F1: Őszintén bevallom, félek, mi vár rám – Vettel

– Milyen folyamat vezetett el a döntéséig?
– Évekre visszamenőleg érlelődött bennem – mondta Sebastian Vettel csütörtökön a Hungaroringen az Aston Martin nemzetközi sajtótájékoztatóján, melyen a Nemzeti Sport is részt vett. – Nyilván nem egy éjszaka alatt hoztam meg, de szerdán tudatosult bennem végleg. Ekkor mondtam meg a csapatnak, hogy nem folytatom, visszavonulok. Szerintem ez a megfelelő időpont arra, hogy más dolgokat is csináljak. F1-es versenyzőként túl sok időt kell a családtól, gyerekektől távol tölteni, engem pedig más dolgok is elkezdtek érdekelni. A kérdés a folytatásról egyre hangosabb lett a fejemben, és nem arról van szó, hogy már utálom a versenyzést, egyszerűen csak más irányba kezdtem húzni. Boldog vagyok, hogy mást is csinálhatok.

– A környezetvédelmi aggályai szerepet játszottak döntésében?
– Ez volt az egyik tényező, de nem tudom százalékosan arányosítani. Világosan látni a világ változásait és, azt, mivel fenyeget a jövő, különösen a következő generációnak. Megértettem, hogy a munkám, a szenvedélyem olyan dolgokkal jár együtt, amelyeket rossz szemmel nézek. Beutazni a világot, autókkal versenyezni, szó szerint elégetni az erőforrásokat, egy idő után nem lehet félrenézni. Nem ez a döntő faktor, több tényező kombinációja, de ez is szerepet játszott. Azt gondolom, hogy az emberiség legnagyobb kihívása előtt állunk, és ha nem nyerjük meg ezt a versenyt, a Föld nélkülünk forog majd tovább.

– Mit gondol azokról, akik kétszínűnek tartják?
– Nem bánom, ha az emberek kétszínűnek neveznek, mert tudom magamról, hogy az vagyok, nem kell külön mondaniuk. Nem az a lényeg, mennyire vagy kétszínű, hanem, hogy mennyit tehetsz a környezetért. Vannak, akik sokat, vannak akik kevesebbet, de ez mind különbséget jelent.

– Hogy reagált a családja?
– Természetesen átbeszéltem a témát a feleségemmel, nem egy nap alatt döntöttem. Olyan típusú ember vagyok, aki szereti a bizonyosságot, szereti tudni, mi következik az életében. És nehéz, mert most nem tudom, szóval nem volt könnyű megbarátkozni ezzel a tudattal. Sokat beszélgettem a feleségemmel erről, ő volt a legfőbb támogatóm abban, hogy folytassam, de azt mondta, az én döntésem.

– A Covid miatti leállás 2020 tavaszán mennyire járult hozzá, hogy elkezdett gondolkodni a visszavonuláson?
– Természetesen nagyon élveztem az együtt töltött időt a családdal, persze más lett volna, ha a többiek közben versenyezhetnek. De az a leállás mindenkinek időt adott, hogy átgondolja, hol áll az életben, mit akar csinálni. Már korábban is felvetődtek bennem kételyek, de 2020-ban még úgy döntöttem.

– Más kategóriában versenyez még?
– Ami a koromat illeti, nem jelentene problémát máshol versenyezni, fizikailag jó formában vagyok, simán elvezetem ezeket az autókat, de erre a kérdésre nem tudok igent vagy nemet mondani. Az F1-es fejezet befejeződik számomra, és nem azért, mert rögtön kezdődik egy új, egy másik kategóriában. Nem emiatt hoztam meg a döntésemet.

– Mit őriz meg az F1-es időszakából?
– A sok trófeát... De persze az emlékeket, a csúcspontokat, a mélypontokat, az érzelmeket, az embereket és a barátokat. Ez mind megmarad nekem, és sokkal nehezebb lenne, ha mindezt fel kellene adnom. Ez jelenti a legtöbbet.

– Melyik volt a legkiemelkedőbb pillanata?
– Nem tudom mások, hogy válaszolják meg ezt a kérdést, de én nem így gondolkodom. Az első győzelmem Monzában 2008-ban káprázatos volt, a vb-címek megszerzése is, és fel tudnék sorolni néhány további csúcspontot, de én mindig is a következő feladatra koncentráltam. A legjobb versenyem az élet más területein még ezután jön, amire mondhatják, hogy csak blabla, de én már a nagyobb képet nézem. Őszintén bevallom, félek, mi vár rám, lehet, hogy egy mély verem. De sok ember van körülöttem, akik iránymutatást adnak, és remélhetőleg helyes döntéseket hozok majd a jövőben is, hogy fejlődjek, és jobb ember legyek.

– Mi fog hiányozni a legjobban?
– Az érzés, amit az autó vezetése ad. Ezek még mindig nagyon gyors autók, és az ezzel járó adrenalint semmi sem pótolhatja. Ha másokat nézünk a visszavonulásuk után, ők is próbálják a hasonló adrenalinlöketet megtalálni, de valahogy fel kell készülni rá, hogy ez már nem lesz meg.

– Szeretné, ha Mick Schumacher venné át a helyét?
– Nagyon nagyra tartom Micket, de épp azért nem is objektív a véleményem, mert igazán közel állok hozzá. Nagyszerű versenyző, folyamatosan tanul, míg mások fejlődése megrekedhet. Nem az én döntésem. Ha megkérdeznek, elmondom a véleményem, de végül a csapat dönt.

– Hogy tartja fenn a motivációját az utolsó tíz futamon?
– Szerintem nem lesz gond vele. Inkább ellenkezőleg, mert annyira régóta tépelődök ezen a döntésen, és olyan sok energiámat elvette, hogy néha talán el is vonta a figyelmem. Most felszabadultabban vághatok neki a hátralévő futamoknak.