Torna: az ítélet 175 év börtön; véget ért a sportvilág legmocskosabb ügye

A 15 éves Emma Ann Miller hétfőn állt a bíróság elé. Mély lélegzetet vett, és odaállt a férfi elé, aki 10 éves korától szexuálisan molesztálta.

„Sosem akartam senkit gyűlölni az életemben. De fékezhetetlenül gyűlöllek téged. Én voltam valószínűleg az utolsó gyerek, akit molesztálhattál” – mondta a vádlottak padján ülő Larry Nassarnak, az amerikai női tornászválogatott és a Michigan State University volt csapatorvosának.

Emma Ann Miller egy volt abból a 158 fiatalból (döntő többségében élsportolóból), akit Larry Nassar molesztált. Az Egyesült Államok sportjának – de elképzelhető, hogy a világsportnak – a történetében ez a legnagyobb szexuális zaklatási ügy. Egészen biztosan a sporttörténelem egyik legsötétebb ügye. Több mind két évtizedig dolgozhatott élsportolókkal egy ragadozó, akinek álcája csak az elmúlt másfél évben hullott le.

„HOGYAN MERÉSZELED A BOCSÁNATUNKAT KÉRNI?!”

Az áldozatok között ott van minden idők egyik legjobb tornásznője, Simone Biles. Olimpiai bajnok és csapatkapitány versenyzőtársa, Aly Raisman. A híres „not impressed” arckifejezéssel mémmé vált, olimpiai bajnok McKayla Maroney. A szintén olimpiai bajnok Gabby Douglas és Jordyn Wieber. A világbajnok Maggie Nichols. És még sokkal többen. Tornászok, úszók, műkorcsolyázók, atléták, gyeplabdázók, ritmikus gimnasztikázók, softball-játékosok, labdarúgók és olyanok, akik sosem voltak élsportolók. Többségében gyerekek vagy tinédzserek voltak, amikor Nassar kezei közé kerültek.

Rosemarie Aquilina bíró előtt az eredeti tervek szerint 98 túlélő kapott volna szót, hogy elmondja úgynevezett impact statement keretében, milyen abúzus érte és az milyen hatással volt az életére. Annyian álltak a nyilvánosság elé a tárgyalás megkezdése után, hogy a szám 150 fölé duzzadt, ez pedig napokkal hosszabbította meg a procedúrát. Aki akart, választhatta a névtelenséget, ám a többség – még mindig fiatalkorú áldozatokat beleértve – névvel, nyilvánosság előtt beszélt. Szembenézve Nassarral.

A tárgyalás első hetének közepén Nassar kérte Aquilina bírót, hogy olvassa fel levelét. Az egykori sportorvos azzal vádolta meg a bírót, hogy „médiacirkusszá” változtatta a tárgyalását, és kijelentette, attól fél, hogy a mentális egészségét károsítja, hogy naponta órákon keresztül kell hallgatnia azokat, akiket egykor „kezelt”.

Arról nem ejtett szót, amit okozott. Pedig lett volna miről beszélnie. Nem állhatott a bíróság elé Chelsea Markham, aki tízévesen leesett a gerendáról és hátfájdalmai miatt vitték Nassarhoz. A molesztálás minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Markham 23 évesen öngyilkosságot követett el. Ott volt viszont Jamie Dantzscher, a 2000-es olimpián bronzérmes amerikai női tornászválogatott tagja, akit anorexiával, bulimiával, súlyos depresszióval kezeltek egy öngyilkossági kísérlet után. Nassar 13 és 19 éves kora között molesztálta. Depresszió, étkezési zavarok, önsértés, öngyilkossági kísérletek, testképzavarok, poszttraumatikus stressz-szindróma – mindről esett szó a meghallgatások alatt. A pusztítás borzalmas.

„Hogyan merészeled a bocsánatunkat kérni?! Hogyan merészeled azt állítani, hogy valaha is gondoltál az érzéseinkre? Hogy a f.szban merészelsz bocsánatot kérni mindazért, amit tettél?!” – mondta Dantzscher a bíróságon Nassarnak a szembesítéskor.

AZ A-ÁLDOZAT

Nassar bukása az Indianapolis Star újság tényfeltáró 2016-os riportsorozatának következménye volt. Az Indy Star újságírói maguk sem tudták, mibe nyúlnak bele, amikor cikksorozatban kezdtek el foglalkozni azokkal a szexuális zaklatással kapcsolatos bejelentésekkel és figyelmeztetésekkel, amelyekre az amerikai tornasportot felügyelő USA Gymnastics nem reagált megfelelően. A cikksorozatban nem esett szó Nassarról.

