Az apa nevével könnyebb a fiúnak? – volt pilóták csemetéi útban a topkategória felé

 

SEBASTIAN ÉS JUAN PABLO MONTOYA (kolumbiaiak)

Miután Juan Pablo Montoya 1998-ban F3000-es összetett első lett, a tengerentúlon előbb a Champ Carban nyert bajnoki címet, majd az Indy 500-on diadalmaskodott. Mindez elég volt ahhoz, hogy a Williams 2001-ben megváljon a kedvéért a jövő nagy tehetségének tartott Jenson Buttontól, és a kolumbiai hozta is az elvárt szintet az F1-ben. Rögtön első idényében futamot nyert, aztán 2003-ban a hajráig harcban állt a bajnoki címért, ám a McLarenhez 2005-ben átnyergelve Kimi Räikkönen elhomályosította, és Montoya a következő év közepén az egész F1-et otthagyta hét győzelemmel a háta mögött. Jelenlegi célja, hogy tudását és tapasztalatát átadva fiát, Sebastiant is eljuttassa a csúcskategóriába. A 17 éves fiúnak lehet is esélye rá, igaz, formulaautós karrierje egyelőre döcögősebben halad a vártnál. Két nekifutás sem volt neki elegendő ahhoz, hogy harcoljon az olasz és a német Formula–4 bajnoki címéért, viszont idén beugróként mindkét zandvoorti F3-as versenyt a pontszerzők között zárta. 2023-ban a teljes idényben bizonyíthat.

ENZO ÉS JARNO TRULLI (olaszok)

Jarno Trulli 1997-ben a Minardi színeiben mutatkozott be az F1-ben, és bár az olasz kiscsapatnál nehéz volt felhívnia magára a figyelmet, később mégis ő lett az idény egyik nagy felfedezettje. Olivier Panis lábtörése után a Prost-istálló vele helyettesítette pilótáját, és Trulli két kézzel ragadta meg a nagy lehetőséget. Már harmadik futamán a negyedik helyen végzett, később pedig Ausztriában biztosan robogott a dobogó felé, amikor technikai hiba miatt kiesett. Ezzel meg is alapozta jövőjét a Prostnál, majd a Jordan, a Renault, a Toyota és a Lotus (Caterham) színeiben versenyzett egészen 2011-ig. A biztató kezdet ellenére csupán egy futamgyőzelem jutott neki, mindenesetre 252 nagydíjjal a sorozat meghatározó egyéniségévé vált. Fia, a 17 éves Enzo is szeretne eddig eljutni, tavaly bajnok lett az emírségekbeli Formula–4-ben. Az idei szintlépés még nem sikerült, hiszen a Formula–3 18 versenyéből egyet sem tudott a pontszerzők között zárni, de tapasztalatát felhasználva jövőre már előreléphet az F3-asok között.

DAVID ÉS RALF SCHUMACHER (németek)

Egyes nyilatkozataiban még Ralf Schumacher is elismerte, bátyja, Michael F1-es sikerei nélkül nem biztos, hogy bemutatkozhatott volna a legjobbak között, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a német pilóta kilógott volna a vb-sorozatból. Sőt, 1997-ben kifejezetten biztatóan kezdett a Jordannel, utána pedig a patinás Williams csapott le rá, amelynek színeiben hat győzelmet aratott. F1-es pályafutását a Toyotánál zárta le 2007-ben, az utóbbi időszakban pedig szakkommentátori teendői mellett arra koncentrál, hogy fia, a 20 éves David karrierjét egyengesse. A fiú különböző nemzeti Formula–4-es bajnokságokban indította autós pályafutását, de a hangos sikerek elkerülték, így nem jelentett nagy meglepetést, hogy az F3-ban sem termett neki sok babér. Első teljes idényét 2020-ban pont nélkül fejezte be, és bár tavaly összejött neki egy győzelem és egy második hely, úgy tűnik, idén letért az F1 felé vezető útról. Noha két hétvégén beugróként még visszatért az F3-ba, teljes idényt már a DTM-ben fut, amelyben az első 12 versenyen nem szerzett pontot.

EDUARDO, FERNANDO ÉS RUBENS BARRICHELLO (brazilok)

Amikor Rubens Barrichello 1993-ban bemutatkozott az F1-ben, sokan az új Ayrton Sennát látták benne, ám végül hosszú pályafutása alatt nem tudott legendás honfitársa szintjére lépni. A Jordan színeiben mutatkozott be, majd a Stewarttól igazolt 2000-ben a Ferrarihoz, amelynél csapattársa, Michael Schumacher hat év alatt öt vb-címet nyert mellette. Hondás időszaka után 2009-ben a Brawn GP-nél is elveszítette a házi csatát a bajnoki címért Jenson Butonnal szemben, aztán a Williamstől vonult vissza 2011 végén, 11 győzelemmel a tarsolyában. Idősebb fia, a 20 éves Eduardo az amerikai F4-ben és F2000-ben kezdte karrierjét, idén pedig az Alpine által szervezett európai Formula Regionalban versenyez szerény sikerrel. Másik fia, a 17 éves Fernando talán nagyobb eséllyel pályázik rá, hogy eljusson a Formula–1-ig: autós karrierjét idén kezdte a brazil F4-ben, s máris szerzett egy győzelmet, és 12 futam után az összetett ötödik helyén áll.

