„Nemcsak nekem, az újságíróknak is nagy sztori volt a bemutatkozásom, sosem felejtem el azt a szombat reggelt, amikor hívtak telefonon, hogy Ralph Firman megsérült, és be kell ugranom az időmérésre, majd utána a versenyre. Nyilván nemcsak a hazai, a nemzetközi média figyelme is azonnal rám irányult, igaz, elsősorban a hazai napilapok tették ki a címlapjukra a sztorit. Persze, a Nemzeti Sport mindig is prioritást élvezett és élvez még ma is, hiszen az egyetlen sportnapilap, ráadásul a kezdetektől végigkövette a pályafutásomat, úgyhogy nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.”
A kérdésre, hogy elolvasta-e a róla született cikkeket, Baumgartner bevallotta, hogy csak néhányat, hiszen egészen más feladatok kötötték le akkor az idejét, másra kellett fordítani az energiát. De a gyűjtések megvannak ma is, és amikor pakolnak, néha-néha a keze ügyébe kerülnek a róla írt cikkek, mindig arra gondol, a gyermekeinek egyszer talán érdekesek lesznek ezek az írások, talán képet kapnak általuk az édesapjuk pályafutásáról.Ez azért is jó, mert például a gokartos évekre már ő maga sem emlékszik pontosan – csak az van meg, hogy ki milyen sisakban versenyzett például –, míg a későbbi kategóriák versenyei (a Formula–Ford-időszak a Lechner-csapatnál vagy a Formula–Renault-ban eltöltött viadalok) beégtek az emlékezetébe.
„Visszatérve a legemlékezetesebb címlapra, nagyon jó érzés volt azt olvasni a Nemzeti Sport címlapján hatalmas betűkkel, hogy: Magyar a Formula–1-ben! Egész pályafutásom során erre készültem, és azon a napon ott állt a sportlap első oldalán fehéren-feketén, hogy sikerült!”