Hogy Michael Schumacher annyival tehetségesebb, gyorsabb, rátermettebb versenyző lett volna, mint a Formula–1 többi legendás alakja, akiket aztán messze lepipált futamgyőzelmek és vb-címek tekintetében? Aligha.
Ám hogy ő volt az, aki korát megelőzve úttörő módszerek egész sorával maximalizálta a lehetőségeit minden helyzetben, vitán felül áll. A ma ötvenéves klasszis az 1990-es évek elején teljesen új alapokra helyezte mindazt, amit korábban az autóversenyzői szerepkörről gondoltunk. Az F1 első évtizedeiben a tehetség és a bátorság volt a két meghatározó tényező, Schumacher zsenialitása pedig épp abban rejlett, hogy felismerte: ha megpróbál kitörni az addigi keretek közül, olyan magasságokba érhet, mint korábban senki.
Ő volt az első, aki valóban nagy jelentőséget tulajdonított az erőnléti edzésnek, aminek köszönhetően a versenyek közben sokkal nagyobb kapacitása maradt a vezetésre, a stratégia átgondolására, a futam „olvasására”. Ő volt az, aki először felismerte, hogy a körülötte dolgozó csapattagoktól csak akkor várhat százszázalékos támogatást, ha emberileg is maga mellé állítja őket. Képzeljük csak el, egy szerelőnek milyen sokat jelentett, amikor a nagy világbajnok nem csupán nevén szólította, de arról is őszintén érdeklődött, hogy megy a suli a kisfiának. Schumacher hasonló gesztusok tucatjaival érte el, hogy a legalacsonyabb szintektől a felső vezetőségig mindenki lesse a kívánságait. Ő volt az is, aki a Ferrari kivételezett helyzetéből (óriási költségvetés, saját tesztpályák, lenyűgöző infrastruktúra) kihozta a maximumot, miközben szerződése alapján is kiemelt státust harcolt ki magának. Versenyzői hagyatékát ugyan beárnyékolják sportszerűtlen manőverei, a határok feszegetése, a túlzásba vitt agresszió, a mindenáron való győzni akarás éppúgy hozzátett elképesztő sikereihez, mint tehetsége, képességei és újító módszerei.
Túlzás nélkül állíthatjuk, Schumacher az 1990-es évektől új szintre emelte a profizmust a Formula–1-ben, miközben azt is tökélyre fejlesztette, miként fordíthat mindig minden helyzetet a maga javára. Ennek az eredménye a hét világbajnoki cím, a 91 futamgyőzelem – és az élő legenda státus.