Gól és különbség – Malonyai Péter jegyzete

Mindig különleges esemény az évzáró, leginkább persze az iskolákban, ahol a diákok a zárszó és a bizonyítványosztás után két hónapon át után feléje se néznek a padnak, táblának. Ilyesmi a futballban nem képzelhető el, hiszen válogatottunk keddi zárása után vár még feladat a játékosokra éppen elég az esztendő végéig. Csak a címeres meztől búcsúztak el tavaszig. Az is különlegesség, hogy a direktor, azaz Marco Rossi szövetségi kapitány már az ünnepély, a németek elleni záró meccs előtt elmondta beszédét, megjegyzem, visszafogottabban, valósabban, szimpatikusabban, mint az annak idején nekem rendelt igazgatók. Alapvetően arról beszélt, hogy 2024 nem volt a legsikeresebb éve sem neki, sem a tanítványoknak, leginkább a bravúr hiányzott, amit ugyebár elvárni nem lehet, ám rengeteg erőt ad a későbbiekhez.

Ennyiben mindenképpen fontos volt a Németország elleni tét nélküli meccs, miközben nekünk és nekik egyaránt nem osztott, nem szorzott az eredmény a ligatabellán. Ők mennek tovább (negyeddöntő), mi a maradásért küzdünk (osztályozó). Már ez is különbség, hát még az, hogy ők nemhogy elvetik a győztes csapaton ne változtass elvét, a lehengerlő összetételen is módosítanak, hiszen a bosnyákok elleni (7–0) társaságból csak ketten kezdtek a Puskás Arénában. Ami persze a minőségi gazdagság jele. Ezek után nem volt miért rohanniuk, tempósan tették a dolgukat, mi rohantunk volna, ha akadt rá lehetőségünk, de sokáig mindig hiányzott valami az igazi nekiindulásból, leginkább az alapsebesség, meg minden más, amihez a legnagyobb igyekezet és elszántság is kevés.
Ami megvolt ezúttal is a pályán lévőkben – dicséret érte. Ahogy azért is, hogy a hajrára nőtt a bátorság, ziccereket érően, ráadásul akkor, amikor már a nagy hármas (Kai Havertz, Jamal Musiala, Florian Wirtz) is a pályán volt az ellennél. A döntetlen bravúr, nagy dolog, ahogy az is, hogy jó meccset játszottunk a magasan jegyzett ellenféllel. Megjegyzem, a gólkülönbség összetételnek akkor is van értelme, ha szétbontjuk a kifejezést. A mostani Nemzetek Ligájában hat meccsen négy gólt lőttünk és tizenegyet kaptunk, ez azért sokat jelentő adat. A németek 18–4-gyel zártak – ég és föld, pontosabban föld és ég.

Beszédet ne várjanak tőlem a (tan)év végén, ami engem illet, nem feltétlenül vártam többet, de jóval többnek akartam örülni.

Annyira, mint most Szoboszlai Dominik tizenegyesgóljának.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!