Címlapsztori: Fontos lenne legalább úgy szerepelni Párizsban, mint az előző olimpián – Gyulay Zsolt

– Nagyon elfáradt az év végére, és fújnia kellett egyet, vagy olyan motiváció dolgozik önben az új esztendő kezdetén, amely megsokszorozza az erejét?
– Alapvetően még mindig négyéves ciklusokban gondolkodom, pedig régen abbahagytam az élsportot – válaszolta a Nemzeti Sportnak Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója. – Természetesen az olimpia éve mindig több energiával ruház fel, és nagyon jóleső érzés a mostani szerepkörömben, ezzel együtt más dimenzióban készülni a játékokra. A Hunga­roringen is folyik a felújítás, ott is sűrű időszak van mögöttünk, a legfontosabb feladat az építkezés mellett, hogy a Formula–1-es Magyar Nagydíjakat minden évben zökkenőmentesen, a tőlünk megszokott magas színvonalon tudjuk megrendezni. A Formula–1 után az olimpia következik, de ne felejtsük, hogy a nyár a labdarúgó Európa-bajnoksággal kezdődik, szóval fantasztikus év vár a magyar sportra.

– Legalább az ünnepek alatt sikerült egy kicsit lelassítania, többet lenni a családjával, a három unokájával?
– Már az adventi időszakot nagyon szeretjük, ami most egy kicsit zaklatottabb volt. Azért szét tudom választani a munkát és a családot, nem hivatkozhatok a gyerekeimnek, unokáimnak arra, hogy nagyon elfoglalt vagyok.

Hatalmas közösség, össze kell tartani

– Készített számvetést az elmúlt esztendőről?
– Olyan típus vagyok, aki ezt minden este megteszi, és mellette tervez is. Igyekszem mindig koncentrálni az előttem álló feladatokra, és értékelem, mit sikerült megvalósítani a korábbi tervekből. Nagyon tartalmas volt az előző esztendő, sok multisporteseménnyel. Úgy gondolom, a Magyar Olimpiai Bizottságban és a Hungaroringen is sokat fejlődtünk, haladtunk előre. A környezetemben, a családomban látom, tapasztalom, mennyire hasznos, ha olyan környezetben nőnek fel a gyerekek, amelyben sportolnak, csapategység van, különböző kihívásokkal néznek szembe. Talán csak frázisnak tűnik, de ezáltal sokkal hasznosabb tagjai lesznek a társadalomnak.

– A decemberi MOB-közgyűlésen részletesen beszélt a 2023-as évről. Sikerült megoldani a legfontosabb feladatokat, elérni a kitűzött célokat?
– Ha a Magyar Olimpiai Bizottság elmúlt tíz-tizenöt évét vizsgáljuk, elmondható, hogy megjárta a magasságokat és mélységeket is. Mindig azt mondom a tagságnak, az elnökségnek, hogy nagy közösséget, az egész sporttársadalmat képviseljük, vagyis több mint ötszázezer embert. Ez tényleg hatalmas közösség, amelyet össze kell tartani, muszáj közös célokat megfogalmazni. Ennek a szellemiségnek igyekszem megfelelni, és talán sikerült is az elmúlt időszakban.

– A MOB-székház tárgyalójában beszélgetünk, és a mellettünk lévő sarokban van egy makett, az Eiffel-torony kicsinyített mása. Azért van itt, hogy aki belép, emlékeztesse rá, milyen célokért, álmokért dolgozik, küzd, edz?
– Ezt a makettet a Párizsra készülő sportolók rakták össze amolyan ráhangolódásként, és elég régóta itt áll. Sokat jártunk az elmúlt időszakban a francia fővárosban, készítjük elő a terepet a nyári játékokra, mert nagyon fontos, hogy milyen körülmények várják a magyar csapatot. Fontos, hogy otthon érezzék magukat a delegáció tagjai, minden segítséget megkapjanak, amely a jó szerepléshez szükséges. Azt tartom szem előtt egykori sportolóként, hogy amikor én versenyeztem olimpián, mi esett jól, mi segített nekem. Minden jó szó, apró támogatás nagyot lendíthet a sportoló teljesítményén, mert ha kipihent, kiválóan aludt, jó a hangulata, a közérzete, az centiméterekben, másodpercekben is mérhető lesz a versenyen.

Klassz lesz a párizsi helyszín

– Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek Párizsról, az előkészületekről?
– Szerintem jó olimpia vár ránk, a szervezők megtesznek mindent – kissé sajátos stílusban dolgoznak, de érdekes játékok várnak ránk, klassz lesz a párizsi helyszín. A közlekedéssel akadhatnak nehézségek, egyelőre kaotikusnak tűnik, és annak is lesznek veszélyei, ha a sportolókat kiengedjük a városba. Magyar versenyzőt viszont nem érhet hátrány, mindent megteszünk annak érdekében, hogy sportolóink a lehető legjobb körülmények között fordulhassanak rá a versenyszámukra.

