Osztrák futballcsoda egy doktornő vezetésével, magyar kapusedzővel

Vágólapra másolva!

2020.09.16. 11:29

Címkék

Varga Zoltán 1998 és 2008 között tíz éven át védett az NB I-ben – a BVSC-ben, a Haladásban, Zalaegerszegen, Sopronban és Győrben –, majd Ausztriában lett kapusedző és jelenleg Európa-liga-selejtezőre készül klubjával, a hatezer lakosú kisváros, Hartberg csapatával. Külföldi tapasztalatok sorozatunkban elmeséli, hogyan jutott el a TSV Hartberg az osztrák kukoricatábláktól az európai porondig, de kérdeztük a 2000-es évek magyar futballvalóságáról is...

– Hartberg az egyik példa arra, hogy Ausztriában sem csak nagyvárosok együttesei alkotják az élvonalat. A hatezernégyszáz lakosú városka csapata, a TSV Hartberg a második élvonalbeli idényében rögtön kiharcolta az Európa-liga-szereplés jogát, miközben olyan nagyvárosoknak, mint Innsbruck vagy Klagenfurt nincs élvonalbeli klubjuk. Milyen a kis klubok megítélése, érvényesülési lehetősége Ausztriában?

121 MECCS AZ NB I-BEN
Az 1977-ben született Varga Zoltánt Mezey György, illetve Egervári Sándor fedezte fel, Jászberényből került a BVSC-hez, 1998-ban ott mutatkozott be az NB I-ben, de 1997-ben már szerepelt a magyar korosztályos válogatottal a malajziai U20-as vb-n. A BVSC-ben, a Haladásban, a ZTE-ben, a Sopronban és Győrben összesen 121 NB I-es meccsen szerepelt (10 meccset ebből hivatalosan töröltek, amikor a Sopront a 2007–2008-as idényben kizárták). Ezután alacsonyabb osztályban még futballozott itthon és külföldön is, de egy súlyos sérülés véget vetett a pályafutásának. 2013-tól dolgozik a TSV Hartberg kapusedzőjeként.

– Az az igazság, hogy bár valóban kisvárosról beszélünk, a környező településekről is rendszeresen járnak a mérkőzéseinkre, nagy a vonzáskörzet – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére a TSV Hartberg magyar kapusedzője, Varga Zoltán. – Bár közigazgatásilag külön településekről van szó, mi a környék, a régió csapata vagyunk, így az élcsapatok, illetve a bécsi klubok ellen rendre telt ház, ötezer néző előtt játszunk, az idegenbeli találkozóinkon pedig gyakran szerepelünk hat-nyolcezer néző előtt is. Múlt héten, az osztrák élvonal első fordulójában a koronavírus miatt bevezetett korlátozásokkal csak ezerötszáz szurkolóra számítottunk, ehhez képest háromezren biztos voltak az Altach elleni, 1–1-es döntetlennel záruló meccsünkön. Amikor a klubnál kezdtem dolgozni, 2013-ban, a másodosztályban szerepeltünk, utána viszont kiestünk a harmadik ligába. Ott már volt olyan meccsünk, amikor egy kukoricatábla közepén kellett átöltöznünk, mert az ellenfélnek nem volt öltözője. Onnan jutottunk vissza előbb a másodosztályba, majd újoncként, a létszámemelésnek is köszönhetően feljutottunk az élvonalba. Amikor feljutottunk, csak a harmadik körben kaptuk meg az élvonalbeli induláshoz szükséges licencünket. Nagy a különbség a Bundesliga és az alacsonyabb ligák között. Az első idényünkben majdnem kiestünk, legutóbb viszont 5. helyen zártuk a felsőházi rájátszást és az Európa-liga indulásért megvertük az Austria Wient.

