Egy türelmes tizedes – interjú Valtteri Bottasszal

– Milyen érzés immáron Formula–1-es futamgyőztesként nyilatkozni?
– Fantasztikus! Azért is különleges, mert egész sokáig tartott, mire végre győzni tudtam, talán nyolcvan vagy nyolcvanegy futamot teljesítettem eddig – mondta Valtteri Bottas a hétfői Nagy Futamon magyar újságírók egy kis csoportjának. – Szóval sokáig vártam rá, de egyértelműen megérte!

– Önnek viszont még mindig hamarabb összejött, mint nagy példaképének, Mika Häkkinennek, aki 95 versenyt várt első diadalára. Az ő pályaíve segített türelmesnek maradni?
– Egyértelműen! Tőle tanultam meg, hogy türelmesnek kell lennem, mindig is mondogatta, hogy eljön majd az én időm. Neki is rengeteget kellett várnia, örülök, hogy ebben meg tudtam előzni! Az ember persze mindig a lehető leghamarabb szeretne sikereket elérni, de az aktuális szezon előtt már tényleg tudtam, ez innentől csak idő kérdése. Mika teljesítménye már gokartos koromban is nagy motivációt jelentett számomra, nyolcéves voltam, amikor az első vb-címét nyerte, felnéztem rá. Nagy erőt adott ahhoz, hogy én is megpróbáljak eljutni a Formula–1-ig, később ráadásul a menedzserem is lett, ami igazán menő.

– Hogy telt az előző este? Egy kis bulizás belefért?
– Csak egy kicsi, hiszen észben tartottam, hogy másnap Budapesten ismét autóba kell ülnöm, de majd itt bepótolom!

– Bahreini mélypontja után gondolta volna, hogy ilyen hamar feláll a padlóról?
– Igen, mert pontosan tudtam, miért voltam lassabb Bahreinben. Tudtam, hogy nem stimmelt minden az autóval, és hogy a különböző gumiproblémák és stratégiai hibák miatt mennyi időt vesztettem. Sosem kételkedtem magamban, pontosan tudtam, hogy ha minden jól működik, akkor képes vagyok futamot nyerni, amit vasárnap be is bizonyítottam. Jó válasz volt ez mindazoknak, akik kételkedtek a képességeimben.

– Már addig is elég rögös volt az útja, amíg eljutott az F1-ig. Igaz, hogy gokartos korában hátrányt jelentett, hogy egész kis kövér volt?
– Igen, érdemes megnézni a Sky Sports rólam szóló anyagát. Még a télen eljöttek meglátogatni Finnországba, és nekik több fotót is megmutattam. Egészen pufók voltam, ami nem volt túl szerencsés gyerekkoromban, de talán ez is hozzásegített ahhoz, hogy még keményebben dolgozzak.

– És a katonaság?
– Persze az is! Hat hónapot szolgáltam, mert Finnországban ez mindenkinek kötelező. A fél év a minimum, általában a sportolóknak engedélyeznek ennyit, a többséget tizenkét hónapra sorozzák be. 2008 telén teljesítettem a szolgálatot, és a tizedesi rangig jutottam. Bár néha egy-két hetet is a hideg, téli erdőben kellett egy sátorban kihúznunk, élveztem ezt az időszakot, mert segített keményebbé válni.

– Pályafutása azért is érdekes számunkra, mert a 2011-es GP3-as idényben egy magyar ellenfele is volt, aki ráadásul hamarabb nyert futamot, mint ön.
– Igen, emlékszem, Kiss Pál Tamás. Az rendkívül fontos év volt nekem, mert akkor dőlt el, hogy a Williams tesztpilótája lehetek. Mindig jókat csatáztam a GP3-ban az ellenfelekkel, és Tamás is nagyon jó versenyző volt, de sajnos nem tudom, hogy áll most a pályafutása.

– Ralikrosszra váltott, és ő is itt van a Nagy Futamon. Mi a véleménye az ilyen utcai parádékról?
– Szeretem őket, különösen itt, Magyarországon, ahol az emberek imádják az autósportot. Örülök, hogy én is részt vehettem ezen az eseményen.

– Felesége, Emilia Pikkarainen finn válogatott úszó, az idei vizes vébét pedig egy időben rendezik az F1-es Magyar Nagydíjjal. Összejöhet, hogy mindketten egyszerre versenyeznek majd hazánkban?
– Jó kérdés, de őszintén szólva nem tudom. Jó lenne, majd meglátjuk!