A Magyar Nemzet cikkében Mizsér felháborítónak tartja a Nemzetközi Öttusaszövetség (UIPM) döntését, annak módját, hogy a tagszövetségeket megkerülve egyeztetett a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal a sportág jövőjéről, ugyanakkor kijelentette, hogy mindent felülír, hogy az öttusa az olimpia programján maradjon.
„Számomra az a legfontosabb, hogy 2028-ban Los Angelesben is legyen öttusa, ami fenntartja a mai tizenöt-húsz évesek lelkesedését, és nem foszlatja szerte egy tollvonással az olimpiai álmaikat. Ennek érdekében nem az az egyetlen megoldás, amit a jelenlegi hangulatban sokan kizárólag a lovagláshoz való ragaszkodásban látnak!”
A cikk szerint bár a lovaglás vonzó része a sportágnak, egyben akadálya is a térhódításnak.
„Amióta az öttusa öttusa, a lovaglás részben mindig szerencse kérdése volt, ezt minden öttusázó elfogadja, így szocializálódik, ekképpen a sportág erkölcsi nevelő erejét is méltathatjuk. Néhány lovat minden tagszövetség képes fenntartani, de százat, amennyi egy verseny megrendezéséhez kell, csak tíz, legfeljebb tizenöt. Márpedig valamennyi országra illik tekintettel lenni, avagy a NOB, az UIPM felől nézve jogos elvárás a globális lefedettség, sok-sok aktív tagországgal.”
Arra, hogy mi helyettesítheti a lovaglást, hogy tényleg a kerékpár, netán a falmászás lenne a megoldás, Mizsér a következőt mondja:
„A 21. századi fiatalok digitális függőségben élnek, sőt egyre inkább attól szenvednek. Tudósok már ma megelőlegezik, az ezzel járó tömeges depresszió hatalmas kihívást jelent majd a társadalmaknak. Ha a jelenkori eszményképből indulunk ki, akkor a modern öttusának erre kell pedagógiai beágyazottságú választ adnia. Éppen ezért én cseppet sem tartanám ördögtől valónak, ha az öttusa az e-sport irányába nyitna.”