Ide vágyott az F1 új hőse, de amint lehet, tovább is állna

Luigi Fagioli (olasz)
1951, Francia Nagydíj (Alfa Romeo, 7. rajthely, a 7. versenyén)
Futamok: 7. További dobogós helyezések: 5
Az olasz 53 évesen minden idők legidősebb futamgyőztese, és ez már az idők végezetéig így marad, még ha sikere sántít is... Az 1950-es szezont az Alfa Romeóval végigversenyző Fagiolit ugyanis a következő szezonban csak a Francia GP-re hívták vissza vb-futamra, s menet közben kényszerből autót cserélt Juan Manuel Fangióval. Az argentin elsőként ért célba a Fagiolival rajtoló géppel, míg az „öreget" az időközben megszerelt másik kocsival a 11. helyen intették le. Az akkori szabályok szerint így is ünnepelhetett.Luigi Fagioli (olasz)
1951, Francia Nagydíj (Alfa Romeo, 7. rajthely, a 7. versenyén)
Futamok: 7. További dobogós helyezések: 5
Az olasz 53 évesen minden idők legidősebb futamgyőztese, és ez már az idők végezetéig így marad, még ha sikere sántít is... Az 1950-es szezont az Alfa Romeóval végigversenyző Fagiolit ugyanis a következő szezonban csak a Francia GP-re hívták vissza vb-futamra, s menet közben kényszerből autót cserélt Juan Manuel Fangióval. Az argentin elsőként ért célba a Fagiolival rajtoló géppel, míg az „öreget" az időközben megszerelt másik kocsival a 11. helyen intették le. Az akkori szabályok szerint így is ünnepelhetett.

Piero Taruffi (olasz)
1952, Svájci Nagydíj (Ferrari, 2. rajthely, a 7. versenyén)
Futamok: 18. További dobogós helyezések: 4
Az Alfa Romeo kivonulása után a Ferrari lett a vb legnagyobb esélyese, de a két legjobb olasz pilótája közül Alberto Ascari az Indy 500-ra készült a Svájci Nagydíj ideje alatt, míg Luigi Villoresi közúti baleset után lábadozott. A Scuderia két olaszt, Nino Farinát és Piero Taruffit, valamint a francia André Simont nevezte Bremgartenben, s bár az edzésen és a futamon is Farina volt a leggyorsabb, műszaki hibája után a Ferrari egyik megbízható kiegészítő embere állt az élre, és végül simán nyert.

Luigi Musso (olasz)
1956, Argentin Nagydíj (Ferrari, 3. rajthely, a 14. versenyén)
Futamok: 24. További dobogós helyezések: 6
A Mercedes kivonulása után Juan Manuel Fangio a Ferrarihoz szerződött, ahol a Maseratitól érkező Musso lett a csapattársa. Az idénynyitó Argentin Nagydíjon a pole-ból induló Fangiónak gondjai támadtak az autójával, és a táv negyedénél kiszállt belőle. A negyedik helyen haladó Musso kocsiját (gépét) kérte el, és meg is kapta. Az argentin előtt haladók lelassultak, az angol Stirling Mosst pedig megelőzte, így elsőként ért célba. Musso, akárcsak öt évvel korábban Fagioli, Fangióval osztozott egyetlen F1-es győzelmén, s honfitársához hasonlóan nem ő ült az elsőként leintett autóban.

Jo Bonnier (svéd)
1959, Holland Nagydíj (BRM, 1. rajthely, a 16. versenyén)
Futamok: 104. További dobogós helyezések: –
A jégralin nevelkedő svéd a 15 fős mezőnyben megszerezte az első rajtkockát, de a második körben elvesztette az első helyet. Végig nagy csatát vívott az 1959-es világbajnoki címet Cooperjével megnyerő ausztrál Jack Brabhammel és a BRM-et a verseny előtt tesztelő, végül mégis Cooperrel induló Stirling Moss-szal, s a végén ő maradt az élen. Ez volt a BRM első győzelme és az egyetlen 1962-ig, amikor a brit Graham Hill a vb-t is megnyerte a gyártóval. Bonnier 1971-ig versenyzett az F1-ben, mielőtt az 1972-es Le Mans-i 24 órás viadalon halálos balesetet szenvedett.

