Olimpia 2020: Isztambul, Madrid vagy Tokió?

Összesen hat város jelezte hivatalosan a NOB-nál, hogy megpályázná a 2020-as olimpiát, azonban 2012 elején Róma végül visszavonulót fújt, miután az olasz kormányt elbizonytalanította a becsült 10 milliárd eurós költségvetés, és a bizonytalan pénzügyi helyzet miatt Mario Monti akkori kormányfő megvonta a támogatást, így az olasz főváros végül nem nyújtotta be pályázati anyagát.

A 2012. május 23-i NOB-döntésen az indulók közül Azerbajdzsán és Katar fővárosa, azaz Baki és Doha nem tudott beférni a jelölt városok közé, így kiesett a versenyből. Azerbajdzsán ezután erőit – csatlakozva Grúziához – a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezésére összpontosította, ám terveiket átírta, amikor az európai szövetség (UEFA) úgy döntött, hogy több ország városaiban rendezik meg az Eb-t. Baki állítólag harmadszor is neki szeretne vágni az ötkarikás pályázatnak, és a 2024-es nyári játékoknak is nekifut. Doha hasonló cipőben jár: második sikertelen próbálkozása után azt tervezi, hogy harmadszorra a 2024-es olimpiát veszi célba.

HÁRMAN A CSATÁBA

A NOB döntése következtében szombaton három város méretheti meg magát: Isztambul, Madrid és Tokió. Egyik város jelöltsége sem különösebben nagy meglepetés, ha lehet így fogalmazni, megdolgoztak érte, hogy szombaton róluk szóljon a döntés.

A spanyol és a japán főváros 2009 őszén is harcban volt a 2016-os olimpiáért rendezett szavazáson, az akkor negyedikként elbukó Chicago pedig a csúfos kudarc következtében visszavonulót fújt, így nem is volt kandidáló az amerikai kontinensről, ami a négy évvel korábbi riói rendezést és a NOB kontinensekre vonatkozó „rotációját” figyelembe véve nem meglepő.

Madrid a 2016-os olimpiáért folyó csatában az utolsó körben bukott el (66:32 arányban) Rio de Janeiróval szemben, sőt, akkor az első forduló után még csekély mértékben vezetett is Rio és Tokió előtt, s ez az első kör előtt biztató lehet a spanyolok számára. Madridnak ez sorozatban a harmadik pályázata, tapasztalatnak így nincs híján. Tokió csak négy évvel ezelőtt próbálkozott, és az egyetlen, amely otthont adott már ötkarikás játékoknak, ám 1964-es sikeres rendezése ma már inkább előnyként könyvelhető el. Isztambul legutóbb nem volt ott a jelentkezők között, de a törökök elhivatottsága az olimpia iránt a korábbi négy pályázattal (2000-re, 2004-re, 2008-ra és 2012-re) megkérdőjelezhetetlen.

AZ ESÉLYEK MADRID–TOKIÓ DÖNTŐT ÍGÉRNEK

A mindig jól értesült fogadóirodáknál egyértelműen az rajzolódik ki, hogy Madrid és Tokió esélyesebb Isztambulnál, és mindegyiknél a japán főváros végső győzelmére fizetik a legkevesebb pénzt. Tokió és Madrid esélyeinek megítélésénél ugyanakkor már kevésbé egységes a nézőpont (William Hill: 1.83, ill. 2.25, Ladbrokes: 1.53, ill. 3.00).

Isztambul impozáns tervekkel és tőkeerős támogatókkal rukkolt ki, ám a (sport)infrastruktúra fejlettségét tekintetve kétségkívül elmarad vetélytársaitól. Igaz, nem szabad megfeledkezni róla, hogy ez a hátrány végül Rio esetében sem jelentkezett a szavazásnál, ugyanakkor az illetékeseket megingathatja, hogy Isztambul összképét ezen a nyáron – Brazíliához hasonlóan – meghatározták a tüntetések, és az U20-as labdarúgó-világbajnokság üresen kongó lelátói, illetve a török atlétikát megrázó doppingbotrány – 31 versenyzőt, köztük olimpiai bronzérmest is eltiltottak két évre – sem erősítették a pozícióját, ráadásul még Szíria is a határai mellett fekszik.

Madrid négy évvel ezelőtt a város lazaságára és színességére összpontosította pályázatát, amelynek most erőteljesen meg kell küzdenie a spanyol gazdaság ramaty állapotával, a magas munkanélküliséggel és a fizetések csökkenésével. Nem meglepő, hogy ennek fényében a pályázat fő üzenete is megváltozott, és a jövőbe vetett hit kiemelése került a középpontba.

Madrid alacsony költségvetésű, emberi olimpia mellett fog érvelni végső prezentációjában, terveiben arra épít, hogy a meglévő, magas színvonalú helyszínek miatt csak a negyedét kell a sportszínterekre költenie, mint Londonnak 2012-re.

A favoritnak tartott Tokió kitűnő helyzetben lenne, ha nem szenvedne a fukusimai erőmű reaktorainak megsérülése és az abból fakadó negatív hátrányok miatt. A japán kormány hiába költött már el 470 millió dollárt a sugárszennyezett víz okozta károk helyreállítására, a radioaktivitásról szóló állandó negatív hírek meglékelhetik a kandidálását, a kételkedőket nehezen fordíthatja a maga oldalára.

Az anyagi biztonság ugyanakkor a japánok mellett szól, és ezt a stabilitást igyekeztek is pályázatuk fő motívumává tenni, ezzel is ellentétbe állítva magukat a „kihívókkal”, ráadásul ezúttal – a 2016-os jelentkezésükkel ellentétben – a lakosság olimpia mellé állítása sem jelentett különösebb gondot.

A független szakértők szerint ugyanakkor egy-egy olimpiai szavazás előtt nem mindig szabad az általános helyzetértékelésekből kiindulni. A nemzetközi hírű Vero Communications vezetője, Mike Lee korábban három olimpiai pályázat (London, Rio, Pjongcsang) kommunikációjában is sikeresen tevékenykedett, és nem írná le egyik pályázót sem.

„Mindegyik pályázati csapat a kampánya nagy részét védekezésre volt kénytelen fordítani a sok probléma miatt. Ez azt az érzést kelti, hogy még sok a nyitott kérdés, és az utolsó prezentációk, illetve az utolsó két nap lobbija is döntő lehet” – nyilatkozta Lee a BBC-nek.

Az esélyekről még annyit: a 2000-es olimpiáról döntő voksolás előtt Peking, a 2012-es előtt Párizs magasan kiemelkedett a prognosztizáló megnyilatkozásokban, végül mégis Sydney és London örülhetett. A NOB delegátusai pedig nem elsősorban befolyásolhatatlanságukról híresek...

A PÁLYÁZATOK VIDEÓI