A Porto sikerével zárult a végső bELharc

Az egymás elleni hazai mérleg alapján (92 Porto-győzelem, 22 döntetlen, 17 Braga-siker), egyértelműen a Porto számított a ma esti összecsapás esélyesének. Ezt támasztja alá, hogy az eddigi két, hasonló ki-ki meccsüket a Porto nyerte meg (1–0 és 3–1 a Portugál Kupa 1977-es és 1998-as fináléjában), valamint az, hogy a két csapat legutóbbi három mérkőzése végén is a „sárkányok" örülhettek.

Mindössze a második olyan összecsapást rendezték a nemzetközi kupákban, amikor két portugál csapat feszült egymásnak. Az első ilyen találkozó pont a Braga Benfica elleni elődöntője volt a mostani sorozatban. A portugál házi döntő pedig jó iramban és helyzetekkel kezdődött.

Az első lehetőség Custódio előtt adódott, akinek lövése azonban elkerülte a portói kaput, de gyorsan érkezett a válasz is: Hulk cselei és lövése után a labda szintén célt tévesztett. Az első negyedóra kimondottan látványosra sikeredett, de gólt nem láthatott a döntőt helyszínen megtekintő 47 ezer néző – természetesen a tv-képernyők előtt ülők sem.

A kezdeti lendület aztán meglepő módon alábbhagyott, s a durva belépők vették át a főszerepet a mérkőzésen.

Elsősorban a Braga „jeleskedett” ebben a műfajban, Hugo Viana gyakorlatilag örülhetett, hogy Hulk szétforgácsolásáért csak sárga lapot kapott a 23. percben.

Már mindenki arra számított, hogy gól nélküli döntetlennel vonulnak pihenőre a csapatok, amikor a némi mezőnyfölényben futballozó Porto megszerezte a vezetést. Alberto Rodríguez labdavesztése után a rendezetlen védelem középen szabadon hagyta Falcaót, aki Guarín beadása után közelről a jobb sarokba fejelte a labdát. Ez volt a kolumbiai játékos 17. gólja a szezonban. Ebben a tekintetben korábban Jürgen Klinsmann tartotta a rekordot: a német támadó az 1995–1996-os UEFA-kupa-szezonban elért 15 találatát már kettővel veri Falcao. 1–0

Annak érdekében, hogy az európai kupadöntőkben első kolumbiaiként betaláló Falcao gólja ne döntse el a döntő sorsát, már a második félidő legelején megpróbált mindent megtenni a Braga. A szünet utáni első percben Mossoró került ziccerbe, de 14 méterről leadott lövését Hélton szép mozdulattal hárította. A következő húsz percben azonban elmaradtak az újabb Braga-rohamok. A Porto pedig jól őrizte előnyét.

A folytatásban csak kínlódott a Braga, góllal kecsegtető támadást nem tudott vezetni a csapat, a Porto pedig semmit sem kockáztatott – a megannyi látványos mérkőzést maga mögött tudó portóiak ezúttal (teljesen érthető módon…) a biztonságot tartották szem előtt. André Villas-Boas csapata ráadásul közelebb járt az újabb gól megszerzéséhez, mint a Braga az egyenlítéshez.

A 86. percben például Fernando Belluschi tizenhatos előteréből leadott lövése után a labda a hálótartó vason csattant.

A mérkőzés lefújása előtti percekben mindent bevetett a Braga: még maga Artur kapus is előrehúzódott egy szabadrúgásnál, azonban neki sem sikerült bevennie a Porto kapuját, amely megtartotta egygólos előnyét, és megnyerte az Európa-liga 2010–2011-es kiírását.

André Villas-Boas 33 évesen és 213 naposan a legfiatalabb vezetőedző lett, aki európai kupát nyert. Ezzel Gianluca Vialli rekordját döntötte meg.