F1: az időmérők dönthetik el a világbajnokságot

A 2014-es Ausztrál Nagydíjon bevezetett V6-os turbómotorok új korszakot nyitottak a Formula–1 történetében, azonban a magával hozott kivételes egyeduralom csak a szezon harmadik versenyhétvégéjére domborodott ki igazán. Az esős körülmények között megrendezett Ausztrál és Malajziai Grand Prix-n viszonylag még közel voltak egymáshoz a riválisok, Bahreinben aztán egy csapásra igazi Mercedes házicsatává alakult át az egész idény.

A németek az előző három esztendőben csupán egy-egy alkalommal maradtak le a pole pozícióról, miközben az első rajtsorból csak a 2014-es Osztrák, illetve a 2015-ös Szingapúri GP-n szorultak ki. A kvalifikációs dicsőséget összesen 51 győzelemre váltották át (2014: 16, 84%; 2015: 16, 84%; 2016: 19, 90%), és dobogós ceremóniát is csak háromszor (2015. Magyarország és Szingapúr, 2016. Spanyolország) tartottak Mercedes-pilóta nélkül (94%).

A dominancia mértéke azonban 2014 és 2016 között szerényen, de folyamatosan mérséklődött az időmérők tekintetében. Ez a tendencia az újabb szabálymódosításoknak köszönhetően 2017-re drasztikusabb arányokat öltött: az eddig megrendezett tizenhárom nagydíjon átlagosan 0.274 mp-t lassult a csillagos márka a legközelebbi kihívóhoz viszonyítva. Ezen felül már háromszor talált legyőzőre idén szombatonként, vagyis ugyanannyiszor, mint az ezt megelőző három esztendőben összesen!

Az átlagos fölény tehát permanensen redukálódott, ennek ellenére a nagydíjankénti lebontásban nézve csak egyetlen helyszínen került hátrányba a Mercedes: Szingapúrban. Bár kétszer is pole pozíciót szereztek a németek a villanyfényes versenyen, mégis, a 2015-ös mélyrepülésük eredményeként – amikor majdnem másfél másodpercnyi volt a lemaradásuk a legjobb időtől – negatívba fordult át az előnyük.

Ha a különbségek átlagát (+0.582) vesszük alapul, akkor két csoportra lehet osztani az eltérő helyszíneket, az ennél nagyobb, illetve a kisebb differenciát hozókra. Előbbi pályák közé tartozik az ausztrál, a bahreini, a kínai, a spanyol, a brit, a belga, az orosz, az amerikai, az abu-dzabi és az azeri pálya, míg utóbbiakhoz a maláj, a monacói, a kanadai, az osztrák, a német, a magyar, az olasz, a szingapúri, a japán, a brazil, illetve a mexikói aszfaltcsík.

2017-ben egyelőre csak két nagydíjon lépte át a Mercedes a lélektani határt jelentő 0.582 ezredes fölényt, a legutóbbi versenynek otthont adó Olaszországban, illetve a naptárba tavaly bekerült Azerbajdzsánban, azonban Bakiban épp ezért csupán a 2016-os adatok nyújtottak viszonyítási pontot, így az ehhez kapcsolódó értékeket csak óvatosan szabad relevánsnak tekinteni. Emellett csupán két másik szombaton értek el a németek megközelítőleg fél másodperccel gyorsabb kört, mint a legközelebbi konkurensük: Nagy-Britanniában és Bahreinben, miközben a többi GP-n átlagosan egy tizedet (0.080) sem hozott a Mercedes Q3-ban feltekert motorja!

Abban az esetben, ha a Mercedes átlagos önmagához mért lemaradását átültetjük a hátralevő hét versenyhétvégéhez tartozó középdifferenciához, akkor prognosztizált különbségek rajzolódhatnak ki. Ezek szerint Szingapúrban Ferrari-fölényre van kilátás, miközben Austinban és Abu-dzabiban a Mercedes hengerelhet. A legszorosabb időmérőt Malajzia és Mexikó hozhatja.

Viszont fontos figyelembe venni, hogy a 2017-es szabálymódosítások által kialakult változások bizonyos pályákon sokkal jobban torzítanak az eredményeken. Idén az osztrák, az orosz, a monacói és spanyol kvalifikációk hozták a legnagyobb csatát, amelyeken átlagosan 0.589 ezreddel csökkent a Mercedes korábban tapasztalt fölénye.

Ezen a mezsgyén továbbhaladva némileg átíródik a fenti táblázat. Az újraszámolt differenciák ekképpen közelebbi párharcot vetítenek előre Amerikában és Abu-dzabiban, mégsem mutatnak egyezést Pat Symonds Spában elhintett jóslatával. Szerinte ugyanis az utóbbi két pálya vitathatatlanul a Ferrari vadászterülete lehet, miközben a fennmaradó hét helyszín közül csak Japán hozhat egyértelmű Mercedes-előnyt.

Ebből következik, hogy Malajziában, Mexikóban és Brazíliában az egyéb befolyásló tényezők, mint aktuális forma, időjárási viszonyok, gumikeverékek, esetleges büntetések sokkal inkább előtérbe kerülhetnek. Persze ezen felsorolt elemek minden más pályán is hatással vannak az eredményekre, a fenti adatok szigorúan mintákon és számokon alapulnak, kivéve ezzel a legfontosabb adalékanyagokat: magát az életet, a legnagyobb rendezőt, és az embert a bukósisak mögött.