Az egyik cikk után megkereste a szerkesztőséget a tornásznő Rachael Denhollander, aki bejelentést tett a szexuális zaklatásról, amelyet 15 évesen, 2000-ben átélt. Már edzőként dolgozott, amikor először beszélt a történtekről. 2016-ban annak a beszélgetésnek az írásos feljegyzéseivel, specialista orvosok szakvéleményeivel, leleteivel, illetve azzal a levelezéssel felszerelkezve ment a rendőrséghez, amelyben rajta kívül még ketten jelentették az Indianapolis Starnak, hogy Larry Nassar molesztálta őket. A hólabda innen már elkezdett gördülni. Feljelentést tett a rendőrségen az akkor anonimitást kérő „A-áldozat”, akiről később kiderült, hogy Maggie Nichols tornásznőt takarja. Egy héttel később már három hasonló tartalmú bejelentés jött, az egyik az Egyesült Államok Torna Hírességek Csarnokába tartozó ritmikus gimnasztikázó Jessica Howardtól.

A sportolók a rendőrséghez fordultak, az Indianapolis Star ezt követően jelentette meg első cikkét Nassarral kapcsolatban – az orvost is megkérdezték, ügyvédjével együtt tagadta a molesztálás vádját és kijelentette, „félreértik” orvosi módszereit. Szeptember végére már 16 feljelentést tettek ellene, tucatnyi nyomozó kezdett dolgozni az ügyeken. Nassart menesztette a Michigan State University orvosi állásából.

November végére több mint ötven bejelentés érkezett a csapatorvos ellen, akit letartóztattak, és megvádolták azzal, hogy három 13 évnél fiatalabb áldozattal fajtalankodott – baráti családok gyermekeivel. Egyikük sem volt sportoló. Nassarnál házkutatást tartottak és a számítógépén több mint 37000 gyerekpornó-képet találtak. A feljelentések száma csak nőtt és nőtt, hamarosan több mint száz ügyet kellett vizsgálni. Larry Nassar előbb a kiskorúakkal kapcsolatos zaklatási ügyekben, majd a gyermekpornográfia birtoklása miatt indított eljárás során vallotta bűnösnek magát, és 60 évnyi letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

Ez csak a jéghegy csúcsa volt: 2018 januárjában kezdődtek meg az első ügyek, amelyekben a szexuálisan bántalmazott sportolókkal szemben elkövetett bűncselekményeket tárgyalják. Hiába foglalkozott a média már másfél éve Nassarral, hiába volt óriási visszhangja a #MeToo kampánynak az előző ősszel, igazán nagy médianyilvánosságot akkor kapott az ügy, amikor az áldozatok több mint százötvenen nyilvánosság előtt beszéltek az átéltekről a lansingi bíróság épületében.

TÖBB MINT HÚSZ ÉV RETTENET

Az egész ügyben a legrettenetesebb az, hogy az élsport (különösen a magas szintű tornasport) közege mennyire hozzájárult ahhoz, hogy egy Nassarhoz hasonló szexuális ragadozó kvázi háborítatlanul szedhesse évtizedekig az áldozatait. Ahogy Rachael Denhollander mondta, Nassar nem a semmiből pottyant pedofilként a sportolók közé – hanem egy olyan közeg és kultúra vette körül, amely ideális vadászterepet biztosított neki.

Kíméletlen követelményrendszer, vakfegyelem, a tökéletesség folyamatos üldözése, miközben kritikát kap minden, ami nem tökéletes – veszélyes folyamatok indulhatnak el egy ilyen közegben még egy zaklató felbukkanása nélkül is. Larry Nassar egyszerű módszerrel dolgozott. A mentálisan és fizikálisan a határaikig hajszolt fiatalok környezetében Nassar volt a kedves és megértő ember. Meghallgatta a megannyi kétséggel és bizonytalansággal küszködő gyerekeket, és elnyerte a bizalmukat. Az edzők voltak a rossz zsaruk, ő pedig a jó.

Nassar ráadásul nagyon meggyőző volt, egészen rendkívüli manipulátor. A sportolókat és edzőiket is meggyőzte, hogy az ő kezelései (és csak azok) jelentik a megoldást sérüléseikre, barátságos volt és segítőkész. Ugyanakkor, ha kellett, „meggyúrta” a szülőket, mondván, gyermekük félreértelmezte a rendelőben történteket – a fogdosások, vaginába benyúlások a kezelés „normális részét” képezik. Volt, hogy kedélyesen elbeszélgetett a szülőkkel a kezelés alatt. Ha kellett, érzelmileg zsarolt és nyomás alá helyezte a szülőket vagy nagyszülőket. A már hatéves korában molesztált Kyle Stephens szüleit meggyőzte arról, hogy lányuk krónikus hazudozó. Hittek neki. Amikor kiderült, hogy a kislány igazat mondott, édesapja öngyilkosságot követett el.