Giancarlo Baghetti (olasz)
1961, Francia Nagydíj (Ferrari, 12. rajthely, az 1. versenyén)
Futamok: 21. További dobogós helyezések: –
Hihetetlen karrier az olaszé. 1961-ben lépett fel a Formula Juniorból az F1-be, s élete első három versenyét megnyerte. Előbb a vb-be be nem számító siracusai és nápolyi futamon diadalmaskodott, majd jött az F1-es Francia Nagydíj, amelyen a gyári Ferrarik kiesése után a második helyen találta magát az Olasz Szövetség által nevezett Ferrarival Dan Gurney Porschéja mögött, és az utolsó kanyarból kigyorsítva megelőzte az amerikait. Soha többé nem nyert F1-es futamot, s még csak dobogón sem állt.

Innes Ireland (brit)
1961, Amerikai Nagydíj (Lotus, 8. rajthely, a 20. versenyén)
Futamok: 50. További dobogós helyezések: 3
Az Olasz Nagydíjon mindkét vb-címet bebiztosító, de a német Wolfgang von Tripset gyászoló Ferrari nem utazott el az Egyesült Államokba. A győzelemért Stirling Moss és Jack Brabham csatázott, de fél távnál mindketten kiálltak. Az első hely így a magát a 3. helyre előreverekedő Innes Irelandé lett. Ez volt a Lotus-istálló első F1-es győzelme, „hálából" Colin Chapman 1962-re kitette a csapatból Irelandet.

Lorenzo Bandini (olasz)
1964, Osztrák Nagydíj (Ferrari, 7. rajthely, a 21. versenyén)
Futamok: 42. További dobogós helyezések: 7
Először rendeztek vb-futamot a zeltwegi légibázison, amelyen a pálya iszonyúan hepehupás volt, a versenyzők joggal tartottak attól, hogy az autók kényes felfüggesztését szétveri a 105 körös verseny. A brit John Surtees és Dan Gurney is a felfüggesztés meghibásodása miatt esett ki az élről, fél távnál Bandini ölébe hullott az első hely, és elég előnye volt ahhoz, hogy autóját kímélve is nyerjen hat másodperccel az amerikai Richie Ginther előtt.

Richie Ginther (amerikai)
1965, Mexikói Nagydíj (Honda, 3. rajthely, a 47. versenyén)
Futamok: 52. További dobogós helyezések: 13
Ginther bő egy évvel később Mexikóvárosban kárpótolta magát. A Ferrarinál és a BRM-nél jó hírnevet szerzett magának tesztpilótaként, így a Honda kiszemelte fejlesztő pilótának. A konstrukció az év végére összeállt, Mexikóban a skót Jim Clark kiesése után az amerikai visszaverte Dan Gurney támadását, és megszerezte a Honda, valamint a Goodyear első F1-es győzelmét.

Ludovico Scarfiotti (olasz)
1966, Olasz Nagydíj (Ferrari, 2. rajthely, a 4. versenyén)
Futamok: 10. További dobogós helyezések: –
John Surtees 1964-es vb-címe után tíz szűk esztendő következett a Ferrari számára. Az angol 1966 derekán elhagyta a vergődő olasz istállót, a helyére Gianni Agnelli FIAT-elnök unokaöccse, Ludovico Scarfiotti került. A Német Nagydíjat feladta, de Monzában jött a tündérmese: a 2. helyről indulva ugyan visszaesett a hetedik helyre, a 13. körben már ismét az élen volt. Lerázta az üldözőboly egymást előzgető tagjait, és élete győzelmét aratta.

Peter Gethin (brit)
1971, Olasz Nagydíj (BRM, 11. rajthely, a 16. versenyén)
Futamok: 30. További dobogós helyezések: –
Ez volt az utolsó monzai futam, amelyen a szélárnyéknak köszönhetően szinte folyamatosan előzgették egymást az autók az egyenesekben. A befejező körben a Parabolicába menet öten bízhattak még a győzelemben, végül az utolsó kanyar előtt még a harmadik helyen álló Gethin helyezkedett és gyorsított ki legjobban, a svéd Ronnie Peterson egy, a francia Francois Cevert kilenc századdal (!) kapott ki Gethintől. A 2003-as Olasz Nagydíjig ez volt minden idők leggyorsabb versenye. A teljes futam megtekinthető itt!

