– Úgy tűnik, az idei szezonban alaposan belehúzott.
– Papíron, csak az eredményeket tekintve valóban ez a legsikeresebb évem, eddig van két futamgyőzelmem és négyszer indulhattam a pole pozícióból. De mindennél többet számít, hogy a Magyar Nagydíjjal együtt még tíz futam van hátra az idei szezonból, én pedig a második helyen állok a pontversenyben csapattársam, Lewis Hamilton mögött, így még van miért harcolnom, továbbra is versenyben vagyok a világbajnoki címért.

– Csapattársa napok óta nem érzi jól magát. Ön vezetett már betegen?
– A pályafutásom során csak néhány alkalommal, például influenzásan és egyszer tíz éve ételmérgezéssel. Na, az kemény volt. De nem a betegség a lényeg, hanem az, hogyan érzi magát az ember. Mert ha beülök a versenyautómba, és tudom, hogy jól kell teljesítenem, akkor elönt az adrenalin, és már mindegy, hogy voltam előtte. Az autóban rögtön elmúlik minden, csak a versenyre koncentrálok. A szabadedzések között viszont tényleg nehezebb, mert szükség van az energiámra, hogy a csapattal újra és újra megbeszéljük a történteket.

– A finn versenyzők jól bírják a gyűrődést, és sikeresek Formula–1-ben. Mi a titkuk?
– Jó kérdés, de fogalmam sincs, mi a helyes válasz. Sokat gokartozunk, mert nagy a hátrányunk a többi európai országgal szemben, Finnországban hosszú a tél, vezetni viszont inkább nyáron szoktunk. Az autóversenyzésben sokat számít a finn mentalitás: a kocsiban egyedül maradsz, és mi, finnek szeretünk egyedül lenni. Nyugodtak és összeszedettek tudunk maradni a kiélezett helyzetekben. De ez kultúra kérdése is, mert a technikai sportoknak nagy a hagyományuk Finnországban, a gokarttól a ralin és a kamionon át a motorversenyzésig, valamint a Formula–1 is népszerű, sokan követik, mert mindig megvoltak a magunk hősei. Az enyém például a kétszeres világbajnok Mika Häkkinen, miatta akartam én is F1-es pilóta lenni, ám más fiatal pilótákat is motivált.

– A felesége, Emilia Pikkarainen olimpikon úszó. Élsportolóként milyen hatással vannak egymásra?
– Jobban megértjük egymást, a másik elkötelezettségét ahhoz, hogy sportolóként sikeres legyen. És persze megtanultam rendesen úszni, már úgy értem, hogy sokkal jobban, mint eddig. Szerintem motiváló lehet más sportoló példája, a feleségemmel régen többször edzettünk is együtt, de nemrég sportágat váltott, és már többet lovagol, mint úszik, a kettő pedig nagyon különbözik egymástól. Az a lényeg, hogy jó hatással vagyunk egymásra.

– Követik egymás eredményeit, sikereit?
– Persze! Ha lehet, élőben nézzük egymás versenyeit, nagyon sok helyen jártam már vele a világban, többek között a 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpián, és többször Budapesten is megfordultunk.

– Van egy kutyájuk is. Ő is jár önökkel?
– Van egy dalmatánk, Fanni, aki néha jobban hiányzik, mint a feleségem! (nevet) De ha erre gondol, nincs éves belépője a paddockba, mint Lewis kutyáinak, de néhányszor már magammal vittem egy-egy Formula–1-es hétvégére. Nagyon jó barát és futótárs, szoktunk együtt edzeni.

– Az utazások nyilván rengeteg idejét veszik el. Van valami, amivel ki tud kapcsolódni?
– Igen, a fotózás, de ez nem olyan régi hobbi. Tavaly télen nálam pihent Wolfgang Wilhelm, a Mercedes hivatalos fotósa, és ő mutatta meg, mit hogyan csináljak, ő vezetett be a részletekbe. Akkor jöttem rá, hogy a fotózás mennyire kikapcsol. Például mielőtt ide jöttem, az utazásom reggelén korán felkeltem, és lőttem pár képet a monacói kikötőről. Így töltődtem fel a Magyar Nagydíj előtt is.