Mennyi? 453! – Dénes Ferenc publicisztikája

A hajóskapitány lekiált a gépházba: „Mennyi?” „453!” – jön a válasz. „Mi 453?” „Miért, mi mennyi?”

Ez a boomerek többsége által jól ismert bonmot jutott eszembe – a Z-generációnak meg amúgy is minden vicc új –, amikor megláttam a 2027. költségvetés sportpasszusát. A tervezet szerint a Belügyminisztérium fejezetén belül megjelenő sportcélú kiadások teljes kerete 452.9 milliárd forint lesz a jövő évben. Ebben összevonták a 2026. évi költségvetési törvényben szereplő, 236.6 milliárd forintos hivatalos fejezeti főösszeget, a hat csapatsportág társaságiadó-kedvezményen keresztüli, korábban költségvetésen kívüli támogatására (taotámogatására) szánt 112.5 milliárd forintos éves keretet, valamint a 2026-ban még más fejezetek alá tartozó sportcélú kiadásokat.

Milyen kormányzati sportfejlesztési irányok körvonalazódnak a napvilágot látott számokból?

A taotámogatások költségvetési soron való megjelenítése szerintem jó és helyes lépés. Nem csak a rendszer részben szükségszerű pazarlása és mohósága, vagy a rendszert folyamatosan jellemző, nem ritkán értelmezhetetlen kirívó egyedi döntések visszavágása miatt, vagy a korábbinál remélhetőleg erőteljesebb független tartalmi (sportszakmai) és pénzügyi kontroll okán.  A legnagyobb problémának azt gondolom, hogy másfél évtized alatt a taoforrások váltak a sportszervezeti működések nagyságrendi kiegészítő vagy éppen meghatározó forrásaivá a csapatsportágakban.

Ízlelgessük egy kicsit: állami finanszírozású civil szféra. Igen, ez az, aminek látszik. Éppen ezért a taotámogatások költségvetésben való megjelenésével éppen azt tartom a legizgalmasabb kérdésnek, hogy a kormányzat képes-e új tartalmat adni ezeknek a támogatásoknak, vagy marad minden a régiben. A kormányzati döntéssel kapcsolatos kritikák fő iránya annak vélelmezése, hogy a taotámogatások rendszere előbb-utóbb megszűnik, vélhetően felolvad az általános sporttámogatások rendszerében. A kritikusokkal szemben én ezt egyáltalán nem tartanám ördögtől való dolognak. 

A költségvetés többi tétele, összesen 340.4 milliárd forint, soronként, összegenként és vélhetőleg tartalmilag is a 2026. évi költségvetés „talaján áll”. A kiemelt nemzetközi sportesemények rendezési támogatására szánt 71.9 milliárd forint – ami a tavalyihoz képest jelentősen megemelt összeg – részben kényszerpálya, részben a korábbi évtizedekben megkezdett, egyébként a sportturizmust és a megépült nagy sportlétesítmények hasznosítását támogató tétel. A létesítményfejlesztés és -fenntartás 69.9 milliárdjáról majd kiderül, hogy felül- vagy alultervezett, mindenesetre az látszik, hogy az állami sportlétesítmények jelentős veszteséget termelnek. Az olimpiai felkészülés okán szintén növekvő támogatásokkal szereplő versenysporton kívül a többi támogatási sor (kiemelt klubok, szabadidősport, fogyatékosok sportja, utánpótlás-nevelés) összege és a belső arányok nagyságrendje értelmezhető az idei sportköltségvetés alapján.

Mennyi az annyi? Sok vagy kevés a 453 milliárd forint sporttámogatás?

Az összeg értelmezéséhez figyelembe kell venni, hogy miközben a sport tervezett közvetlen központi költségvetési finanszírozása nominális értékben a 2026. évi szinten tartja a támogatásokat, másik oldalon viszont több közvetett állami forrást, segítséget visszavágni tervez. A sztárcsapatainkat érzékenyen érinti, hogy a tervek szerint 2027. január 1-jétől a hivatásos sportolók kedvezményes ekhoadózásának éves bevételi felső határa az eddigi 500 millió forintról 60 millió forintra csökken. A kormányzó erők felülvizsgálják az állami tulajdonú cégek szponzorálási gyakorlatát, amiben szintén van logika. A hatások már érezhetők: olvasni olyan sportszervezetről, amelyik az elmaradó állami „szponzoráció” miatt kialakult csődhelyzetéről kommunikál, de a nagy klubok, sportvállalatok is racionalizálják (magyarán: visszavágják) a kiadásaikat. 

Kérdés az is, hogy az elmúlt évek közbeszerzési sztárjainak „sporthozzájárulásai” vagy a magyarországi iparfejlesztési támogatásban részesülő külföldi befektetők meglepetésszerű sportszponzorációi megmaradnak-e a jövőben, vagy hirtelen már nem lesz akkora üzlet a sportmarketing. És nem tudjuk azt sem, mi lesz az önkormányzatokkal. Elképzelhető olyan forgatókönyv, amelyben a településeknek a kisebb gondjuk és nagyobb lesz annál, hogy a helyi csapat lokális sztárjának a fizetését dotálják. Ezek a „megszorító intézkedések” összességében jelentősen csökkenthetik az elmúlt évek teljes sporttámogatását. Ez egyaránt érintheti a kis sportszervezeteket, de főleg és elsősorban a nemzetközi versenyrendszerben eredményesen szerepelni kívánó hivatásos csapatokat.  
Másrészt tudni kellene, hogy mit is gondol igazából a kormányzat a sport társadalmi szerepéről. Nem szép szavakra van szükség – azokból van bőven –, hanem értelmezhető társadalmi képre a sportban megtestesülő közösségi értékekről. Célokról, elérési útról, kulcs mutatószámokról, mert igazából ehhez kell mérni a támogatások összegét. De erről egyelőre keveset (semmit sem) tudunk. 
Az első reakciókat megfogalmazókkal szemben megértőbb vagyok a jövő évi állami sportköltségvetéssel. A tervezés körülményeibe beleszámolom a kormányváltás általános átállási nehézségeit, a „minisztériumváltást”, az általános közigazgatási krízist, azon belül a sportközigazgatás belső problémáit, amit tovább ront a miniszterelnöki politikai kommunikációs one man show. Ebben a helyzetben a sportköltségvetés átstrukturálása jó eredménynek mondható, a bázis szemléletű tervezés pedig a legkisebb kockázat.     

A többit majd meglátjuk.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!