Francois Cevert (francia)
1971, Amerikai Nagydíj (Tyrrell, 5. rajthely, a 20. versenyén)
Futamok: 46. További dobogós helyezések: 12
Monzában három, addig futamgyőzelem nélkül álló pilóta állt dobogóra, de Cevert-nek csupán egy hónapot kellett várnia az áttörésre. A New Yorkhoz közeli Watkins Glenben csapattársa, a skót Jackie Stewart autójának meghibásodása után a táv negyedénél állt az élre, és kényelmesen, 40 másodperces előnnyel nyert. Két évvel később ugyanitt szenvedett halálos balesetet.

Jean-Pierre Beltoise (francia)
1972, Monacói Nagydíj (BRM, 4. rajthely, a 48. versenyén)
Futamok: 84. További dobogós helyezések: 7
Cevert sógora, az idén január 5-én 77 évesen Dakarban elhunyt Beltoise a szakadó esőben megrendezett Monacói GP-n ellenfél nélkül maradt. A negyedik helyről rajtolva az első körben az élre állt, és fél percet vert a szintén esőmenőnek tartott a belga Jacky Ickxre.

Carlos Pace (brazil)
1975, Brazil Nagydíj (Brabham, 6. rajthely, a 40. versenyén)
Futamok: 71. További dobogós helyezések: 5
Mit nem adnának érte a brazilok, ha az idén is egy Martini-festésű fehér autó nyerne Interlagosban helyi pilótával a volánnál... Negyven éve ez történt, Pacénak kellett hozzá szerencse, hiszen hiába előzte meg a verseny harmadánál brabhames csapattársát, az argentin Carlos Reutemannt, az élen álló Jean-Pierre Jarier-vel nem tudott mit kezdeni. Ám a félperces előnnyel vezető francia autója tönkrement, Pace pedig köszönte szépen, Emerson Fittipaldi előtt megnyerte a futamot a pályán, amely már az ő nevét viseli.

Jochen Mass (német)
1975, Spanyol Nagydíj (McLaren, 11. rajthely, a 18. versenyén)
Futamok: 104. További dobogós helyezések: 7
A német bőven megérdemelte győzelmét, de sohasem fog felhőtlen örömmel visszagondolni rá. A Montjuich Park utolsó versenyén a német Rolf Stommelen vezetett, de Hilljéről (a kétszeres világbajnok csapatában versenyzett) leszakadt a hátsó légterelő, autója megcsúszott és a nézők közé repült. Ő súlyosan megsérült, négy néző meghalt. A szervezők nem tudták, mit tegyenek, négy körig még ment a verseny, ezalatt Mass megelőzte Jacky Ickxet, és amikor leintették a versenyt, ő állt az élen.

Vittorio Brambilla (olasz)
1975, Osztrák Nagydíj (March, 8. rajthely, a 23. versenyén)
Futamok: 74. További dobogós helyezések: –
A Spanyol Nagydíjhoz hasonlóan az Osztrák GP-n is felezték a pontokat, mert nem teljesítette a mezőny a versenytáv 75 százalékát. Ezúttal az eső volt túlságosan intenzív, és Mark Donohue edzésen történt balesete (egy pályabíró meghalt, az amerikai kórházban volt, két nappal később ő is elhunyt) után nem akartak kockáztatni. Brambilla sorra előzte meg a riválisokat, a 19. körben az élre állt, a 29. körben leintették a futamot. Az olasz a kockás zászló láttán megcsúszott, és a falnak ütközött, de végül teljesítette ünneplő körét.

Gunnar Nilsson (svéd)
1977, Belga Nagydíj (Lotus, 3. rajthely, a 21. versenyén)
Futamok: 31. További dobogós helyezések: 3
Változatos időben rendezték meg a zolderi futamot, amelynek elején Nilsson az egyik kerékcsavar meghibásodása miatt a 2. helyről visszaesett a nyolcadikra. Ám azon a napon nem volt jobb a mezőnyben a svédnél, visszaküzdötte magát, a 70 körös futam 50. körében az osztrák Niki Laudát megelőzve ismét vezetett. Nagy karriert futhatott volna be, de a következő évben rákbetegségben elhunyt.

Alessandro Nannini (olasz)
1989, Japán Nagydíj (Benetton, 6. rajthely, a 61. versenyén)
Futamok: 76. További dobogós helyezések: 8
Alain Prost és Ayrton Senna belharca a Japán Nagydíjon ért a tetőpontjára, a francia a sikánban becsukta a kaput az előzni készülő brazil előtt, mindketten kisodródtak a pályáról. Senna újra tudott indulni, nyert, de utólag kizárták, mert a pályabírók megtolták az autóját. A győzelem Nannini ölébe hullt. Az ő F1-es pályafutását helikopterbaleset szakította félbe, leszakadt a karja.