GIULIANO ÉS JEAN ALESI (franciák)

Jean Alesi 1989-ben parádés negyedik hellyel mutatkozott be az F1-ben a Tyrrell színeiben, és azt követően is meggyőzően teljesített, így a következő években valósággal kapkodtak érte a topcsapatok. Végül hosszas huzavona után a Ferrari mellett döntött 1991-ben, ám pechére az olasz istálló ebben az időszakban képtelen volt felnőni a legjobbak szintjére. 1996-ban igazolt a Benettonhoz, majd a Saubernél és a Prostnál töltött időszaka után 2001-ben zárta F1-es karrierjét a Jordannél. Különböző technikai hibák miatt legalább hat-hét győzelmet bukott el, végül csak egy diadal jutott neki. Fia, a 22 éves Giuliano viszonylag későn kezdett el versenyezni, de sokakat lenyűgözött, amikor 2015-ben rögtön az első versenyét megnyerte a francia F4-ben. Ezután három évet töltött a jelenlegi F3 elődjében, a GP3-ban, ám legnagyobb igyekezete ellenére sem jött össze neki a nagy áttörés. Bár összesen négy futamgyőzelmet szerzett, a bajnoki címért nem tudott harcba szállni, 2019-es és 2020-as próbálkozásai a Formula–2-ben pedig még gyengébben sültek el. Tavaly és idén már a japán Super Formulában próbálkozott, de a hangos siker keleten is elkerülte.

 

CHARLIE ÉS ALEXANDER WURZ (osztrákok)

Alexander Wurz 1997-ben fantasztikus beugrásával alapozta meg későbbi F1-es karrierjét. A Benetton osztrák tartalékja három nagydíjon helyettesítette Gerhard Bergert, és bár kétszer technikai hiba miatt kiesett, Silverstone-ban dobogóra állhatott. Ezzel kiérdemelte a folytatást is a következő évtől, de a csapat zuhanórepülésbe kezdett, Wurz pedig 2001-től felcsapott a McLaren tesztpilótájának. Beugróként 2005-ben egy futamon indult is, aztán 2007-ben egy teljes idényt lehúzott a Williamsnél. A győzelem nem jött össze neki, de 69 versenyen háromszor dobogós volt. Idősebb fia, a 16 éves Charlie tavaly kezdte formulaautós karrierjét az olasz F4-ben, amelyhez idén még hozzácsapta a kategória német, spanyol és emírségekbeli változatát. Keleten bajnoki címet szerzett, Európában viszont a futamgyőzelem még várat magára, igaz, hét dobogós helyezése már van. Öccse, a 14 éves Oscar még csak gokarttal versenyez, de jövőre ő is belekóstolhat a formulasorozatok világába.

 

PIETRO, ENZO, EMERSON JR. ÉS EMERSON FITTIPALDI (brazilok)

A Fittipaldi család négy tagja is bemutatkozott már az F1-ben, de közülük toronymagasan a kétszeres világbajnok Emerson a legsikeresebb. A brazil klasszis 1972-ben és 1974-ben ért fel a csúcsra, további sikereit pedig csak az gátolta meg, hogy ezután mindenáron saját csapatát akarta felvirágoztatni – kevés eredménnyel. F1-es pályafutását 1980-ban fejezte be 14 futamgyőzelemmel, a tengerentúlon azonban tovább halmozta a diadalokat. Érdekesség, hogy első leszármazottja, aki az F1 közelébe került, nem a fia, hanem az unokája, a most 26 éves Pietro volt. Ő először Európában próbálkozott, és 2017-ben bajnok is lett a Formula V8 3.5-ben, de aztán Amerika felé vette az irányt, és az IndyCarban húzott le egy idényt. 2019-ben lett a Haas F1-es tesztpilótája, egy évvel később pedig Romain Grosjeant helyettesítve két verseny erejéig be is mutatkozott az elitkategóriában. A csapat tartalékjaként továbbra sem tett le az F1-es folytatásról, de öccsének, a 21 éves Enzónak talán fényesebbek a kilátásai. A fiú második kísérletével bajnok lett az olasz F4-ben, majd másodikként végzett az európai Formula Regionalban, aztán az F3-ban is bemutatkozott. Tavaly fellépett a Formula–2-be, amelyben idén hat dobogós helyezést szerezve az összetett hatodik helyén áll. Emerson unokáinál is fiatalabb az új házasságából született, most 15 éves fia, Emerson Jr., aki formulaautós pályafutását tavaly kezdte a dán F4-ben, idén pedig az olasz és a német F4-ben versenyez.

 

BRANDO ÉS LUCA BADOER (olaszok)

Amikor Luca Badoer 1992-ben megnyerte az F1 előszobájának számító F3000-es bajnokságot, szép jövőt jósoltak neki, ám végül csak epizódszerep jutott neki a legjobbak között. 1993 és 1996 között különböző olasz kiscsapatoknál versenyzett pontszerzés nélkül, majd 1998-tól a Ferrari „örökös” tesztpilótája lett. Bár 1999-ben még lehúzott egy idényt a Minardinál, onnantól éveken át éjt nappallá téve körözött a Ferrari tesztjein – egy idény leforgása alatt 10-20 ezer kilométert megtéve. Amikor 2009-ben Felipe Massa megsérült, fáradozásai jutalmául, egyfajta „életműdíjként” megkapta a lehetőséget élesben is, ami totális kudarcot hozott. Előbb Valenciában, majd Spában zárt utolsóként úgy, hogy közben csapattársa, Kimi Räikkönen győzött Belgiumban. A Ferrari ezután megköszönte a munkáját, és a továbbiakban tesztpilótaként sem számított rá. Fia, a 15 éves Brando talán többre viszi, de még sok tapasztalatot kell gyűjtenie formulaautós karrierjében. Idén először az emírségekbeli, az olasz és a német F4 küzdelmeibe kóstolt bele rutinszerzés céljából, jövőre pedig már a győzelmekért szállna harcba.

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 17-i lapszámában jelent meg.)