– Talán nem haragszik meg, ha azt mondjuk, még szürreális kimondani, hogy Koch Máté egyéni világbajnok – vagy legalábbis eddig az lett volna, de ahogy ezen a napon vívott, az minden dicsérő jelzőt megérdemel.
– Még magamat is megleptem ezen a napon, egyáltalán nem stresszeltem. Magabiztosan vívtam, pedig nem volt könnyű dolgom, hiszen két csapattársammal, Andrásfi Tiborral és Siklósi Gergellyel is szembe kerültem. Magyar ellen mindig nehéz vívni egy világversenyen. Tibivel együtt nőttünk fel, ismerjük a másik minden titkát, vele még inkább nehéz, úgyhogy nagyon oda kellett figyelnem ellene. Gergőt pedig még sohasem győztem le versenyen, se hazai válogatón, se országos bajnokságon, se nemzetközi viadalon – soha. Milánóban ez is összejött. De örülök annak is, hogy Di Verolinak vissza tudtam vágni az Európa-bajnokságon elszenvedett vereségért, ráadásul neki hazai pályán. Így lettem világbajnok.
– Az a negyeddöntő Siklósi Gergellyel emlékezetes marad, a vége különösen. Ön hogy élte meg, amikor csapattársa hosszan ölelve gratulált a győzelméhez?
– A legjobb csapat az enyém, ezt már mondtam sokszor, de így is van, alig várom, hogy újra vívjunk együtt. Egymásért, a csapatért. Szerdán ellenfelek voltunk, ilyenkor persze mindenki nyerni akar – ő is, én is. Amikor pedig éremért vív az ember, és még nyer is, hajlamos elérzékenyülni. Nagyon jólesett Gergőtől az, amit tett. Ő ráadásul egy klasszis vívó, hiszen világbajnok.
– Már ön is az.
– Büszke vagyok, hogy csatlakoztam hozzá, és a nagy elődökhöz.
– Az előbb már említette a Di Veroli elleni döntőt: mondja, mi játszódott le a fejében, amikor egy olasz ellen Milánóban a vébédöntőben 0:3-ra áll?
– Akkor kicsit elfáradtam fejben, nem volt semmi ötletem. Szerencsére mégis sikerült adnom egy-két tust, és akkor egyre inkább visszajött az önbizalmam. Onnantól pedig már tudtam, mit kell csinálnom.
– Amikor május közepén ezüstérmet szerzett az isztambuli világkupa-viadalon, azt mondta, tud örülni a második helynek, mert nagyon erős a párbajtőrözők mezőnye, nem mellesleg hozzátette, talán majd jön az arany is, amikor nagyon kell. Hát, jött. Egy világbajnokságon.
– Akkor valóban örültem az ezüstnek, de ha Milánóban is második lettem volna, nem biztos, hogy örülnék. Nagyon jól ment a vívás egész nap, éreztem, hogy meg tudom nyerni ezt a versenyt, még ha éppen világbajnokságnak is hívják. Úgy fogtam fel egyébként, mintha ez egy hazai válogató lenne, semmilyen terhet nem pakoltam a vállamra.
– Mikortól érezte, hogy nyerhet Milánóban?
– Az első asszótól kezdve.
VÍVÓ-VB, FÉRFI PÁRBAJTŐR
DÖNTŐ
Davide Di Veroli (olasz)–Koch Máté 10:14
A végeredmény: 1. Koch Máté, 2. Davide Di Veroli, 3. Romain Cannone és Ruszlan Kurbanov, 5. Siklósi Gergely, ...28. Andrásfi Tibor, ... 98. Nagy Dávid