Nassar munkájával kapcsolatban 1997–1998 óta érkeztek panaszok, ám azok a szervezetek, amelyekben dolgozott – a Twistars tornaklub, a Michigan State University, illetve az Egyesült Államok Tornaszövetsége – rendre lesöpörték a bejelentéseket, mielőtt bármilyen vizsgálat elindult volna. Ha az edzőknek tettek bejelentést, arra általában az volt a válasz, hogy Larry Nassar híres orvos, aki „tudja, hogy mit csinál.” Volt, akinek azt válaszolták, hálásnak kellene lennie, hogy egy ilyen világhíres specialista kezeli. Voltak, akiknek a hallgatást javasolták. És a túlélők mindegyike meg volt győződve arról: nem hinnének neki.

„Tizenöt évig nem mertem a rendőrséghez fordulni, mert száz százalékig biztos voltam abban, hogy nem hinnének nekem. Nassar volt az MSU és a USA Gymnastics aranyembere. Imádták a közösségben. Biztos voltam benne, hogy engem hurcolnának meg, őt pedig még megerősítené az, hogy nem kapják el. És ami igazán szívszorító: most látom, hogy mennyien gondolkodtak ugyanígy, hányunkkal történt meg pontosan ugyanez” – fogalmazott Denhollander.

„Az átélt zaklatás nem változtatta meg azt, hogy miként tekintek a tornára: csodálatos, gyönyörű sport, amely rengeteg jót tud adni azoknak, akik űzik. De az a kultúra, amely a USA Gymnastics felügyelete alatt létrejött, más színbe helyezi azt, ahogy látom a dolgokat. Larry nem maga a probléma, Larry csak egy tünete a problémának. Azért volt képes ennyi gyereket büntetlenül molesztálni, mert két nagy szervezet behunyta a szemét” – tette hozzá.

ELSZÁMOLTATÁST VÁRNAK

Larry Nassar áldozatainak többsége fiatalkorú volt – de a csapatorvos nem dolgozhatott volna évtizedekig a közelükben, ha azok felnőttek és szervezetek, akiknek és amelyeknek feladata lett volna az ellenőrzés és megelőzés, megfelelően ellátják a feladatukat.

„Ha a Michigan State University, a USA Gymnastics és az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága felfigyel a vészjelekre Larry Nassar viselkedésében, akkor sosem találkoztam volna vele, sosem kezelhetett volna, sosem molesztálhatott volna. Remélem, a szövetségi és állami igazságszolgáltatás nem csukja be a könyvet, miután Larry Nassar megkapja büntetését. Itt az idő arra, hogy az egyetem, a tornaszövetség és az olimpiai bizottság illetékeseit is elszámoltassák azért, mert engedték, bizonyos esetekben pedig elősegítették a bűncselekményeit” – írta McKayla Maroney a bíróság előtt felolvasott levelében.

Maroney 2016-ban peren kívül megegyezett a USA Gymnasticsszel, hogy a nyilvánosság előtt nem beszél a zaklatásról, és a szövetség 1.25 millió dollárt fizet ezért. A megállapodás része volt, hogy ha a tornásznő a nyilvánosság előtt beszél a történtekről, 100000 dollárt kell kifizetnie. A bírósági eljárás során a szövetség beleegyezett, hogy nem érvényesíti ezt a kitételt, és engedi beszélni Maroneyt.

Olimpiai- világ- és Európa-bajnok tornászklasszisunk, az Egyesült Államokban élő Ónodi Henrietta hivatalos oldalán nyilvános bejegyzésben bírálta a szervezeteket, melyek feladata a gyermekek és fiatalok védelme lett volna. Ónodi köszönetet mondott a túlélőknek, akik a nyilvánosság előtt beszéltek az átéltekről.

„Borzasztóan feldühítenek azok, akik hagyták, hogy mindez megtörténjen. Azok, akik nem hittek a gyerekeknek. Akik nem védték meg őket (...) Azt szeretném mondani, hogy ami történt, az nem gyakori a torna világában. Azt szeretném mondani, hogy a sportolókat mindig prioritásként kezelik a nemzeti szövetségek, és hogy egyenlő félként tekintenek rájuk. Azt szeretném mondani, hogy kincsként tekintenek ezekre a fiatal élsportolókra, gyerekekre. Azt szeretném mondani, hogy gondozzák, óvják és vigyázzák őket a szövetségeik.

De nem tehetem...

Ez a pedofil pont azért úszta meg ilyen sokáig a tetteit, mert a bejelentéseket nem vették komolyan. Azok, akik lehetővé tették a bűncselekményeit, azok, akik az ő szavát fogadták el a gyerekekével szemben, azok, akik mellé álltak és figyelmen kívül hagyták a sportolókat, ugyanúgy megérdemlik, hogy vád alá kerüljenek. Amíg a szövetségek prioritása az, hogy pénzt sajtoljon ki a sportolókból, semmi sem fog megváltozni. A szövetségek azért vannak, hogy a sportolókat segítsék, az érdekükben dolgozzanak, őket óvják. Nem fordítva. Remélem, ez az eset valódi dialógust indít el, amelyben a sportolókat végre meghallgatják. Eljött az idő a változásra” – írta a magyar olimpiai bajnok.

