Az FTC és a válogatott magasabb polcra helyezte a magyar futballt!

Az FTC eddigi nemzetközi meccseihez képest kicsit más érzésekkel figyelhettük a lelátóról a csütörtöki Ferencváros–Crvena zvezda Európa-liga-csoportmérkőzést.

Más érzésekkel egyrészt azért, mert az Eb-selejtező múlt vasárnapi sorsolásán Szerbiával is azonos csoportba került a magyar válogatott. Igaz, a Zvezdából még annyi játékos sem szerepelt a szerb válogatott legutóbbi keretében (csak Sztrahinja Erakovics és Sztefan Mitrovics – mind a ketten kezdtek az Üllői úton, utóbbi szerezte a vendégek gólját), mint a Ferencvárosból a magyar nemzeti csapatban, ezzel együtt azért érdekes volt, hogy mire megy itthon a magyar bajnok a szerb címvédővel a két válogatott jövő évi selejtezői előtt.

Már csak azért is érdekes ez, mert a 2020-as, Juventus elleni hazai BL-meccs óta először kezdett egyszerre négy magyar játékos a Ferencvárosban nemzetközi kupameccsen. Akkor Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő, Botka Endre és Sigér Dávid. Most Dibusz, Botka, Pászka Lóránd és Vécsei Bálint. Utóbbiak közül Dibusz, Botka és Vécsei már stabil kerettag Marco Rossinál, de ha folytatja idei remek teljesítményét, akkor hamarosan Pászka Lóránd is lehetőséget kaphat a szövetségi kapitánytól. A Zvezda ellen ugyan a vendégek gólja előtt ő veszítette el a labdát, de azzal a mentalitással, ahogy a labdavesztés után talán élete sprintjét levágva rohant vissza az ellenfél tizenhatosától a saját kapujáig (még ha nem is ért vissza és gólt kapott a Ferencváros), abszolút beleillene Rossi csapatába, nem beszélve arról, hogy szögletből gólpassz is adott.

A másik, igazán különleges érzés az volt, hogy a múlt heti vereség ellenére a Ferencváros a csoport éléről várhatta a 4. fordulót 6 ponttal. A magyar futball az elmúlt egy-másfél évben új polcra került Európában, köszönhetően egyrészt a válogatott Nemzetek Ligája-szereplésének, és a Ferencváros teljesítményének. Míg a korábbi években az FTC csoportmeccsei előtt az lehetett a reális cél, hogy egy, esetleg két győzelem összejöjjön, most már a csapat szurkolói azt számolgathatták a meccsen, mely esetekben lehet csoportelső az együttes és juthat be egyenesen az Európa-liga legjobb 16 csapata közé, a nyolcaddöntőbe (magyar csapat európai kupa nyolcaddöntőjében a Videoton 1985-ös UEFA-kupa-szereplése óta nem járt). Azt pedig, hogy esetleg nem jön össze az El-ben a továbbjutás és 3. helyen az Európa-konferencialigában folytathatja a csapat, a magyar klubok történetében először megélve a tavaszi folytatást a csoportkörös lebonyolítások bevezetése óta (legutóbb a DVSC élte meg a tavaszt 2003–2004-ben, de akkor még nem volt csoportkör) már csak mint legrosszabb opciót említették a meccs előtt a ferencvárosi drukkerek.

Azzal ugyanis már nem számoltak, ami matematikailag még mindig előfordulhat, hogy a 4. helyen végez a csapat és ezzel már idén búcsút int az európai porondnak – ahogy ez 2019 óta, amióta folyamatosan csoportkörben szerepel az FTC, mindig történt. Azért nem számoltak ezzel, mert ennek a Ferencvárosnak olyan tartalékai vannak és olyan tartása van, mint a csoportkörös érában talán még soha. Ezt bizonyítja, hogy az egy héttel ezelőtti 4–1-es vereség után most, több alapembere hiányában (Nguen csereként állt be, Civic, Laidouni és Wingo a keretben sem volt) is egy olyan csapatot tudott pályára küldeni, amely helyzetek sorát dolgozta ki a Crvena zvezda ellen, végig kézben tartotta a meccset, akkor is volt válasza, amikor az ellenfél egyenlített.

Másrészt a szurkolók meccs eleji, a legendás kólás logót és reklámszöveget idéző üzenete – „maximum erő zéró félelem” – a Trabzon elleni hazai meccshez hasonlóan ezúttal is átragadt a csapatra és a szakmai stábra is (akkor az Egri csillagokból idéztek a szurkolók). A vezetés megszerzése után sem állt be védekezni a magyar csapat, és Csercseszov mester 2–1-nél is mert előre cserélni, amikor Gojak helyére Nguent hozta be, és a játékosok, a szurkolótábor egész meccsen át tartó buzdítása mellett, egymást segítve mentek előre.

