Sainz és al-Attijah „püföli” egymást, a csapatfőnök pedig engedi

Köd volt, és egy rövid, de rendkívül velős szakasz várt rájuk Copiapo környékén. A megmászandó dűnék látványa eléggé félelmetes volt, s aki már járt erre, az meg aztán tudta is, hogy mire számíthat. Nehézségekre. Kétségtelenül gyönyörű látvány volt viszont, amint a motorosok csoportosan rajtoltak, s egymás mellett szelték a homokhullámokat. Más kérdés, hogy a tömegrajtnak megvan a hátránya is: ha az egyik eltéved, eltéved a többi is. 

De nézzük, mi történt pontosan!

A Copiapo környéki körszakasz betette a kiskaput Cyril Despres-nél. A motoros címvédő francia egyszerűen torkig van a macska-egér játékkal, nem hajlandó tovább taktikázni. Azt mondta, mostantól húzni fogja a gázt, ahogyan csak bírja, aztán meglátjuk, mi sül ki belüle.

Hogy mi sarkallhatta erre a döntésre a címvédőt? Már hétfőn voltak előjelek, amikor a navigációval kapcsolatban a következő kijelentést tette: „Néha olyan ez, mint a bicikliverseny, hogy a mögötted jövők rátapadnak a hátsó kerekedre, és piócaként tapadnak rád."

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, alighanem Marc Comára gondolt. Ehhez jött még, hogy a keddi tömegrajt után a fő rivális spanyol vele tartott (számára ez a nyerő taktika, hiszen így beoszthatja az előnyét), s ez kiverte a biztosítékot a francia címvédőnél.

„Torkig vagyok a taktikázással, mostantól úgy húzom majd a gázt, ahogyan csak bírom. Aztán meglátjuk, ez hova vezet" – jelentette ki Despres.

Amúgy az történt a mezőny elejével, hogy a 17. kilométernél Helder Rodrigues eltévedt és mindenki követte őt. Nem kellett volna, mert mire újra rátaláltak a helyes útra, már ott voltak a többiek, s végül körülbelül huszan együtt motorozták végig a távot. A szakaszgyőzelmet a harmadik hullámban induló amerikai Jonah Street szerezte meg, aki hihetetlenül boldog volt ettől, hiszen egy-egy jó részeredmény volt a maximum, amire ezen a Dakaron számíthattak.

Az autósoknál megint kezd kialakulni a tavaly megcsodált izgalmas, csapaton párharc Carlos Sainz és Nasszer al-Attijah között. Ezúttal a spanyol Matador volt a gyorsabb, így két percet faragott a hátrányából katari riválisával szemben. Megy tehát az adok-kapok. Az pedig kifejezetten szimpatikus, hogy a csapatfőnök Kris Nissen hagyja ezt. Nem ad csapatutasítást, nem próbál biztosra menni, megelégszik azzal, hogy az ő irányításával működik jelenleg a világ legjobb terepralicsapata. A „fiúk" pedig játsszák le egymás közt, ki legyen a győzelem. Egyelőre al-Attijah áll jobban. Bár volt egy defektje kedden, így is csak két percet tudott hozni rajta Sainz, aki ráadásul szerdán elsőként rajtol, úgyhogy a katarinak elég egyszerűen csak utolérni és követni ahhoz, hogy növelje előnyét az összetettben.

„Követjük Carlost, egyszerűen csak követjük – határozta meg a nyilvánvaló taktikát al-Attijah. – Remélem, jobb napunk lesz, mint kedden volt."

„Szerdán fordított lesz a szituáció, mi takarítjuk az utat. Meglátjuk, mi sül ki ebből..." – mondta Sainz, aki hatalmas küzdő, úgyhogy al-Attijah nem lehet nyugodt.

Ami Stéphane Peterhanselt illeti, ő csodák csodájára kedden nem kapott defektet (az elmúlt szakaszok többségén igen, nem is egyet), viszont eltévedt, ami végképp elvette a kedvét.

„Nem arra hajtok, hogy negyedik legyek az összetettben, hanem hogy legyen legalább még néhány jó részeredményem" - mondta Mr. Dakar. Így múlik el a világ dicsősége...

A kamionosoknál is elképesztő fordulatokat hoz ez a verseny: Vlagyimir Csagin hétfőn átvette a vezetést, hogy aztán kedden visszaadja (persze nem önszántából) csapattársának, Firdausz Kabirovnak. Az egyetlen, aki veszélyes lehetett volna rájuk, a Tatra-pilóta Ales Loprais, aki azonban több mint egy órát elidőzött a 110. kilométernél (technikai zűrje volt), úgyhogy végképp elvesztette az esélyét, hogy Kabirov és Csagin közül bármelyiket is megfogja.