Dombi Tibor: Állandóan úton voltunk

A debreceni csapat meghatározó, stabil kezdőjátékosát, az ex-válogatott Dombi Tibort többek között arról is kérdeztük: reális-e a háromgólos különbség a két csapat között és milyen esélyeik maradtak így a két hét múlva sorra kerülő visszavágón a továbbjutás kiharcolására?

- Rossz volt minden - választolta önkritikusan Dombi Tibor a Nemzeti Sport Online megkeresésére. - Ahogy vártuk, tudtuk, ellenfelünk valóban egy nagyon jó csapat volt, de nem nyertek volna ilyen játékkal, ilyen arányban, ha mi nem teljesítünk messze önmagunk alatt. Az elmúlt években találkoztunk már a nemzetközi meccseken a Sahtarhoz hasonló erősségű ellenféllel és lényegesen jobban megálltuk a helyünket, mint a donyecki mérkőzésen.

- Mi hiányzott ezúttal?
- Pont az, ami ránk pedig annyira jellemző, ami az erősségünk és aminek köszönhetően ez a mai Debrecen ott tart és olyan csapat, amilyen. Nem voltunk elég lelkesek, motiváltak és bizony nem segítettük ki egymást úgy, mint máskor.

- Tudják már az okokat, hogy miért nem sikerült megfelelően rákészülni erre a fontos mérkőzésre?
- Lehet erre-arra fogni a vereséget és a rossz játékot, hogy piros cipő volt rajtam vagy kék gatya és emiatt nem ment, de nem tudok egyetlen konkrét, kézzel fogható okot sem mondani. Én húsz éve futballozom már, de még meccsnapon sem tudom előre megmondani: aznap nagyon jó formában leszek, vagy csapnivalóban.

- Az ukránok meglepték valamivel a Debrecent?
- Nem, ők azt hozták, amit vártunk tőlük. De erre fel voltunk készülve, tudtuk volna orvosolni a problémákat, ha úgy játszunk, ahogy tudunk. Ezzel szemben állandóan úton voltunk. Kerestük, kergettük a labdát és az ellenfelet.

- Lehet, hogy az új felállás, taktika, a két belső védekező-középpályás miatt nem tudták felvenni az ellenfél ritmusát?
- Ez is csak egy mondvacsinált kifogás lehet. Mert ha bejön, akkor most arról beszélünk, micsoda fantasztikus ötlet volt.

- De nem jött be...
- De nem lehet biztosan tudni, hogy ezen, emiatt buktunk el. Szerintem rossz, nagyon rossz napot fogtunk ki tegnap, ilyen játékkal a magyar bajnokságban is kikaptunk volna. Nemhogy a nemzetközi kupában, ráadásul egy jó ellenféltől.

- Mennyire hiányoztak az MU ellni mérkőzések után eltávozó, meghatározó debreceni játékosok: Kerekes, Böőr vagy éppen Bogdanovics?
- Persze, hogy hiányoznak, pályáról és azon kívül egyaránt. De senki, még ők sem pótolhatatlanok. Így aztán azt sem lehet biztosra megmondani, hogy mennyivel lett volna más a tegnapi mérkőzés, ha ők is velünk, köztünk vannak. Ők is játszottak rosszul, olykor nélkülük is játszottunk jól.

- A sok bizonytalan dolog mellett akkor ezek szerint csak egyvalami biztos: háromgólos hátrányból várhatják a visszavágót. Maradt esély a továbbjutásra?
- Az utóbbi években talán csak a Manchester United elleni párhacot várhattuk úgy, hogy minimális az esélyünk a továbbjutásra, de próbáljunk meg a kiesés után is állva maradni. Az angolokon kívül minden más csapat ellen azért volt több-kevesebb reális esélyünk a továbbjutásra. Aztán vagy bejött, vagy nem, de nem rogyott meg a csapat. Itt is volt, lehetett volna azért sanszunk, persze azt már a sorsolás után tudtuk, hogy nagy dolog lett volna tőlünk a továbbjutás. Így viszont már egyenesen bravúr lenne.