Inkább két Lotus-istálló legyen, mint egy sem

– A titokzatos Mr. Bahar?
– Ezt a jelzőt azért aggathatták rám, mert sohasem járok F1-es versenyekre. Ha egy évben egyszer mégis megjelenek egy futamhétvégén, akkor is inkább szombaton látogatok ki. Ez egyszerűen nem az én területem. Persze nagyon szeretem, és a sportautóink promóciójában az egyik legfontosabb szegmens, de csak úgy nem járok versenyekre.

– Fura ezt egy olyan ember szájából hallani, aki korábban a Red Bull és a Ferrari kötelékében dolgozott, most pedig a Lotus első embereként a Renault-hoz fűzik erős szálak.
– Igen, de ehhez személyesen nem feltétlenül kell megjelennem a versenyeken. Mindennapi munkáim során persze rengeteget foglalkozok a Formula–1-gyel, remek lehetőségeket látok a sportban, de nekem elég csak a háttérben dolgoznom.

– Ön a kilencvenes években a Red Bull tulajdonosán, a hallatlanul sikeres üzletember Dietrich Mateschitzen keresztül kóstolt bele az F1 világába. Mekkora fordulópontot jelentett az életében ez a találkozás?
– Amikor Mateschitz úrral kezdtem dolgozni, végig egy cél lebegett a szemünk előtt. A Red Bull sok-sok éven át támogatta a Saubert, de nem akartunk megrekedni csupán szponzori szinten, saját csapatot akartunk, a saját utunkat akartunk járni. Ebben a kérdésben mindketten eltökéltek voltunk, így tulajdonképpen én lettem Mateschitz jobb keze, nekem kellett elérnem, hogy a célunk megvalósuljon. A közös munka tehát mindenképp hatalmas fordulópont volt az életemben. Tulajdonképpen ezzel váltottam meg a belépőmet az F1-be.

– A Red Bullt végül sikerült is eljuttatniuk a Formula–1-be, ám ön még a munka gyümölcseinek learatása előtt átpártolt a Ferrarihoz.
– Szeretem az olyan kihívásokat, amikor valami újat kell alkotnom. Koordinálni az embereket, megtervezni egy projekt stratégiáját, megváltoztatni az addigi folyamatokat. Én mindig is ilyen voltam. Azonban ha az ember úgy érzi, sikerült megvalósítania a kitűzött célt, akkor váltania kell. Ezért vágtam bele végül a ferraris kalandba.

– Nevezhetjük ezt kihívásfüggőségnek?
– Teljes mértékben. Ez száz százalékig igaz rám.

– Nos, akkor most igazán elemében lehet, hiszen ha körbenézünk ezen a rendezvényen, minden a Lotus hagyományos zöld és sárga színeiben pompázik, holott az F1-ben szereplő zöld-sárga Lotusnak semmi köze az ön által vezetett autógyárhoz.
– Igen, de ne felejtsük el, hogy van a Formula–1-ben egy fekete-arany Lotus is, amelynek már annál több, és nem mellékesen remekül is teljesít. Én teljesen elégedett vagyok a helyzetünkkel.

AZ F1 NEM KÍVÁNSÁGMŰSOR, AZ ÜZLETI ÉRDEKEK DIKTÁLNAK

– A Lotus brand használati joga kapcsán azonban jelenleg is perben állnak a Tony Fernandes által vezetett tavalyi újonccsapattal.
– Ez ügyben nem tudok újdonsággal szolgálni, valóban zajlik a pereskedés, és majd a bíróság eldönti, kinek van igaza.

– Mennyire magabiztos az esélyeiket illetően?
– Semennyire. Soha nem is voltam az. Nem vagyok ügyvéd, ezért fogalmam sincs, hogyan alakul majd az ügy.

– És nem is zavarja, hogy az ön által promotálni kívánt márka, a Lotus egy másik csapat képében az F1-es rajtrács végén szerénykedik?
– Nos, mivel egy másik Lotus Renault két dobogós helyezéssel kezdte az évadot, és jelenleg negyedik a konstruktőri tabellán… Még mindig jobb, ha két Lotus van az F1-ben, mintha egy sem lenne.

