Szalai Fanni: Nagyon sokat álmodtam erről a pillanatról

– Milyen érzések vannak önben így, már a világbajnoki aranyérmével a nyakában?
– Még egy kicsit nehéz feldolgozni, mert nagyon sokat álmodtam erről a pillanatról. Már az elmúlt két vb versenyének a reggelén is úgy keltem fel, hogy álmomban már megnyertem, de aztán mégsem sikerült, úgyhogy remélem, hogy ez most nem csak egy álom, hanem a valóság. Nagyon boldog vagyok.

– Azért mondhatni a junior korosztályt ezzel a vb-címmel és előtte a két ezüsttel kijátszotta…
– Igen, valószínűleg ez lesz az utolsó így, hogy sikerült behúzni. Jövőre már az olimpiai kvalifikációra kell figyelni, kétezerhuszonhétben már arra kell a teljes koncentráció.

– Milyen volt maga a verseny? A partról úgy tűnt, hogy már az első pillanatoktól fogva kontrollálná az eseményeket.
– Igazából ez is volt a cél, hogy úszáson el tudjak távolodni. Az utóbbi években elég erősnek kezdtem magam biciklin érezni, úgyhogy számítottam rá, hogy tartani fogom az előnyöm. Csak akkor hittem el, hogy megnyertem, amikor már átszakítottam a célszalagot. A futás első körében a második helyezett lány eléggé kezdett feljönni rám és még én is kerestem magam, hogy megtaláljam a lábaim. A második körben eléggé felszívtam magam, nem érdekelt, hogy mi van és mennyire fáj, nem akartam elengedni, ha már ilyen módon sikerült vezetni. Ott volt a fejemben, hogy mennyire szeretném, illetve mennyit dolgoztak azok az emberek, akik velem vannak, így értük is megtettem.

– Sokat nézegetett maga mögé, vagy úgy volt vele, hogy a jó formájának köszönhetően meglesz a győzelem?
– Kellett volna, de minden másodperc számított, csak néha néztem hátra, szerencsére bőven volt segítségem a pálya mellett is az edzők személyében. Bíztam a formámban, abban, hogy bírni fogom. Az utóbbi két hétben minden edzésem jól ment, próbáltam hinni magamban.