Félelem, ijedtség nélkül – Deák Zsigmond jegyzete

Lassan, de biztosan el kell fogadni azt a nemcsak a fradisták, hanem az egész magyar labdarúgás szempontjából örömteli tényt, hogy – a selejtezőt sikeresen megvívva – a Ferencváros újra állandó szereplőjévé vál(ha)t a nemzetközi kupáknak. Csak azért hoztam ezt szóba, mert még mindig hajlamosak vagyunk szinte csodaként tekinteni erre a folyamatra, valamint a csoportkörben szembejövő neves csapatokra, aktuálisan a Leverkusenre.

Pedig a zöld-fehérek annak idején igazán szépen szerepeltek a kontinentális porondon, de őszintén, fel tudjuk idézni az ellenfeleiket? Az 1928-as és az 1937-es Közép-európai Kupát például a bécsi Rapid, illetve a Lazio ellen nyerték meg a döntőben (7:1, 3:5 és 4:2, 5:4, te jó Isten, milyen meccsek lehettek...), az 1965-ös VVK-diadalt Torinóban a Juventus felett aratták, az 1968-as VVK-döntőt a Leeds, az 1975-ös KEK-finálét a Dinamo Kijev ellen veszítették el. Az 1995-ös BEK-csoportkörre már többen emlékezhetünk (Real Madrid, Ajax, Grasshoppers), talán 2004–2005-ös UEFA-kupa hasonló szakaszára is (Feyenoord, Schalke, Basel), a közelmúlt vitézkedései pedig frissek még. Két éve az Európa-ligában az Espanyol, a Ludogorec és a CSZKA Moszkva, tavaly a BL-ben a Barcelona, a Juventus és a Dinamo Kijev játszott még a csoportban…

Szóval akkor mennyire kellett volna tartani a mostani El-ben a Leverkusen, Betis, Celtic trióból legértékesebb – a Fradiénál tízszer drágább – keretű németektől? Kubatov Gábor klubelnök néhány napja megadta a választ: „A csapatok piaci értéke egyfajta előzetes erőviszonyt feltételez, de ez már csak egy jelzőszám a kezdő sípszó elhangzása után. Sok emlékezetes meccsen bizonyítottuk, jól felkészített, egységes csapat képes felborítani az előzetes erőviszonyokat.” Nos, csütörtökön este a BayArenában ennek szellemében kezdett az FTC, hiszen tökéletes kontrát követően Ryan Mmaee korán vezetést szerzett. A lassan magukra találó hazaiak fölénybe kerültek, majd Palacios révén egyenlítettek, Vécsei újabb vezető gólját pedig annullálta a VAR… A szünet után fokozta a nyomást a Leverkusen, de a fordításhoz kellett Civic hibája is, no meg az ifjú német titán, a Fradinál egyedül többet érő (45 millió eurós) Wirtz magabiztossága. A zöld-fehérek nem estek össze, mint a vizes zokni, a „tisztes helytállás” ezúttal nem frázis, hanem valóság volt, ettől még maradt a minimális vereség. No meg a felismerés, hogy félni és megijedni sem kell, hiszen ennél jobb rivális nem lesz decemberig.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!