– Az olimpiai faluban jó helyet sikerült lefoglalniuk a MOB képviselőinek, a spanyolokkal, a portugálokkal és az olaszokkal leszünk szomszédok.
– Ez azért is fontos, mert nagyon jól néznek ki az olimpiai falu házai, de a játékok után ezekből szociális bérlakások lesznek, így lettek kialakítva, klíma például nincs bennük. A hiányosságokat igyekszünk pótolni. A szálláshely kiválasztásánál nincs nagy mozgástér, nagyon sokat számít, hogy mekkora csapattal érkezik az adott ország. Szerintem jó társaságban leszünk az említett nemzetek sportolóival, a csapatiroda is megfelelőnek tűnik; be tudunk rendezni egy regenerációs szobát is, ez sokat jelent azoknak, akik sorozatterhelésnek vannak kitéve. Lesz edzéslehetőség is a faluban.

– Folyamatosan egyeztetnek a párizsi magyar külképviselettel. Milyen előkészületek szükségesek, hogy a hazánkból érkező szurkolók otthonosan, biztonságban érezzék magukat a francia fővárosban?
– Kiváló a kapcsolatunk Habsburg György nagykövet úrral, aki többször járt itt, és én is sokat voltam már a párizsi nagykövetségen, együtt körbejártuk a versenyek helyszíneit is. Rengeteg turista lesz, elengedhetetlen a tájékoztatás, a segítségnyújtás, éppen ezért van olimpiai felelős is a követségen. A jegyértékesítés is megváltozott a tokiói olimpiához képest, elég bonyolult, ebben is együttműködünk. De a legfontosabb, hogy a szurkolók jussanak el Párizsban A-ból B-be, és ehhez kapjanak meg minden információt.

A nagy csapat mutatja az erőt

– Térjünk át egy kicsit a sportszakmára. Jelenleg hatvanhat kvótája van Magyarországnak, elégedett ezzel a számmal?
– Mindig lehetne jobb, de úgy gondolom, ütemterv szerint haladunk. Ráadásul csapatsportágaink képviselői, női pólócsapatunk, mindkét kézilabda-válogatottunk, a női és a 3x3-as kosarasok is versenyben vannak, ezért kalkuláltunk úgy, hogy körülbelül 137 és 245 között lesz az olimpián résztvevő magyar versenyzők létszáma. Látni kell, nagyon nehéz már kijutni a játékokra, lassan nehezebb, mint ott eredményesen szerepelni. Azért szeretnék nagy csapatot, mert az mutatja a magyar sport erejét is. Olyan sportágakban is jelen kell lennünk, amelyekben a korábbiakban nem voltunk sikeresek.

– Melyik kvalifikációs rendszert tartja jobbnak? Amelyik hónapokig tart és több verseny alapján dől el a kvóta, vagy izgalmasabb, amikor akár egyetlen lehetőség van, és adott viadalon kell kiharcolni az olimpiai szereplés jogát?
– A többversenyes, hosszabb kvalifikációs rendszer esélyt ad, hogy egy esetleges hiba után tudjon javítani a versenyző. Az is érdekes, hogy bizonyos sportágakban nem személyre szabottan osztják a kvótát, hanem a nemzetnek nyeri el a sportoló, aki ha kikap a követező évi válogatóversenyen, lemarad a játékokról. Az biztos, hogy Párizs után jobban oda kell figyelnünk azokra a sportágakra, amelyekben most minimális az esélye vagy nincs remény kvótát szerezni. Sokkal hatékonyabban kell támogatnunk a fiatalok körében népszerű sportágakat. Remek, hogy vívásban, kajak-kenuban vagy birkózásban sikeresek vagyunk, de ha ki szeretnénk terjeszteni, még népszerűbbé akarjuk tenni az olimpia szellemiségét, olyan sportágakban is hősöket kell találnunk, mint például a falmászás vagy éppen a BMX. És persze foglalkoznunk kell a négy év múlva Los Angelesben rendezendő olimpia öt új sportágával, amelyekben, mondhatjuk, nem vagyunk sehol. De például az egyetemi alapítványok megjelenése, az ott létrejövő önállóság elképesztő lehetőségeket rejt magában ezen a téren is.