– Tavaly pedig még az önök támogatásával versenyzett a zöld-sárga Lotus. Igaz, hogy egy érvényben lévő, ötéves szerződést bontottak fel egyoldalúan?
– Igen. A gyárunk nem kívánt tovább együttműködni azzal a csapattal, mert több ponton is megszegték az egyezségünket. Ez végül is a házasságokban is így működik. Ha valaki megszegi a „játékszabályokat”, az váláshoz vezet. Nem voltunk mindennel elégedettek, és ezért döntöttünk a szakítás mellett.

– Tudom, hogy az üzleti életben nincs helye az érzelgősségnek, de nem sajnálta kicsit Fernandest, hiszen mégiscsak az ő ötlete volt a Lotus név feltámasztása az F1-ben? Mihez kellett volna kezdenie, miután önök otthagyták a csapatát?
– Nem tudom, kérdezze őt. Én egy cég alkalmazottja vagyok, annak az érdekeit kell szem előtt tartanom, meg kell őriznem a jó hírnevét, és igazodnom a részvényesek iránymutatásához. Minden más mellékes.

– Így viszont Fernandes megvásárolta az 1994 után megszűnt Team Lotus névhasználati jogát, amit nyugodtan megtehetett, hiszen az korábban különvált az autógyártól.
– Igen, de nem hiszem, hogy anno a gyár adta volna el a Team Lotus névhasználati jogát. Rengeteg furcsa dolog történt akkoriban, éppen ezt próbáljuk most kibogozni. Nagyon kaotikus a helyzet, tehát az ügyvédeknek kell tisztázniuk ezt az egészet. De akármi is legyen a végkifejlet, örülök, hogy előbb-utóbb megoldódik az ügy.

– Na de mikor?
– Fogalmam sincs. Remélem, már a jövő héten, de hát bármi megtörténhet. Szerintem ez nagyobb probléma a médiának és a nyilvánosságnak, mint nekünk. Én különösebben nem aggódom.

MATESCHITZ ÉS MONTEZEMOLO, A VILÁG KÉT LEGJOBB TANÁRA

– Önök jelenleg „csupán” főszponzorként vannak jelen a Renault csapat életében. Tervezik, hogy a jövőben tulajdonosként is átveszik az istállót?
– Igazából már most is jelentős tulajdonrészünk van, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Jelenleg minden szép és jó, ezért nincs égető szükség a következő lépés megtételére.

– Tényleg önök is a tulajdonosi kör részei? Mert eddig úgy tudtuk, a Genii Capital száz százalékban birtokolja az istállót.
– Nos, formálisan tényleg ez a helyzet. Valójában viszont nekünk is beleszólásunk van a szerződésekkel és az operatív teendőkkel kapcsolatos kérdésekbe. És tökéletesen elégedettek is vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel.

– Hogyan látja a Lotus jövőjét?
– Roppant ambiciózus üzleti tervünk van a jövőre nézve, úgy érzem, a sportautók területén miénk az egyik leghatékonyabban működő cég, de ettől függetlenül a motorsport különböző területein is egyre nagyobb szerepet akarunk játszani. Ez az egyik legjobb felület a márkánk promóciójához.

– A Lotus Ladies Cup is része ennek?
– Igen. A rengeteg különböző esemény mellett ez is egy remek kezdeményezés, hiszen hol máshol látható hasonló? Ez a rendezvény is tökéletesen illik a brandünkhöz, és az egész arculatunkhoz, úgyhogy ennél jobb talán nem is kell.

– Ön egyébként hogyan tekint önmagára: mint üzletember, mint vállalkozó vagy mint marketinges?
– Talán mindhárom vagyok egyszerre. Vállalkozó, mert nekem is vannak részvényeim a cégben, marketinges, mert ezen a téren a világ két legjobb tanárától tanulhattam, és üzletember, mert egy olyan vállalatot irányítok, amelynek kétezer alkalmazottja van. Úgy vélem, e három kombinációja a legmegfelelőbb leírás.

– Ki volt az a két tanár, akit említett?
– Az egyik Mateschitz úr, a másik pedig Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke, akiktől mindent megtanultam az üzletről, és hogy hogyan kell hatékonyan vezetni egy céget. Tőlük tanulni sokkal hasznosabb volt, mint lett volna a világ bármelyik egyetemén. Ezt próbálom a jelenlegi üzleti tevékenységeim során is felhasználni.