A TSV Hartberg első embere: Brigitte Annerl (Fotó: Getty Images)

– Lehet egy ilyen kis klubnak hosszú távon jövője az osztrák Bundesligában? A hasonló lélekszámú Nagymarton klubja, az SV Mattersburg éppen a nyáron jelentett csődöt.
– A Mattersburg megszűnése nagy megdöbbenést keltett. A helyzetet a klub mögött álló bank csődje idézte elő. Az osztrák futball szempontjából azért is érzékeny kérdés ez, mert jól felépített utánpótlásbázis áll a klub mögött, amelyet állami szerepvállalással menthetnek meg. Korábban Klagenfurtban is volt rá példa, hogy egy klub becsődölt, aztán alapítottak a helyén egy másikat. Az előző idényben, a mi hárommillió eurós költségvetésünk számított a legkisebb büdzsének az élvonalban. Viszont egy stabil, helyi gyógyszeripari cég, a Prolactal áll a klub mögött. Az elnökünk egy doktornő, a céghez kötődő Brigitte Annerl, aki nagyon sok mindent elintézett már a klubnak, de ki kell emelni, hogy remek edzők is dolgoztak a csapattal az elmúlt években. A ma már a Sturm Grazot irányító Christian Ilzer irányításával jutottunk fel az első osztályba, majd az 56-szoros osztrák válogatott Markus Schopp vette át a csapatot, az elmúlt két év eredményei már az ő nevéhez kötődnek. Szerintem van jövője a klubnak az élvonalban, és miután csak egy meccsen dől el a továbbjutás, akár az Európa-ligában is szerezhetünk meglepetést, igaz, idegenben lépünk pályára a 2019-es lengyel bajnok Piast Gliwice ellen (Vida Kristopher csapata – a szerk.), továbbjutás esetén pedig ismét idegenbe kellene utaznunk az IFK Göteborg (svéd)–FC Köbenhavn (dán) párharc továbbjutójához, de vendégként kimondottan jók vagyunk.

A kapusedző megtalálta a számításait az osztrák klubnál (Fotó: Fedor János)

AZ OSZTRÁK VERSENYRENDSZERRŐL, A FIATALOK SZEREPÉRŐL
„Ausztriában nemrég emelték fel a létszámot tízről tizenkét csapatra az élvonalban – mondta Varga az osztrák versenyrendszer kapcsán. – Nagyon éles meccsek vannak, ha ennél több csapat lenne, akkor ez már nem lenne így, ezért megfelelőnek tartom a létszámot. Az is növeli a versenyhelyzetet, hogy a 22 fordulós alapszakasz után alsó- és felsőházi rájátszás (hat-hat csapattal) következik, és mindkettőnek komoly tétje van mindegyik csapat számára. A felsőház dönt a bajnoki címről és a nemzetközi kupás helyekről, az alsóház a bennmaradásról, de még az alsóházból is el lehet jutni az Európa-ligába, mert az alsóház legjobbja (a 7. helyezett) még vív egy-két meccses párharcot a felsőház 5. helyezettjével (ezek voltunk mi az előző idényben). A fiatalok szereplését segíti, hogy csapatonként csak hat légiós lehet a keretben, ezért például légiós kapus alig van a csapatokban. Aki ezt a hatos szabályt nem tartja be, mint a Red Bull, az elesik a központi támogatásoktól.”

– Milyen a klub utánpótlása, mennyire jelentheti a jövőt a helyi utánpótlás?
– A térség klubjaiból igyekszünk összegyűjteni a tehetségeket, de az infrastruktúrát és a szervezettséget tekintve közel sincs olyan jó helyzetben az utánpótlásunk, mint mondjuk a határ túloldalán, Szombathelyé, ahol egyébként élek, onnan ingázom. Mégis azt látom, és ez a tizenhárom éves fiam tapasztalata is, hogy itt sokkal többet futnak a gyerekek az edzéseken, sokkal inkább odateszik magukat. Otthon az utánpótlásban és felnőtt szinten is a jó körülmények mellett, mintha elkényelmesednének egy kicsit a játékosok. A hétvégén kint voltam a Haladás–Pécs meccsen, és bár tudom, hogy NB II-es találkozóról beszélünk, de sokkal lassabb volt az iram, mint itt hasonló szinten, ég és föld a különbség. Ausztriában az utánpótlásmeccseken sem látsz álló, a pályán sétálgató játékost. Az albán, török, szerb és más nemzetiségű fiatalok a családjukban azt látják, hogy a szüleiknek Ausztriában nagyon meg kell küzdeniük a létfenntartásért, a mindennapi érvényesülésért, és ezt a mentalitást a gyerekek is kiviszik a pályára. Ez pedig az osztrákokra is jó hatással van. Másrészről általánosságban is egy pozitív szemlélet jellemzi az itt élőket.

