F1: öt éve nem volt ilyen szoros a csapatok bajnoksága

A Ferrari és a Mercedes két – arányaiban hasonló – domináns korszaka már most keretbe foglalja a 2000-es évek Formula–1-ét, hiszen az azóta lefutott szezonokat szorosságuk alapján sorba rendező lista utolsó öt helyén kizárólag az általuk fölényesen uralt esztendők helyezkednek el.

Ezzel szemben a legnagyobb csatákat pontosan az olaszok diadalmenetelét megszakító Renault szállította, mivel mindkét kiírásban egy győzelmen belüli volt az aktuális rivális lemaradása, amire máig nem volt hasonló példa. Ezt támasztja alá, hogy a harmadik legkisebb különbséget hozó 2003-as évben mért differencia már a másfél diadalt közelíti meg.

Azonban fontos kiemelni, hogy „a dobogó harmadik fokára felálló” esztendőnek osztoznia kell a pozícióján, hiszen a kémbotrány miatt kizárt McLaren – csakis megszerzett pontjai alapján – címmel gazdagodott volna a 2007-es kiírásban, méghozzá a Renault-t másoló 1.4-es győzelmi átlaggal.

A pilóták bajnokságában az utolsó métereken döntő 2008-as idény eközben a listán a középmezőny elején, a 7. pozícióban található több mint két megnyert futamnyi távolságban. A Lewis Hamilton és Felipe Massa drámai küzdelmét kibontakoztató szezon viszont nemcsak a párharc, hanem a megkoronázott fél miatt is meghatározó volt.

A jelenleg a Mercedes színeiben versenyző brit első trónra lépésekor úgy nyert, hogy istállója nem zárt a konstruktőri vb élén, ilyet rajta kívül senki sem tudott megismételni a 21. században. Egyedül Kimi Räikkönent érdemes kiemelni, hiszen ha a wokingiak nem kaptak volna ilyen súlyos szankciót 2007-ben, akkor a finn Hamiltonhoz hasonló évet teljesített volna, igaz, csapatának hátránya másfélszer kisebb volt, mint Hamilton istállójáé.

Az angol következő címei ennél jóval fölényesebb körülmények között születettek, mivel a 2014-es és a 2015-ös bajnoki serlegét a harmadik, illetve az ötödik legdominánsabb évben kaparintotta meg. Bár az idei diadala 2008-hoz mérten ugyancsak fölényesnek tekinthető, a mostani évtized harmadik(!) legszorosabb idényében nyert.

Nála is kiélezettebb csatában diadalmaskodott Sebastian Vettel, aki Fernando Alonsóval vívott kiélezett harcot egészen az utolsó futamig 2010-ben és 2012-ben is. Előbbi a negyedik, utóbbi a nyolcadik a korábban említett tabellán, amelyen a Ferrari-korszak idényeit kivéve csak a 2010-es évek sorakoznak a ranglista második felében.

Az utolsó pozíciók emellett a középértékekre is negatívan hatnak, hiszen a 2010 és 2017 között lefutott szezonok végén átlagosan 7.535 győzelem volt az 1. és a 2. helyezett gárda között, ami 2.21-es romlást jelent a 2000–2009-es periódushoz képest. A torzító elemként szereplő 2007-es év kémbotrány nélküli eredményével számolva pedig további 0.89-es növekedést mutat az egyeduralom mértéke.

Ennek ellenére az idei bajnokság szorossága kiemelkedőnek mondható, mivel a jelenlegi évtized 2016-ig mért középértéke 7.77, míg a mostani idényé 5.84 volt, tehát 1.93 győzelemmel került közelebb a legnagyobb rivális a Mercedeshez – s ez az érték a következő évben még tovább csökkenhet.

Ezáltal a 2005-os és a 2006-os idényt megelőzte a 2000-es, miközben a 2010-től felerősödő dominancia még inkább kirajzolódott.

A két rangsort alapul véve kijelenthető, hogy a 2000 és 2017 között vizsgált időszak legszorosabb küzdelmeit keretbe foglalja az éra elején és végén tapasztalt egyeduralom, amelynek radikális csökkenését éppen a legutóbbi idény hozta el.