Egy igazán jó csapat ismérve, hogy a nehéz helyzetekben mindig akad valaki, aki átsegíti a gárdát a nehézségeken. A nemrég igazolt Gojak például abszolút át tudta venni Nguen irányító szerepét a középpályáján, a támadójátékban (ő készített elő az első gólnál). Zachariassen az ezúttal, magához képest gyengébb napot kifogó Adama Traoré „helyett” is robotolt, cselezett, lőtt a szélről indulva. A védő Samy Mmaee pedig tökéletes fejessel szerzett győztes gólt, ha már testvérének, a csatár Ryan Mmaeénak nem volt szerencséje és a kapufát találta el a meccsen. Azt pedig már nem is említjük, hogy Dibusz Dénes a hosszabbítás végén ismét egy kulcsfontosságú védéssel segítette győzelemhez a csapatot. Ahogy Csercseszov a meccs után elmondta, Dibusz nem tett semmi különöset, csak tette a dolgát – igen, tette a dolgát, maximális koncentrációval, lelkesedéssel, ahogy mindig is szokta, és ahogy arra majd a válogatottban is számíthatunk Gulácsi Péter sajnálatos sérülése után az Eb-selejtezőkön.

Persze voltak meleg pillanatok (például a szerbek meg nem adott góljánál vagy az utolsó szabadrúgásnál), a Crvena zvezdát nem véletlenül sorsolták az első kalapból ebbe a csoportba, és a vendégeket is végig űzték, hajtották drukkereik, akik közül még a sajtólelátóra is jutott néhány. A közvetlenül előttünk ülő szerb „kollégák” közül többen folyamatosan felugráltak a helyükről és a belgrádi ultrákkal együtt énekelték a dalokat (az FTC második gólja után, a „cigani, cigani” rigmust azért kihagyhatták volna…) – a lefújás után azonban ők is elcsendesedtek.

A Ferencváros újabb hangos sikert aratott, első magyar klubként nyert harmadszor is európai csoportmeccsen egy idényen belül, és bár matematikailag még az az extrém helyzet is előfordulhat, hogy négy kilencpontos csapat lesz ebben a csoportban, és akkor még 4. is lehet a magyar bajnok, de nagyobb esély arra van, hogy minimum a 3. helyet elcsípve tavasszal is folytathatja szereplését. Legalább az Európa-konferencialigában, de már két döntetlennel a csportelsőség és az El-nyolcaddöntő is meglenne. Ez pedig újabb hatalmas lépés lenne a teljes magyar futball megítélését, fejlődését nézve. Amiből a nemzeti csapat is profitálhat, mert nagyon sokat számítana az Eb-selejtezők előtt, ha Dibusz, Botka és Vécsei kiélezett nemzetközi meccsekről mehetne a válogatottba.

A tavaszi szereplés, ahogy a válogatott számára az Eb-selejtezőből a továbbjutás, most már nem álom, hanem reális cél – ez is mutatja, 2023-ra új, magasabb polcra került a magyar futball Európában. Ez azzal együtt is igaz, ha mindig lehet új célokat – jobb utánpótlás, több magyar fiatal, látványos támadójáték, több csoportkörös magyar csapat, satöbbi – kitűzni.

EURÓPA-LIGA, CSOPORTKÖR
4. FORDULÓ
H-CSOPORT
Ferencváros–Crvena zvezda (szerb) 2–1 (1–0)
Budapest, Groupama Aréna, 20 675 néző. Vezette: Stefanski (lengyel)
FTC: Dibusz – Botka, Knoester, S. Mmaee, Pászka – Vécsei, Besic (Esiti, 81.) – A. Traoré, Zachariassen, Gojak (Nguen, 66.) – R. Mmaee (Boli, 90+4.). Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
CRVENA ZVEZDA: Borjan – Gobeljics, Erakovics, Dragovic (Milunovics, 82.), Rodics – Sz. Mitrovics, S. Sanogo (Kangwa, 27.), G. Kanga (Mijatovics, 82.), Ivanics – Katai (Bukari, 61.), Pesics. Vezetőedző: Milos Milojevics
Gólszerző: Zachariassen (23.), S. Mmaee (61.), ill. Sz. Mitrovics (55.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!