Zwack Sándor: Apám beleszeretett a Fiorentinába

– Fel tudná idézni az első emlékképét a Fiorentináról?
– Mintha ma is ott ülnék a lelátón, úgy látom magam előtt Giancarlo Antognonialakját – válaszolta Zwack Sándor, a Zwack Unicum Nyrt. igazgatóságának 49 éves elnöke, a Fiorentinához évtizedekig kötődő, 2012-ben elhunyt Zwack Péter Firenzében született fia. – Ötéves koromtól vitt apám a Fiorentina mérkőzéseire, azokban az időkben a középpályás volt a klubhűség mintaképe, a mi bandieránk, vagyis zászlónk, ahogyan később Francesco Totti az AS Romáé vagy Alessandro Del Piero a Juventusé. Egy találó firenzei mondás szerint ő volt a srác, aki a csillagokat bámulva futballozott. Példaképnek számított, ha a fodrászhoz mentem, csak Antognoni-frizurát kértem. Sohasem felejtem a Sampdoria elleni 1984-es meccset, amelyen Luca Pellegrinivel ütközve csúnyán megsérült a térde. Közel ültem az esethez, jól láttam, hogy sír a fájdalomtól, és talán az is eszébe jutott azokban a pillanatokban, hogy a történtek véget vethetnek a pályafutásának. Később visszatért, de már sohasem volt olyan, mint előtte.

– Úgy tudom, a mai napig kötődik a firenzei csapathoz.
– Ha tehetem, megnézem élőben, de a gyermekek mellett erre már csak alkalmanként nyílik lehetőségem. Csütörtökön, a Ferencváros firenzei mérkőzésén természetesen ott leszek a lelátón. Nem tudom apámat követni, aki Budapestről is minden hétvégén kirepült Firenzébe, hogy az Artemio Franchi Stadionban lássa a Fiorentina hazai mérkőzését. Azért nekem is vannak meghatározó felnőttkori élményeim a csapatról! Londoni időszakomban a helyszínen láttam Gabriel Batistuta Arsenalnak lőtt szenzációs gólját 1999-ben – az az egy-nullás győzelem kellett a továbbjutásunkhoz, David Seaman kapus talán azóta is a labdát keresi… –, 2013-ban pedig a firenzei stadionban lehettem szemtanúja a Juventus elleni csodálatos fordításnak, az első félidei nulla-kettő után négy-kettőre megnyert bajnoki mérkőzésnek.

– Miként került közel édesapja, Zwack Péter a Fiorentinához?
– Messziről kell kezdenem a történetet. Amikor apám 1948-ban az Egyesült Államokba költözött, a magyar emigránsok alkalmi csapatának kapusaként futballozott, vasárnaponként játszottak a New York-i Central Parkban más nemzetiségű kivándorlók ellen. Erről a történelem szülte csapatról egy fotó is fennmaradt, amelyet ezúton szívesen megosztok a Nemzeti Sport olvasóival. A honvágyához hozzátartozott az is, hogy hiányzott neki az európai futball­élet, így aztán természetes volt, hogy amikor az 1960-as évek második felében Firenzébe költözött, elkezdett kijárni a Fiorentina mérkőzéseire. Apám beleszeretett a csapatba. Emlékszem a jelenetre, ahogy indul a bajnokira vasárnaponként, kezében lila ülőpárnájával.

– A hírek szerint kevés híján az elnökségnek is tagja lett.
– Miután 2002-ben Vittorio Cecchi Gori tulajdonos felelőtlen gazdálkodása nyomán csődbe ment a klub, és a Serie C2-ből, vagyis a negyedosztályból kellett újraindulnia, az egyesület élére kerülő cipőgyáros, Diego Della Valle igyekezett olyan szponzorokat találni, akik segítenek a Fiorentinát talpra állítani. Apám beszállt ebbe a körbe, és főtámogatóként ott ült az elnökségi páholy mellett, jó viszonyt ápolt az elnökkel, de maga sohasem vállalt pozíciót.

– A Fiorentina szellemiségéhez mindig is szívesen csatlakoztak értelmiségiek, művészek, a klub imázsához hozzátartozik a társadalmi kérdésekre nyitott, sportszerű gondolkodás. Ezzel párhuzamban állhat, hogy négy éve cikket írt a La Repubblica napilapban a Mario Balotellit ért rasszista bekiabálások ellen.
– Undorodom az efféle megnyilvánulásoktól, és elfogadhatatlannak tartom, hogy a huszonegyedik században valakit a bőrszíne miatt bántanak. Voltak, akik egyetértettek velem, de inkább ne tudja meg, milyen megjegyzéseket kaptam a cikkem után!

– Miként jellemezné a mai Fiorentinát?
– Érdekes helyzetben van a klub. Az olasz származású amerikai tulajdonos, a nyolcmilliárd dolláros becsült vagyonnal rendelkező médiavállalkozó, Rocco Benito Commisso odafigyel a pénzügyi fair playre, a klub racionális gazdálkodással igyekszik a kiadási és a bevételi oldalt egyensúlyban tartani. Ennek megfelelően az Atalanta-modell szerint a tehetséges fiatalok megszerzésére, beépítésére helyezi a hangsúlyt, akiket a csapatban vegyítenek a kiforrott egyéniségekkel, tapasztaltabb játékosokkal. Az Európa-konferencialigát és a Ferencváros elleni mérkőzést nagyon komolyan veszi Vincenzo Italiano edző, a Fiorentinánál az antifocit játszó West Ham Uniteddel szemben elbukott tavaszi Ekl-döntő után különösen fontos ez a terep.