– Magyarként mennyire volt nehéz elfogadtatnia magát az osztrák közegben? Nem gondolkodott azon, hogy Ausztriába költözik?
– Szerencsém volt, hogy Magyarországon elsők között végeztem el az UEFA A kapusedzői képesítést (a kapusedzők esetében ez felel meg a pro licencnek) és ezzel az osztrák élvonalban is tudok dolgozni. Fontos a képesítés, mert itt nem úgy működött eddig sem, hogy bárki leülhet a kispadra és ha nincs papírja, legfeljebb beírják neki, hogy masszőr vagy technikai vezető. Egyébként az osztrák szövetségen belül van külön felelőse a kapusedző képzésnek, aki rendszeresen szervez szakmai találkozókat az élvonalbeli klubok kapusedzői számára. A kollégákkal jó a kapcsolatom, egyenrangú partnerként kezelnek. Ami a munkát illeti, el kell mondanom, a hét minden napján a klub rendelkezésére kell álljak, és nemcsak az első csapat kapusaiért felelek, hanem a környékbeli, alacsonyabb osztályú partnerklubok kapusaival is foglalkozom, ez összességében több mint húsz játékost jelent. Amikor pedig nem edzést tartok, akkor edzésterveket, elemzéseket készítek, de nem panaszkodhatom, mert a hobbim a munkám, szeretem ezt csinálni. Viszont, ha Ausztriában kellene élnem, az ottani árak mellett már kevésbé jönnék ki a fizetésemből, a határ másik oldalán sincs kolbászból a kerítés.


KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK – sorozatunk korábbi részei itt olvashatók!

– De feltételezem, sokkal jobb a helyzet, mint volt a 2000-es évek magyar futballjában, amikor ön még az NB I-ben játszott...
– Az biztos! Nyolcadik éve dolgozom itt, de mindig minden járandóságomat időben megkaptam, még sosem tartoztak nekem. Ellenben például Sopronban négymillió forintom bánta, amikor megszűnt a klub, úgy, hogy azt az összeget már leszámláztam, befizettem utána az áfát, csak éppen sosem kaptam meg. Győrben pedig csak úgy jutottam hozzá a fizetésemhez, hogy szerződést bontottunk, pedig ha akkor maradok, néhány évig talán még játszhattam volna az NB I-ben. Később olyan is volt, hogy papíron fizetést sem kaptam, amatőrszerződést kötöttek velem a REAC-nál, ahol nem is játszottam, szerettem volna Ciprusra szerződni, de ez végül az amatőrszerződésem miatt hiúsult meg.

– És akkor a fogadási csalásokat még nem is érintettük. Önt is megkeresték?
– Igen, két alkalommal is próbáltak beszervezni. Ezt jelentettem is az akkori edzőmnek, persze lehet, hogy nélkülem is „megcsinálták”... Aztán olyanra is volt példa, a 2000-es évek közepén, hogy még a szurkolók is szóltak az egyik bajnoki előtt, figyeljünk, mert levették a meccset a horvát tétlapokról. Ellenfelünk a bennmaradásért küzdött és a hajrában, 0–0-nál 11-eshez jutott, amikor odajöttek hozzám, hogy be kéne engedni a labdát. Mire én mondtam, „gyerekek, ott a labda, lőjétek be, ha tudjátok” – majd kivédtem a büntetőt.

