Fotó: Imago (archív)
Babos hálás Henk ten Catének
Fotó: Imago (archív)
Babos hálás Henk ten Catének
„Az idei a negyedik szezonom az NEC-nél, és messze ez a legsikeresebb. Jövőre még jobbak lehetünk, akár a dobogón is végezhetünk, ha sikerül együtt tartani a csapatot” – mondta Babos, amikor a 2008-as évről kérdezték. A keret együtt tartása egyébként nem lesz egyszerű feladat a nijmegenieknek, mivel a csapat bevételének jelentős része a játékosok felneveléséből és eladásából származik.
Babos immár a kilencedik szezonját tölti Hollandiában: az első négy évében a NAC Bredában védett – Pető Tamással és Fehér Csabával együtt, majd nagy reményekkel a Feyenoordhoz igazolt, ám egy év után, 2005-ben távozni kényszerült, azóta az NEC játékosa.
„A Feyenoordot sajnálom, az egy rosszul sikerült kaland volt számomra, és már nem fontos, ami akkor történt. Régen volt, amikor odaigazoltam, és sokkal fiatalabb voltam, mint most” – mondta a kapus, aki azt is elárulta, kinek köszönhető, hogy ő egyáltalán Hollandiába került még az évtized elején.
„Már lassan tizedik éve, hogy Henk ten Cate lett az MTK edzője, én akkor ott védtem, majd 2000 nyarán távozott a csapattól, és a NAC Bredához szerződött, ahová Pető Tamással és Fehér Csabával együtt engem is magával vitt. Őt őrültnek nézték a Bredánál, bennünk meg kételkedtek, aztán szép fokozatosan bizonyítottunk. Ten Cate nélkül nem tartanék ott, ahol jelenleg tartok.”
„Az eltelt kilenc év alatt nagyon megszoktam az országot, a várost és az embereket is, és már kissé én is hollandnak érzem magam. Könnyen elképzelhető, hogy ha letelik a szerződésem, és úgy döntök, hogy befejezem a pályafutásom, akkor a civil életemet is itt kezdem” – merengett el a jövőn Babos, aki azonban azt nem árulta el, hogy meddig áll még a kapuban (2012-ig él a szerződése).
A volt MTK-s kapus természetesen nem rejtette véka alá a véleményét a válogatottról sem: szerinte 20 év után újra van esélye a magyar válogatottnak arra, hogy szerepeljen egy világeseményen.
„A második helyen állunk, és Erwin Koeman szövetségi kapitányi kinevezése végre valamit megváltoztatott. Van esélyünk a továbbjutásra, és ez már csak azért is nagy szó, mert korábban gyakorlatilag két kör elég volt, hogy lemondjunk a reményről.