Jean Alesi (francia)
1995, Kanadai Nagydíj (Ferrari, 5. rajthely, a 91. versenyén)
Futamok: 201. További dobogós helyezések: 31
Elég ránézni dobogós helyezéseinek számára, vagy tudni, hogy 18 másik versenyen is az élen állt, és máris beláthatjuk, húsz éve minden idők egyik legnagyobb örömmel fogadott diadala született meg. A Gilles Villeneuve-ről elnevezett pályán a 27-es rajtszámú Ferrarival versenyző francia a 2. helyen haladt, amikor az élen álló Schumacher Benettonja hármas fokozatban ragadt, ezért lelassult, és a boxba kellett hajtania. Schumi a verseny után azt mondta, ez volt az ő ajándéka Alesinek a 31. születésnapjára – no meg a fuvar vissza a boxba, miután a Ferrariból a leintést követően kifogyott az üzemanyag.

Olivier Panis (francia)
1996, Monacói Nagydíj (Ligier, 14. rajthely, a 39. versenyén)
Futamok: 157. További dobogós helyezések: 4
Az összeállításunkban szereplők közül a francia rajtolt a leghátrébbról, s az ő sikere volt a legváratlanabb. Még akkor sem hittek benne, amikor a leggyorsabb volt a délelőtti bemelegítésen, de a nagy esőben sorra kiestek előle, utolsóként Jean Alesi 15 körrel a vége előtt. 1930 óta először nyert francia autóval francia pilóta Monacóban.

Jarno Trulli (olasz)
2004, Monacói Nagydíj (Renault, 1. rajthely, a 117. versenyén)
Futamok: 252. További dobogós helyezések: 10
A 2004-es szezonban az első 13 versenyből csak egyet nem Michael Schumacher nyert meg. Trulli a Renault-val Monte-Carlóban élete legjobb hétvégéjén megszerezte a pole pozíciót, és tökéletes versenyzéssel nyert. Ám a Renault vezére hamarosan Fernando Alonso lett.

Robert Kubica (lengyel)
2008, Kanadai Nagydíj (BMW, 2. rajthely, a 29. versenyén)
Futamok: 76. További dobogós helyezések: 11
Egy évvel korábban hatalmas balesetet szenvedett Montrealban Kubica, akinek visszatérése után az is segített, hogy a boxutcában Lewis Hamilton nekiütközött a Kubica mellett álló Kimi Räikkönennek. A lengyel így megszerezte első győzelmét, amely a 2011 februárjában történt ralibalesete miatt az egyetlen maradt.

Heikki Kovalainen (finn)
2008, Magyar Nagydíj (McLaren, 2. rajthely, a 28. versenyén)
Futamok: 111. További dobogós helyezések: 3
Csapattársként élte meg Lewis Hamilton első világbajnoki címének megszerzését. A Magyar Nagydíjon az angol korán visszaesett defekt miatt, Kovalainen Felipe Massa mögött már beletörődött a 2. helyezésbe, de a Ferrari három körrel a leintés előtt leállt.

Pastor Maldonado (venezuelai)
2012, Spanyol Nagydíj (Williams, 1. rajthely, a 24. versenyén)
Futamok: 76. További dobogós helyezések: –
Lewis Hamiltont kizárták az időmérőről, elvették a pole pozícióját, így a Barcelonában megtáltosodó Maldonado indulhatott az élről. Fernando Alonso a Ferrarival a verseny elején az élre állt, de a kerékcserékkel jobban taktikázott a Williams, Maldonado ellenállt a nyomásnak, és nyert.

Összeállításunkból kimaradtak azok az amerikaiak, akik az 1950-es években egyszer-egyszer Indy 500-at nyertek, azaz nyers statisztikai szempontból az F1 egyszeres futamgyőzteseinek számítanak. Ők Johnnie Parsons, Lee Wallard, Troy Ruttman, Bob Sweikert, Pat Flaherty, Sam Hanks, Jimmy Bryan, Rodger Ward és Jim Rathmann.

Az összeállítás az NSM Formula–1 2015-ös kiadványában jelent meg először.