– Azóta megváltoztak itthon a viszonyok, ha hívnák, vállalna munkát a magyar futballban?
– Ezen még nem gondolkodtam. Ausztria a munkát és a futballt tekintve bevált számomra. Míg Magyarországon a pályafutásomat követően kényszerpályán mozogtam, alkalmi munkáim voltak, kint profi körülmények között a labdarúgásban dolgozhatom. Most erre koncentrálok, de jászberényi gyerek vagyok, szeretnék egyszer hazatérni, sosem akartam végleg hátat fordítani Magyarországnak.

EURÓPA-LIGA
2. SELEJTEZŐKÖR (szeptember 17.)
NEM BAJNOKI ÁG
BUDAPEST HONVÉD–Malmö (svéd)
Hibernians FC (máltai)–MOL FEHÉRVÁR FC
DAC (Dunaszerdahely) (szlovákiai)–Jablonec (cseh)
TOPOLYA (szerbiai)–FCSB (román)
NK OSIJEK (Eszék) (horvát)–Basel (svájci)
Hammarby IF (svéd)–Lech Poznan (lengyel)
Maccabi Haifa (izraeli)–Kajrat Almati (kazah)
B36 Tórshavn (feröeri)–The New Saints (walesi)
Progres Niederkorn (luxemburgi)–Willem II (holland)
Sfantul Gheorghe (moldovai)–FK Partizan (szerb)
Lokomotiv Plovdiv (bolgár)–Tottenham Hotspur (angol)
Lincoln Red Imps (gibraltári)–Rangers FC (skót)
KF Renova (északmacedón)–Hajduk Split (horvát)
Shamrock Rovers FC (ír)–AC Milan (olasz)
Kajszar (kazah)–APOEL (ciprusi)
Lokomotivi Tbiliszi (grúz)–Dinamo Moszkva (orosz)
Coleraine FC (északír)–Motherwell FC (skót)
Teuta Durrës (albán)–Granada CF (spanyol)
Viking FK Stavanger (norvég)–Aberdeen FC (skót)
CSZKA Sofia (bolgár)–BATE (fehérorosz)
KF Laci (albán)–Hapoel Beer-Sheva (izraeli)
FK Ventspils (lett)–Rosenborg BK (norvég)
Servette FC (svájci)–Stade de Reims (francia)
Olimpija Ljubljana (szlovén)–HSK Zrinjski Mostar (bosnyák)
Piast Gliwice (lengyel)–TSV Hartberg (osztrák)
NS Mura (szlovén)–Aarhus GF (dán)
Neftci (azeri)–Galatasaray (török)
IFK Göteborg (svéd)–FC Köbenhavn (dán)
OFI (görög)–Apollon Limassol (ciprusi)
Bala Town FC (walesi)–Standard Liege (belga)
FC Botosani (román)–Shkëndija (északmacedón)
Arisz (görög)–FK Kolosz Kovalivka (ukrán)
FK Riteriai (litván)–Slovan Liberec (cseh)
FK Borac Banja Luka (bosnyák)–Rio Ave FC (portugál)
FK Kukësi (albán)–VfL Wolfsburg (német)
Bodö/Glimt (norvég)–FK Zalgiris (litván)

BAJNOKI ÁG
Inter Club d'Escaldes (andorrai)–Dundalk FC (ír)
KuPS (finn)–Slovan Bratislava (szlovák)
Linfield FC (északír)–Floriana FC (máltai)
Riga FC (lett)–Tre Fiori FC (San Marinó-i)
Djurgardens IF (svéd)–Europa FC (gibraltári)
FC Flora (észt)–KR (izlandi)
FK Szileksz (északmacedón)–FC Drita (koszovói)
FK Asztana (kazah)–FK Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)
Ararat-Armenia (örmény)–CS Fola Esch (luxemburgi)
Connah's Quay Nomands (walesi)–Dinamo Tbiliszi (grúz)

Az egymeccses párharcokat szeptember 17-én rendezik meg, az előreírt csapat otthonában.