt másfél évben a térdemmel küzdöttem, s ennek a fájdalomnak elég jól „utánamentem”, már csak azért is, hogy jövőre már ne kelljen ilyenekkel foglalkoznom, csak a vívásra figyelhessek. Ez az év az újrakalibrálásé: van olyan, hogy beáldozol valamit a későbbi sikerekért, a jóért. De ahogy mondtam, szeretnék jó eredményeket, érmeket elérni a két nagy versenyen, szeretném megvédeni a pontjaimat a világranglistán, s a csapattal is van feladatunk, hiszen Antonyban pontokat kell gyűjtenünk, míg a hongkongi vébén a tavalyi ezüst miatt pontokat kell védenünk. Vagyis célok vannak, s nem is úgy vágok neki ennek az Eb-nek sem, hogy majd lesz valahogy, csak inkább kicsit „elcsendesedve” indulok harcba.

– Ebben a nagy csendben azt azért még elárulja, miért döntött az edzőváltás mellett?
– Tíz közös év után úgy gondoltam, szeretnék valami mást kipróbálni. Imre Gézával egy hullámhosszon voltunk korábban is, Tamással pedig azt hiszem, sikerült normálisan elválnunk egymástól. De ettől ez még fáj – mindkét félnek.

Boczkó Gábor vezényli a négyest Antonyban

Szemmel láthatóan is kiváló összhangban készül(t) a férfi párbajtőrcsapat a kedden kezdődő franciaországi kontinensviadalra, s noha az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely, vagyis az olimpiai bajnokok alkotta négyes Párizs óta is többször bizonyított, január óta két világkupaversenyen nem jutott nyolcba, a berni vk-viadalon pedig még a 16-ba sem, s ez azért felvet kérdéseket. Egyet biztos: mi történt, mi történik a csapattal? „Hosszú volt az elmúlt tíz év, s az, hogy én eljöttem Dancsházy-Nagy Tamástól, nyilvánvalóan őt is rosszul érintette, s mindez azért kihatott a válogatottra is – mondta el Siklósi Gergely. – Akárcsak én, a csapat is újrakalibrálja magát ebben az évben, viszont az összhang tényleg kiváló, sőt, sokkal jobb, mint tavaly ilyenkor. Minden rendben van – csapaton belül és azon túl is, és szerintem minden rendben is lesz, már az Európa-bajnokságon is. Én nem aggódom.” Dancsházy-Nagy Tamás egy kisebb műtét miatt jelenleg betegszabadságát tölti, így Antonyban Boczkó Gábor szövetségi kapitány látja el a fegyvernemi vezetőedzői feladatokat is a férfi párbajtőrözők mellett.