Herczig nyerte a csatát, Kazár a háborút

Herczig Norbert nyerte a csatát, Kazár Miklós a háborút – pontosabban előbbi volt a leggyorsabb az idényzáró Baranya-kupán, utóbbi viszont pályafutása első abszolút bajnoki címét szerezte, legalábbis pilótaként. Mert Kazár volt már korábban is abszolút bajnok, méghozzá 2008-ban, Spitzmüller Csaba navigátoraként, de ez most más, ez most sokkal jobb érzés.

Kazár úgy jött Komlóra, hogy legrosszabb esetben is elég negyediknek lennie a bajnoki cím megszerzéséhez. Ennek megfelelően a szombati első szakaszon alaposan rá is ijesztett magára, mert annyira óvatos volt, hogy azt már lassúnak is lehetett nevezni. Ám amikor meglátta a saját időeredményét (s pláne a többiekét), elhatározta, hogy ő így nem akar versenyezni. Nem akarja azért elveszteni a bajnoki címet, mert túlságosan aggódik, amiatt, hogy esetleg megtörténik, s túlságosan óvatosan közlekedik. Így azután rákapcsolt, s bár továbbra sem ment túl a ésszerűség határán, azért tartotta magát a legjobb három között, s a verseny végén boldogan ünnepelt.

„Ahol vizes volt, vagy veszélyes, inkább tíz kilométer per órával lassabban mentünk, mint eggyel gyorsabban, mert nem akartam eldobni az autót. Igaz, még így is megcsúsztunk egyszer, pont azon a szakaszon, amelyet nem is versenytempóban teljesítettünk, hanem etapként, egy baleset miatt. Na, gondoltam magamban, ha itt leestünk volna, még húsz év múlva is mindenki azt emlegetné, mekkora hülyék voltunk. De szerencsére minden rendben volt, s miénk lett a magyar bajnoki cím. Nagy álmom vált valóra ezzel..." – mondta Kazár, aki azért még az utolsó (plusz öt pontot érő) szakaszt is behúzta, csak úgy biztos, ami biztos alapon. S amikor azt mondták neki, nem normális, hogy kockáztatott, csak vigyorgott. Ez így normális.

Ami a Baranya-kupát illeti, az azért járó húsz pont (helyesebben huszonnégy, mert a plusz pontokat eredményező utolsó szakaszon második lett) Herczig Norbert neve mögé került, aki végig kézben tartotta a viadalt, s úgy tűnik, sikerült „kimozognia" a hatalmas kassai bukfencet. „Valahol legbelül én már elrendeztem magamban a bajnoki címmel kapcsolatos dolgokat. Ezt én már sokkal korábban elvesztettem, ezen a hétvégén csak nagy szerencsével lehetett volna az enyém, úgyhogy csak magamra vethetek. Persze, fáj, annak viszont nagyon örülök, hogy a hatalmas kassai perecelés után kilométerről kilométerre egyre jobban éreztem magam az autóban és végül megnyertük a versenyt" – mondta Herczig.

Kazár másik nagy ellenfele a bajnoki versenyfutásban Botka Dávid volt, akinek ezen a viadalon a második hely jutott, az év végi összesítésben pedig Kazár és Herczig mögött a harmadik.

„Egész évben nem siettünk ennyire, mint most, s ez erre volt elég. Másodikak lettünk, de száz százalékot hoztunk ki magunkból, ennél többre egyszerűen már nem lettünk volna képesek, nem tudtunk már tovább gyorsulni" – mondta Botka, aki még hozzátette, elég fiatalok, úgyhogy van még idejük nyerni. Ami igaz is, az ellenfelei átlagosan tíz évvel idősebbek, mint ő.

A kétkerékhajtásúak mezőnyében az Ollé Sándor, Budai Annamária kettős szerezte meg a bajnoki címet, méghozzá úgy, hogy a Baranya-kupán mindössze néhány kilométert tett meg, az első gyorsasági szakaszig a technikai ördögének „rosszvoltából" el sem jutott. Valami tönkrement a Suzukiban, de Ollé abban a kellemes helyzetben volt, hogy mindössze egy pont hiányzott neki a bajnoki címhez. S mivel nem legfőbb riválisa, Matók Ádám nyerte meg az idényzárót (a fiatalembert amúgy ennek ellenére dicséret illeti, mert újonc évében remekül vitézkedett), Ollé ünnepelhetett.