AZ ÖSSZEOMLÁS ELJÖN – ÉS A MEGTISZTULÁS?

A közvetlen csapást az Egyesült Államok Tornaszövetségének kell elviselnie, melyet minden tekintetben nagyon súlyosan érint a Nassar-ügy. A szervezet vezetője, Steve Penny tavaly márciusban mondott le. A januári bírósági meghallgatások után távozott a vezetőségből a végrehajtó bizottság elnöke, Paul Parilla, helyettese, Jay Binder és a kincstárnok Bitsy Kelley. Szponzorok sora hagyta ott a szövetséget, nem megújítva a támogatói szerződéseket. Kiszállt a USA Gymnastics mögül a Procter & Gamble, a Hershey's, az Under Armour és az AT&T. A szervezet új, a sportolók biztonságát védő rendelkezéseket léptetett életbe.

Az amerikai tornaszövetség a történtek hatására bejelentette, hogy lemond a Károlyi ranch használatáról – többé nem lesz edzőközpont a Károlyi Béla és Márta által kialakított huntsville-i sportlétesítmény. Nassar a vádak szerint bűncselekmények sorozatát követte el a létesítményben, melybe a szülők nem járhattak be, ráadásul (elzártsága miatt) a kommunikáció is nehézkes volt a versenyzők és a külvilág között. Az eredeti tervek szerint a Károlyi házaspár visszavonulása után az amerikai szövetség megvásárolta volna központi komplexumnak a ranchet. Erről a USA Gymnastics már korábban lemondott, és januári döntésével egyértelművé tette: többé nem használják a létesítményt. Az edzőtáborokat lemondták, egyelőre nem tudni, hogy a jövőben hol és milyen rendszerben készülnek fel a világ legjobbjainak számító amerikai tornásznők.

Az Egyesült Államok egyetemi sportját felügyelő NCAA vizsgálatot indított a Michigan State University ellen. A szövetségi vezetőkre és a Nassarral dolgozó edzőkre, magas beosztású tisztviselőkre a jövőben valószínűleg polgári perek sora vár.

Egyre hangosabb az a lobbi, mely azt követeli az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságától, vonja meg a USA Gymnastics jogköreit és ne hagyja sportági szakszövetségként tovább működni. Ez nyilvánvalóan súlyos gondokat okozna a versenyeztetés szempontjából – de a múltban az olimpiai bizottság többször is ehhez a módszerhez nyúlt, ha visszaéléseket tapasztalt. Az amerikai válogatott volt csapatkapitánya, Aly Raisman független vizsgálatot kért, amelyben az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának felelősségére is kitérnek.

Bármilyen következményekkel járjon is az ügy, az okozott kár jóvátehetetlen. Ahhoz, hogy valódi megtisztulás legyen, valószínűleg sportági (sőt, a tornasporton messze túlterjedő) kultúraváltozás szükséges. Hogy a Nassar-ügy ki tudja-e kényszeríteni ezt? Kérdéses, de ha igen, akkor az óriási előrelépés lenne afelé, hogy egy hasonló szörnyeteg többé ne tudjon gyereksportolók között dolgozni.

A tárgyaláson az utolsó vallomást a Nassar ellen elsőként névvel kiálló Rachael Denhollander tette.

„Mennyit ér egy kislány?” – kérdezte többször is a tárgyalóteremben.

Rosemarie Aquilina bíró előbb felolvasta a vádlott hatoldalas levelét, melyben arra panaszkodik, hogy boszorkányüldözés zajlik ellene (és állítja: kezelései valódi orvosi kezelések voltak), majd 40 és 175 év közötti letöltendő börtönbüntetésre ítélte Larry Nassart. Mivel tavaly novemberben 60 évre ítélték egy másik büntetőügyben, élve nem szabadul, pláne, hogy még további tárgyalások várnak rá.

„Hihetetlen, hogy valaha megbíztam benned. Sosem bocsátok meg. És boldog vagyok, hogy életed hátralevő részét börtönben töltöd. Élvezd a poklot” – „köszönt el” Nassartól a túlélők közül Brooke Hylek.

„Most írtam alá a halálos ítéletét. Úgy érzem, még mindig nem fogta fel, milyen veszélyt jelent. Bíróként hiszek az életben és hiszek a rehabilitációban, amennyiben ez lehetséges. De az ön esetében ezt képtelenségnek tartom” – zárta a tárgyalást Aquilina bíró.