A MOB bármiben segít Miláknak

– Beszéljünk egy kicsit a mérhető eredményességről is. Az elmúlt években egy sportolónk tűnt biztos aranyesélyesnek, Milák Kristóf, akinek finoman szólva is veszélybe került a párizsi szereplése az elmúlt hónapokban. Egy MOB-elnöknek van eszköze, hogy egy ilyen klasszist valamilyen módon segítse visszaterelni az élsport világába?
– Nehéz megfejteni ezt a történetet. A nyáron beszéltem Kristóffal, akkor láttam, hogy küszködik, nehézségei vannak. Elmeséltem, nekem is volt mélypontom sportolóként, amikor úgy éreztem, elértem már mindent, és elvesztettem a motivációmat. Persze más korban sportoltam, azóta nagyot változott, illetve gyorsan is változik a világ, a különböző generációk tulajdonságai teljesen mások. A legnagyobb és a legkisebb gyerekem mentálisan, gondolkodásban egyáltalán nem hasonlít, más a prioritásuk. Visszatérve Kristófra: én is kerestem, de nem sikerült felvennem vele a kapcsolatot; csak annyit akartam felajánlani neki, ha bármiben – emberileg, sportszakmailag – tudunk segíteni, nagyon szívesen tesszük. Összességében úgy gondolom, hogy Milák Kristóf „fejben” biztosan készül, és bizakodom, ott lesz az olimpián. Ha azonban úgy dönt, hogy kihagyja a játékokat, és később tér vissza, annak is nagyon fogunk örülni, óriási bajnokról van szó. Nem szabad ítélkeznünk, nagyon meg kell becsülni az ilyen kaliberű sportolókat.

– Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár decemberben bejelentette, hogy emelkedni fog az olimpiai eredményesség jutalmazása. Eszébe jut egy sportolónak a versenye előtt, hogy a szereplésével mennyi pénzt kereshet?
– Ez régen is mindig slágertéma volt. Úgy gondolom, van, akinek számít, van, akinek nem, nekem például sohasem volt kardinális kérdés. Verseny előtt kifejezetten káros lehet ezzel foglalkozni. Szerintem az igazi sportoló nem azért akar olimpiát nyerni, mert kap érte ötvenötmillió forintot, hanem mert a munkájában, a sportágában a legjobb szeretne lenni a világon. A jutalom összege nagy, de ebből nem oldja meg az életét. Sokkal fontosabb például a MOB kettőskarrier-programja, amellyel szeretnénk megmutatni a sportolóknak, mi vár rájuk a civil életben, hogyan tudnak érvényesülni pályafutásuk befejezése után. Egyébként az még örvendetesebb, hogy a magyar államnak köszönhetően az olimpiai érmesek harmincöt éves koruk után életjáradékot kapnak, ami biztonságot ad nekik, erősíti az olimpiai mozgalmat, az olimpikonok megbecsülését.

A párizsinál jobb olimpiát rendeznénk

– Érdemes a párizsi olimpiát és a megrendezését a MOB képviselőinek más szemszögből is nézni, mint a küldöttség eredményessége? Régi álom, hogy egyszer Budapest is otthont adhasson a játékoknak...
– Minden olimpiai bizottság törekszik rá, hogy valamilyen multisporteseményt a hazájába vigyen. A MOB százhuszonnyolc éves, hatodikként alapították a világon, de pusztán ez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak olimpiát kell rendeznie. Én azt látom, hogy ez a téma most nem annyira aktuális, ami nem jelenti azt, hogy feladnánk az álmot. Természetesen a kérdés elvi síkon felvetődhet, és a MOB-nak mindig dolgoznia kell rajta, hogy ha egyszer odáig jutunk – talán nem a mi életünkben –, felkészültek legyünk a megszervezésére. Abban biztos vagyok, hogy a párizsi nagyszerű, emberközeli olimpia lesz, de abban is, hogy mi sokkal jobb olimpiát tudnánk rendezni.

– Az utolsó kérdésem lehet talán a legunalmasabb, és talán ezt is kedveli a legkevésbé, de muszáj feltennem: hány éremmel, hány arannyal lenne elégedett Párizsban?
– MOB-elnökként elég kevés a ráhatásom a versenyekre, de amikor a múltkor valahol azt mondtam, hogy tíz aranyérmet szeretnék, leszúrtak a túlzó vágyaim miatt. Ha van tíz esélyünk, akkor nyilvánvalóan annak örülnék, ha mind bejönne, mi majd ott állunk a parton, a pást vagy a szőnyeg mellett, és baromira fogunk szurkolni. Egy nemzetközi előrejelzés szerint két aranyunk és tizenkét ezüstünk lesz, szóval tényleg bármi lehet... Elégedett lennék, ha túlszárnyalnánk a tokiói termést, de ez is nehéz feladat. Sok érmet szeretnék, olyan sportágakban is, amelyekben korábban nem vagy nagyon ritkán sikerült dobogós helyet szerezni, mert az nagy lendületet adhat. A hagyományosan eredményes sportágainkban jó esélyeink vannak, fontos lenne legalább úgy szerepelni, mint az előző olimpián.