Szinte semmi – Deák Zsigmond jegyzete

„Melyik a csapat, amelyiket Chelsea-nek hívunk? / Mi az a csapat, amelyikért rajongunk? / Mi vagyunk a kék-fehér srácok, és mindig harcolunk, / Azért lépünk pályára, hogy megmutassuk, mit tudunk, / Jöjjön a Tottenham vagy az Arsenal, / Jöjjön csak a liverpooli horda, / A Barcelona, a Real Madrid, a Tottenham mind csak zsidók, zsidók, zsidók!”

Kedves kis dal, ugye? Szabad fordításban ezt énekelték a Chelsea szurkolói a Mol Vidi elleni, decemberi Európa-liga-mérkőzésen, nem is egyszer. Az esetről beszámolt az angol sajtóban többek között a Daily Mirror, a Telegraph, a Daily Mail és az Evening Standard, valamint a magyar média zöme. A Chelsea egyik szóvivője útján elfogadhatatlannak nevezte drukkerei viselkedését, és súlyos következményt jósolt a sportszerűtlenségnek. A rasszizmus, antiszemitizmus témában általában hiperérzékeny európai futballszövetség, az UEFA vizsgálatot indított.

Ez eddig világos és logikus menet, az eset dokumentáltan megtörtént, senki, így az érintett klub sem vitatta, sőt, saját maga is szankciókat helyezett kilátásba a renitensek ellen, már csak a megérdemelt büntetésre kellett várni. A jelek szerint az örökkévalóságig, mert az UEFA – állítólag bizonyítékok hiányában – ejtette az ügyet. S micsoda csoda, a Chelsea most már nem ítélt el senkit, hiszen elnöke szerint „szinte semmi sem történt”.

A „szinte semmi” az én olvasatomban azért valami, de hagyjuk is ezt a bicskanyitogató megfogalmazást, inkább gondolkodjunk kicsit. Most akkor itt két variáció lehetséges. Az első szerint az UEFA-policy – bár egyelőre senki sem propagálta – hirtelen alapjaiban megváltozott a jelzett témában; mostantól mindenki mindenkire azt kiabál a nézőtéren és a pályán, amit akar, mondanivalója vallástól, származástól, színtől, szagtól függetlenül szabadon szállhat a levegőbe, elvégre szólásszabadság is van a világon. A második variáció, hogy a csúnya kettős mérce esetével szembesültünk (szomorúan mondom, nem először), hiszen amiért például a magyar válogatottat, a Honvédot és számos más kis nemzet kis csapatát tényleg megbüntetik súlyos pénzre, zárt kapus lebonyolításra meg ilyesmikre, azért a nagyokat nem. Avagy ismerjük a klasszikust: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.”

S itt tényleg ökörnek néztek minket.