Birkózó-vb: a nemzetközi szövetség elnöke személyesen kért elnézést Losonczi Dávidtól

– Fantasztikusan kezdte a világbajnokságot, a döntőig vezető úton négy ellenfeléből hármat technikai tussal győzött le.
– Az első meccs mindig nagyon nehéz, nem volt ez másképp a kirgiz Azat Szalidinov ellen sem – hibáztam, de végül könnyedén megvertem. Jött az azeri Islam Abbasov. Szegény, nem tudott mit kezdeni a tempómmal, teljesen felőröltem. Olyannyira meglepődött, hogy meccs közben csapkodott, ujjat tört, de nem zökkentem ki, uraltam az eseményeket. A fehérorosz Kiril Maszkevicstől tartottam leginkább, mert ő lenti helyzetből nagy dobásokra képes. Kapaszkodásból az elején eldobtam, majd a saját játékában legyőzve, lentről mögé kerültem. Annyira felszabadultam ezután, hogy a bolgár Szemen Novikovnak esélye sem volt az elődöntőben – nyilatkozta Losonczi Dávid a Nemzeti Sportnak.

– Ezek után megfordult a fejében, hogy nem lesz világbajnok?
– Nemigen. Tudtam, hogy hatalmasat kell hibáznom a török Ali Cengiz elleni döntőben ahhoz, hogy ne legyen meg az aranyérem. Ez sajnos megtörtént, beleszaladtam a kontrájába négy pontért, és meg is intettek kettőért. Jóllehet, a második menetben elméletben ő nagyobbat hibázott nálam, a gyakorlatban viszont sajnos nem. Tisztán tusoltam, de nem adták meg.

– Elégedett a döntőben mutatott teljesítményével?
– Nem birkóztam jól. Elismerem, kizökkentem. Kék-zöld foltokkal vagyok tele, legalább ötször megfejelt, de még csak nem is figyelmeztették. Ráadásul valamiféle olajjal is bekenték, gyakorlatilag mindene csúszott, esélyem sem volt megcsinálni az akcióimat. A tushelyzetben végig, megállás nélkül tolta el magától a lábamat, ami szintén teljesen szabálytalan – igaz, ezért megkapta az intést. Így is majdnem sikerült nyernem… A tanulság az, hogy bármi történjék, nem veszíthetem el a koncentrációmat.

– Az eredményhirdetéskor csitította a magyar tábort, amikor Cengiz dobogóra lépése közben a nemtetszés jelei érkeztek a lelátóról. Miért tette?
– Semmi szükség sincs a negatív reakciókra, ezzel csak magunkat minősítjük. Sokat fejlődtem mentálisan az elmúlt időszakban, úgy érzem, beértem. A bajnoknak nemcsak akkor kell bajnokként viselkednie, amikor nyer. Ezért fogadtam teljesen higgadtan a döntő végeredményét, nem őrjöngtem, pedig volt rá okom. A finálé után számos edző odajött hozzám, egytől egyig azon a véleményen voltak, nekem kellett volna nyerni. A Nemzetközi Birkózószövetség elnöke, Nenad Lalovics megkeresett, személyesen kért elnézést a bíráskodás miatt. Sajnos ilyen a sport, de én hiszek abban, hogy az élet visszaadja, amit egyszer elvett. Én biztosan megteszek mindent, hogy amit itt elveszítettem, azt visszakapjam.

– Szóval túltette magát a vasárnap esti eseményeken?
– Voltam boldogabb, de már sokkal jobban vagyok. Nem sokat tudtam aludni éjszaka, feltehetően egy darabig ez így is marad. Át kell értékelni a dolgokat, mentálisan és lelkileg is teljesen fel kell dolgoznom a történteket. Szerencsére erre lesz lehetőségem, hosszabb pihenő vár rám.

– Azért megünneplik a világbajnoki ezüstérmet?
– Persze! Büszke vagyok arra, hogy huszonhárom évesen ennyire messzire jutottam. Mindig azt mondom, hogy lépésről lépésre kell haladni. Tavaly a harmadik, idén a második helyen zártam a világbajnokságot – most az arany jön, mégpedig a párizsi olimpián!